Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-11-10 / 21. szám

16 1996. NOVEMBER 24. , SZEKSZÁRDI VASARNAP „A magyar kultúra sokszínű és virágzó" Az SZDSZ bonyhádi megyei küldöttgyűlésére igyekvő Magyar Bálint művelődési miniszter a közelmúltban félnapos programot bonyolított Szekszárdon. Az „útbaesés" mellett az is vezérelte a kulturális tárca első emberét e látogatásra, hogy tiszteletét tegye a Kolping Iskola fennállásának 5. évfordulójára rendezett ünnepségen. - Fontosak a magyar oktatásügy számára a Kolpinghoz hasonló intézmények? - Feltétlenül. Az oktatási törvény előírása szerint 18 éves korig kötelező részt venni az oktatásban. Ez több dolgot is jelent. Egyrészt nőni fog a lemorzsolódók aránya, ami felerősíti a felzárkóztatást is felvállaló intézmények jelentőségét. Másrészt nem lesz egységes rendszere a továbbtanulásnak, ami megint csak a szakmát adó és egyben J^ábbtanulásra is serkentő oktatási ^Pmák megerősödéséhez vezethet. És ha ehhez még hozzáadjuk azt az adatot, hogy a Kolpingban tanulók több, mint 60%-a megpróbál érettségit is szerezni, akkor egyértelműen azt kell mondani rendkívül fontosak a Kolpinghoz hasonló intézmények a kulturális kormányzat számára is. -A kormányzat tönkretette a kultúrát. Ez a vád szinte minden héten elhangzik a Parlamentben. A miniszteri székből szemlélve a dolgokat, mennyire védhető a kormányzat kultúrpolitikája? - Tény, hogy a magyar kultúra egésze nehéz helyzetben van - ezen nem érdemes vitatkozni. Viszont, ha valaki azt mondja, hogy a kormányzat direkt rontja az ágazat pozícióit, az egyszerűen nem tudja, mi történik e téren, tehát erre nem érdemes különösebben szót vesztegetni. Megítélésem szerint a nehéz helyzet ellenére a magyar kultúra egésze sokszínű és virágzó. Az alapvető kérdés az, hogy a költségvetési tárgyalások alkalmával elég erős lesz-e kultúrkormányzat ahhoz, hogy a terület érdekeit meg tudja védeni. Erre ma még biztosat mondani nem lehet, de az tény, hogy olyan finanszírozási rendszert próbálunk előtérbe helyezni, amely segít ezen a rendkívül nehéz helyzeten. - Iskolabezárás, rendszeres tiltakozások, működőképtelenség veszélyével élő intézmények jellemezték az elmúlt évek iskolaügyét. Változik-e ez a helyzet a nyáron beterjesztett közép- és felsőoktatási törvény után? - Feltétlenül. Azt tudni kell, hogy ezek nem pusztán fejlesztés irányait határozzák meg, hanem a finanszírozási automatizmust, egyfajta biztosítékokat is beépítettek. Ez persze nem jelenti, hogy egyik napról a másikra megszűnnek a feszültségek, de a minőségi elemek felerősödnek. A szféra megerősödését várom attól, hogy a költségvetési alku köre beszűkül. A kiegészítő normarendszer pedig megfelelő alapot jelent a szakmai preferenciák támogatásához. - Alapvető eltérés van a két kormánypárt művelődéstámogatási elképzelése között. Az MSZP intézménytámogatásban, önök tevékenységtámogatásban gondolkodnak. Összeegyeztethető-e valamilyen szinten a két koncepció? - Nem lesz könnyű, ez tény. Azt azonban látni kell, hogy a tevékenységfinanszírozás egyben intézményfinanszírozást is jelent, hiszen a közművelődés tereit ma elsősorban a meglévő művelődési intézményhálózat adja. Ráadásul azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy van egy rendkívül széles társadalmi réteg, amely nem képes megfizetni csak azt a szolgáltatást, amelyet a művelődési házi hálózat nyújt. Tehát ezt a rendkívül erős szociális szempontot sem szabad figyelmen kívül hagyni. - A mozi fennállásának 100 éves évfordulója alkalmából több szakember temette a magyar filmet. Látja lehetőségét a magyar film felvirágoztatásának? - Pénz nélkül nem lehet mozit csinálni ez világos. Ez egy drága műfaj, ez is ismert. A filmfinanszírozás rendszere egy többcsatornás rendszer. A Magyar Mozgókép Alapítvány 800 millió forintot kapott a filmgyártás támogatására, további 100 milliót a Történelmi Film Alapítvány. A médiatörvény a várhatóan már jövő évben privatizációra kerülő országos kereskedelmi csatornák reklámbevételeinek 6%-át is be kell fizetnie filmgyártásra. A mozgókép alapítvány és az MTV között létrejött megállapodás eredményéül 700 milliót adott össze a két szervezet a film megsegítésére. Azt gondolom ez egyfajta biztosíték arra, hogy lesz elég pénz arra, hogy jó magyar filmek születhessenek. (Készült a Városi Televízió által készített inteijú alapján.) ár eddig is meglehetősen M

nagy sajtója volt a Szekszárdon működő katolikus általános iskola elhelyezésének, pontosabban további sorsának. Nem került le a beszédtémák sorából, sőt napjainkban listavezetővé válik, hiszen a város közgyűlése legutóbbi ülésén szavazott az ügyben: november 26-ig le kell folytatnia a polgármesternek a megfelelő tárgyalásokat, s ennek függvényében a Jjketkező oktatási évtől a Gyermekek ^Rában működne a katolikus iskola. Éveket késett a jogosan járó pénz Az egyházi ingatlanok visszaadásáról szóló törvény megalkotását követően 1993. derekán megállapodott Szekszárd önkormányzata és az iskolát működtető katolikus kongregáció a cserekártalanításban. Eszerint a város az egyik óvodát ajánlotta fel a rendnek. Egyik felét már akkor átadták, a másikat tavaly augusztus elsejéig kellett volna a rend számára biztosítani. Ugyanekkor a város vállalta, hogy még az előző kormány által megígért és jogosan járó 30 millió forintból, azaz a kártalanítási összegből új óvodát épít. Fodor Miklós, Szekszárd alpolgármestere arról tájékoztatta lapunkat, hogy az említett pénzről 1994 májusában úgy döntött az akkori miniszterelnöki hivatal mellett működő bizottság, hogy a 30 millió kifizetésére 1995. első félévében kerül sor. Fodor Miklós hangsúlyozta, hogy az eredeti időpontban - 1993-ban - az őszszegből felépülhetett volna az óvoda. Ma Gyermekek Háza kontra katolikus iskola már egy fél óvoda sem kerülne ki belőle. A szigorú tényekhez tartozik az is, hogy a jelenlegi kormány Művelődési és Közoktatási Minisztériuma úgy határozott, hogy az említett pénzből mindössze másfél millió forintot 1995. október végéig fizetnek ki a városnak, a 28,5 milliót pedig idén június 30-áig. Tehát ezzel nemcsak a katolikus iskola, hanem a város is óriási érdeksérelmet szenvedett el, s ebből a patthelyzetből újabb áldozatok nélkül szinte lehetetlen kikecmeregnie. Pedig úgy próbálja tenni, hogy a város érdekében működő katolikus iskolába és a csereingatlanba járók se szenvedjenek hátrányt, hiszen mindkét intézmény a város érdekét szolgálja. Mint ismeretes, a város közgyűlése legutóbbi ülésén a Gyermekek Házáról, mint felajánlott csereingatlanról döntött, amennyiben meg tudnak állapodni az iskolát működtető renddel és a Pécsi Püspökséggel. A városatyák jogosan ellenzik, hogy a ház közös tulajdonban maradjon, az viszont újabb tény, hogy a legutóbbi vagyonértékelés szerint a Gyermekek Háza 95 millió forintot ér. „Dabas-Sári" Szekszárdon? Szekszárd képviselői jó ideje foglalkoznak az üggyel, ám azt tudni kell, hogy éppen megoldhatatlannak tűnősége miatt nem folytattak politikai háttérmunkát, nem egyeztettek. A polgármesteri hivatal munkatársai pedig „kilóra" gyártották az előteijesztéseket a testület számára, s mint mondták, rendre úgy tűnt, hogy fölöslegesen. A közgyűlésen pedig ez már jól látszott, hiszen alkalmi „szekértáborok" álltak össze és voksoltak... Kocsis Imre Antal a minap úgy fogalmazott, félő, hogy Tolna megye székhelyén is „Dabas-Sári" szituáció alakul ki. Hiszen a szülők, akiknek a gyermekei évek óta a Gyermekek Házában töltik igen hasznosan szabadidejüket, aláírásgyűjtésbe kezdtek, bár még valójában nem dőlt el a dolog. A közvélemény pedig még nem döbbent rá igazából, hogy a most kirajzolódó megoldástervezet mit jelent a későbbiek során. Méltányos és jó megoldás Farkas Béla, Szekszárd belvárosi plébánosa emlékeztetett arra, hogy annak idején az egyház a Bezerédj utca 15-ös számú épületben volt birtokban, amit a város nem régen tornateremmel bővített. Néhány házzal odébb, a 11-es számú telek is fölmerült a csereajánlatok sorában. Ám a szakemberek szerint ott csak négyosztályos iskolát lehet építeni, mert hely hiányában nem _ bővíthető. Farkas plébános úr így fogalmazott: - A Gyermekek Háza, amit most a város fölajánlott méltányos és a legjobb megoldás. Az épületben igen jól tudna működni az iskola. - Majd hozzátette: Mások véleménye szerint a Babits művelődési ház és a Művészetek Háza jórészt átvehetné a Gyermekek Háza funkcióját, s így megoldódnának a gondok. Pocsék a hangulat A Gyermekek Háza igazgatóját, Batár Zsoltot lapzártánkig nem sikerült elérni, így helyettese, Kissné Hóner Magdolna foglalta össze a házban dolgozó munkatársai véleményét. Előtte azonban az eredményeikről szólt, amelyek valóban figyelemreméltóak . Részletezte, hogy a náluk folyó munka „fontos és sokrétű". Amennyiben kiköltöztetik őket, az önköltséges szakkörök díját emelni kell, hiszen más intézményekben - ha ugyan lenne hely? - bérleti díjat is kellene fizetniük. Az emelést a szülők mindegyike nem tudná már fizetni. A képviselők között fölmerült az is, hogy a délutánonként üresen álló iskolai termekben is lehetne gyermekfoglalkozásokat tartani. Erre az igazgatóhelyettes azt válaszolta, hogy nem megoldható, hiszen ők olyan programsorozatokat, egyebeket tartanak a diákságnak, amikre nem alkalmasak az iskolák... Kissné Hóner Magdolna rezignáltán tette hozzá: - A közgyűlés óta pocsék a hangulat a Gyermekek Házában. Ugyanis eddigi munkánkat egyetlen vonallal áthúzták a képviselők. Ráadásul olyanok fölött döntöttek, akik nem tudnak az asztalra csapni, hiszen ők még gyermekek. V. Horváth Mária