Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-10-13 / 19. szám

14 , SZEKSZÁRDI V4SARMP 1996. OKTOBER 13. Még a Magyar Televízióban is megszólaltatták a szekszárdi Garay János Ének-Zenei Általános Iskola rajzosait: a 4. b osztályos kisdiákok a közelmúltban Budapesten, a Közéleti Mozgalom helyiségében mutatkoztak be alkotásaikkal, melyeket a kiállítást megtekintő vendégek licitálás után vásárolhattak meg. A gyerekek közül néhányan írásban is megörökítették a számukra legfontosabb eseményeket: ezekből a beszámolókból idézünk az alábbiakban. „Az iskolánk rajzkiállítást rendezett Budapesten. Először a Parlamentbe mentünk. Utána a Nagybányai kiállítást néztük meg, és a McDonaldsban ebédeltünk. Legnagyobb élményem a rajzkiállítás volt, Pálos Zsuzsa nénivel történt a rajzlicitálás. Borzalmasan izgultam, hogy a két rajzomat megveszik-e? De nem volt okom az izgalomra, mert minden rajz elkelt." Molnár Ágnes „Nagyon szép volt a Parlament. Az a sok gyönyörű festmény. Szinte úgy éreztem, mintha híressé válnék. Megnéztük a régi híres festők képeit, s ekkor úgy éreztem, hogy nincs nagyobb öröm, mint egy hosszú nagy kirándulás." Gyene Nikolett „A McDonaldsban nagyon finom volt az ebéd. De nekem a rajzkiállításunk tetszett a legjobban. Főleg az tetszett benne, hogy lehetett rajzolni. Nagyon izgultam, hogy el kel-e a rajzunk, de szerencsére elkelt minden kép." Farkas Zsuzsanna „Nekem az egész napos program közül a McDonalds és az Országház tetszett a legjobban. Amikor megérkeztünk a kiállításra és beléptünk a kiállítóterembe, anynyi rajz volt ott, hogy szinte alig találtam meg az én rajzomat." László Gábor „Beléptem a terembe, és az előtte levő élményeimet kissé el is felejtettem, annyira örültem, hogy elérkezett a várva várt pillanat. Mikor megláttam a sok szép rajz között az enyémet, el sem hittem, hogy eljutottam idáig." Kovács Edit „Nagyon kíváncsi voltam, hogy ki veszi meg a rajzomat. Nagy megdöbbenésemre egy spanyol házaspár vette meg az Erdő című munkámat. Azt mondták, hogy küldenek majd képeslapot és levelet." Szépy Eszter „Amikor beléptem a kiállítóterembe, megdöbbentem, hogy mennyi rajz van itt. Velem a Híradóban is készítettek riportot, egy osztálytársammal együtt. A következő pár napban is még erről beszéltünk a suliban." Bándy Kata „Amikor a Parlamentet néztük meg, nagyon elámultam. Csodaszépek voltak a szobrok, főleg azok, melyek aranyból készültek. Sok szép dolgot láttam, amit nem lehet szóban elmondani." Sörös Pét^^ „A kiállítás nagyon tetszett és örültem neki, hogy ott lehettem. A barátaim is így éreztek. Az én képem a naptárba került. Másnapra az egész csak emlék maradt, de még mindig úgy érzem, mintha még most is Budapesten lennék." Huszár Dóra „Pécs mindig vonzott yy •Beszélgetés dr. Ternák GáborralEgy évtized nagy idő egy ember életében. Ennyi ideig dolgozott dr. Ternák Gábor a megyei kórház fertőzőosztályán főorvosként. Ez az időszak nemcsak szakmailag volt mozgalmas számára: a rendszerváltást követő első ciklusban országgyűlési képviselőként is megismerhette a város, Tolna megye. Ma Pécsett, a Baranya megyei kórház fertőzőosztályának vezető főorvosa, ha úgy tetszik visszatért, oda ahol az orvosi pályát kezdte. - Miután elvégeztem az egyetemet 1969-ben, Pécsett kezdtem el dolgozni a fertőzőosztályon - tudtuk meg dr. Ternák Gábortól. - Az ott töltött évekből három és fél évet dolgoztam Nigériában, és két évet Laoszban, ahonnan a feleségem származik. A Tolna megyei kórházba 1987. szeptember l-jén kerültem, megpályáztam és elnyertem a főorvosi állást. Most az akkor velem egyidejűleg Pécsett kinevezett főorvos idei nyugdíjba vonulása után pályáztam meg az ottani főorvosi állást és nyertem el azt. - Szakmai munkája mellett az első választási ciklusban országgyűlési képviselő volt. Ez hátráltatta, vagy segítette orvosi tevékenységét? - Előnyt jelentett, hiszen a különféle külföldi útjaim során mindig „előjött" több szakmai kihívást, lehetőséget nyújt. - Önt mindig is az utazó orvosok közé sorolták, merre járt legutóbb, s hová készül a közeljövőben? - Nyáron Hong-Kong-ban voltam, a fertőző betegségekkel foglalkozó orvosok kongresszusán, jövő hónapban Firenzébe készülök, ahol egy antibiotikumokkal foglalkozó kongresszusra vagyok hivatalos, mint a magyar antibiotikum bizottság elnöke. az antibiotikum adása, illetve túl nagy az adag. - Jelenleg még Szekszárdon lakik... - Sajnos, annak ellenére, hogy a lakásunk a kórházzal szemben van, még nem sikerült eladnunk, így lányommal, Katival együtt ingázunk. Ő kollégista Pécsett, fogorvosi asszisztensnek tanul. Feleségem Anita, még Szekszárdon dolgozik á fizikoterápián, amíg nem sikerül a lakást eladni, addig csak hétvégeken leheL együtt a család. fl SAS ERZSF.BE™ belőlem az orvos, s olyan nemzetközi kapcsolatokra sikerült szert tennem, amelyeket orvosi hivatásomban kitűnően tudok hasznosítani. Egyébként pedig rengeteg munkát jelentett a „kétlakiság", mint minden politikusnak, aki a hivatását is tovább vitte. - Milyen érzésekkel ment el Szekszárdról? - Megszerettem a várost, s volt pár jó barátom, kollégám. Pécs azonban mindig vonzott, egyrészt mert ott kezdtem, másrészt sosem váltam el tőle, rendszeresen jártam oktatni, s miután egyetemi város, - A laikus is sokat hall arról, hogy az orvosok komoly szakmai vitákat folytatnak az antibiotikumokkal való gyógyítást illetően. - Az országban először végeztünk ilyen felmérést, nyolc nagy kórház bevonásával, ahol megnéztük, milyenek az antibiotikum-adási szokások. Megállapítottuk, hogy minden ötödik beteg esetében felesleges Anita itthon volt Szekszárdon Dr. Témák Gábor főorvos felesége, aki laoszi származású, nemcsak kivételes szépségével lopta be magát a szekszárdi emberek szívébe. Aki egyszer betege volt, vagy csak magánemberként találkozott vele, az biztos megszerette. Anita ahogy az egész város nevezte - nehéz szívvel hagyja itt Szekszárdot. Rengeteg barátot szerzett, s a várost, az itt eltöltött évek alatt otthonának tekintette. Szomorúan, dé beletörődve mondja: „Borzasztó nehéz nekem innen elmenni, de egy jó feleségnek mindig a félje mellett a helye. Örülök, hogy a férjemet Pécsre hívták, ami elismerése az ő tudásának, munkájának, s ott is mint itt Szekszárdon a jobbkeze leszek, hogy felelősségteljes hivatását nyugodtan végezhesse."