Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-10-13 / 19. szám

15 1996. OKTÓBER 13. , SZEKSZÁRDI VASARNAP SZEKSZ? A következő néhány sornak eredetileg a Szekszárdi Középiskolások Szövetségének elnökével készült inteijút és a szervezet éves programtervezetét kellene tartalmaznia. Hogy miért a feltételes mód? Mert az említett terv nem jöhetett létre. E sorok írója pedig igenis fontosnak tartotta, és tartja, hogy a Szekszárdi Vasárnap fiataloknak szánt oldalán mindenképpen helyet szorítson az ifjúságot képviselő egyesületeknek, biztosítva számukra, hogy ily módon könnyebben tarthassák a kapcsolatot azokkal, akiket eredetileg képviselniük kellene. Egyik nyár eleji számunkban azzal búcsúztunk a KITOSZ-tól (Középiskolások Tolna Megyei Szövetsége), hogy a megérdemelt nyári szünet után szeptemberben újra indul az ifjúsági szervezetek munkája. Információink szerint ez valóban elkezdődött, méghozzá azzal, I

ogy a SZEKSZ vezetősége teljes egészében [mondott posztjáról. Ez adta az ötletet, hogy megszólaltassuk az új elnököt, hadd számoljon be a következő tanévre vonatkozó elképzeléseiről. A SZEKSZ-nek, mint a városi középiskolások érdekvédelmi szervezetének, hétfőnként kellene a városházán ülést tartania, valamennyi érintett iskola képviseletével. Az október 7-én három órakor kezdődő összejövetelre negyed négyig „mintegy" hárman érkeztek, ketten ugyanabból az iskolából. Az ülés további alakulásáról nincsenek személyes információim. Azt gondolom, a komoly felnőttektől értékelendő gesztus, hogy a nagy demokrácia betörésével ténylegesen támogatták, és ahol tudták segítették az ifjúság érvényesülési szándékait. Jogi tanácsokat adtak, és helyet biztosítottak a különböző diákérdekvédelmi szervezeteknek. Szomorú lenne, ha ezek után nem tudnánk rászolgálni a bizalmukra. Végül meg kell jegyeznem, hogy továbbra is fontosnak tartom az ilyen típusú szervezetek létezését, nem vonva kétségbe az ezek fenntartásával járó feladatok nehézségét. De nem várható el senkitől, hogy komolyan vegye az egyébként annyira érett és önálló fiatalokat, ha ők maguk sem teszik ezt. Csak úgy Csak két perce annak, az áram, hogy elment, Csak ülök, mint vakond, a sötétség elrejt. Csak a papír csábít... Csak írni akartam. Csak ezt teszem folyton, Csak ezt tedd, ha baj van! mert a baj van velem csak! de tűröm, míg nevem csak tucatnév. De látom, nem csak belém csap szikra: te is csak most nyílsz ki; ámde hallgass, ha csak szólok, és vigyázz, most nevetsz csak... Csak az áram ment el, s a gyertyák már égnek. Csak alkoss hát, s ne félj, a szavak megvédnek! Csak magadban bízhatsz... Csak tiéd az ének, Csak nézz körül mindig, Csak ezt tedd meg, kérlek... TOPÁN LÁSZLÓ Bevalljuk őszintén, kicsit nagyobb vállalkozókedvre számítottunk a remekműveket illetően. Egyelőre nem szorították ki a szerkesztőségben dolgozókat a levélhalmok. Reméljük, nem hagyjátok cserben azokat, akik építenek az ifjúság művészi hajlamaira. írjatok bátran a Szekszárdi Vasárnap címére! Harlem Rock Night Buliból, zenéből, jókedvből sosem elég, ezért - gondolom -jónéhányan örömmel fogadják majd a hírt, hogy idén is megrendezik a szekszárdi rockzenekarok fesztiválját. Ezúttal a Harlem Disco és Rock Café ad otthont a városi együttesek bulijának. Mint azt ^Lsédely Gábortól, az egyik fő szer^Bzőtől megtudtuk, idén tíz banda játékát élvezheti majd a közönség. Név szerint-a következők lépnek fel: Prosectura, Blues Factory, Gázló és az ólommadarak, Toxic, Sündörgés, Gránit, Hanyatt-Homlok, Don't Walk, Fürgerókalábak, Irodalmi Olvasókör. Zsédi külön felhívta rá a figyelmem, hogy szigorúan betartják majd a kiplakátolt kezdési időpontot, úgyhogy érdemes pontosan érkezni. A jegyek egyébként elővételben és a helyszínen is megvásárolhatók, szerencsére az összeg az idén sem terheli meg túlságosan az ember pénztárcáját. A tavalyi bulin közel nyolcszázán vettek részt, a szervezők most még több emberre számítanak, és legalább olyan jó hangulatot ígérnek. Szóval, október 19-én találkozunk a szekszárdi zenekarok második fesztiválján. Az üzlet: megszűnt Az iskolákban azt tanítják, hogy a kommunizmusnak, mint politikai ideológiai rendszernek el kellett buknia, mivel a dolgozóknak nem fűződött közvetlen érdeke a közös dolgok fejlesztéséhez, jobbátételéhez. Bezzeg most dúl a kapitalizmus, s vele együtt a „Mindenki a maga szerencséjének kovácsa!" szlogen. Nem panaszkodhatunk, manapság igazán előtérbe kerültek az egyéni érdekek. De mégis meg kell jegyezni, hogy szeretett kisvárosunk igen sok kereskedőjéhez még mindig nem jutott el ez az újfajta gondolkodásmód. Nem mindegyikük jött rá, saját érdeke, hogy a vásárlók elégedetten távozzanak az üzletekből. Az emberek utóbb említett csoportja minden bizonnyal rendkívül furcsa tulajdonságokkal rendelkező közeget jelent egyes eladók számára. Hiszen például olyan érthetetlen hóbortjaik vannak, hogy nem szeretik, ha a boltokban minden lépésüket gyanakvó pillantások kísérik. Pedig érthető, hogy senkit sem tesz boldoggá annak tudata, hogy azt feltételezik róla, adandó alkalommal azonnal lopni fog. Mindenki egyre inkább szorong, mert nem sejtheti, mikor csapnak le rá a polcok mélyéről. Ilyenkor a legtöbb ember válaszolni sem tud az őt érő rágalmakra, vagy a szégyentől, vagy a megdöbbenéstől, esetleg mindkettő miatt. A vásárló ember - néhány biztonsági emberrel ellentétben - igen tapintatos. így érthető, ha nem szívesen zavarja meg a csillogó-villogó, hiper-szuper üzletben a csinoska eladólánykát, amint éppen halaszthatatlan randevút beszél meg. S esetleg szégyenkezve szakítja félbe a csoportosan azon morfondirozókat, hogy a Vali tényleg ráhajtott-e az Ica pasijára a múlt szombaton. A drága pénzétől megváló ember attól sincs elragadtatva, ha az üzletben burkoltan, vagy mint ahogy az egyik helyi cukrászdában történt, kevésbé burkoltan megjegyzést tesznek sanyarúnak vélt anyagi helyzetére. Biztosan tisztában vannak vele, hogy a legnagyobb öröm ott vásárolni, ahol lenézik az embert. Mert ugyan ki jutna el odáig, hogy nem minden gazdag ember hadonászik „maroktelefonnal", vagy hogy nem mindenkit ültet be a gazdag apukája a jól menő családi vállalkozásba, mondván, hadd tanuljon meg az a gyerek saját maga boldogulni. Egyszóval bonyolult az ügy, de azért nincs veszve semmi. A minap is rámmosolygott egy eladó az egyik cipőboltban: Ugyan, hisz azért vagyok itt. Mármint a vásárló miatt! A számomra igen szimpatikus nézet egyelőre csak kevesekre korlátozódik, de talán majd egyre többen gondolkodnak el, miközben hullámpapíron kiragasztják a kirakatba: Az üzlet megszűnt. A fellépő Toxic idén a szakmai körökben elismert tokaji zenetáborban is részt vett