Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-10-13 / 19. szám

12 SZEKSZÁRDI 1996. OKTÓBER 13. A szponzorok és az egészségvédelem óhaja volt Űj „szonótábla" az amatőr bunyóban: 5x2 A tavalyi AIBA kongresszuson ho­zott határozat szerint ezentúl az ama­tőr ökölvívásban a megszokott három­szor három perc helyett ötször két per­cet bokszolnak a versenyzők. Magyar­országon az elmúlt hétvégi Atom Ku­pán debütált az új szabály, aminek kö­vetkeztében időben eléggé elnyúlt a háromnapos mérkőzéssőrozat. Ver­senyzői és szurkolóberkekben egy­aránt igencsak megoszlanak a vélemé­nyek. Az egyik legnevesebb magyar résztvevő Lakatos Pál - aki nem csupán azzal lopta be magát a köztudatba, hogy tíz dekával átesett az 51 kg-os súlyhatáron az olimpiai mérlegelésnél, s ezzel számára nem sokkal az ünnepé­lyes megnyitó után be is fejeződött az olimpia, hanem azzal is, hogy ez ideig többek között egy Európa-bajnoki ezüstöt is összebokszolt - egyesek sze­rint jót tett az új szabály a sportágnak, mert adva a javítási lehetőség, egy-egy rosszabb periódusnak nincsenek mindjárt vereséggel felérő következ­ményei. Mások szerint nem jó, mert a képzetlenebb versenyzőknek nagyobb a sansza arra, hogy átevickéljenek mér­kőzéseket, s ez nem cSak a jobbakat hozza hátrányos helyzetbe, hanem a közönség számára is unalmasabbá, monotonná teheti a meccseket. (Ahol nincs színvonal, ott valóban igaz ez a megállapítás, de jó bunyó esetében a közönség inkább nyer, mint veszít. Az Atom Kupa döntői egy-két kivételtől eltekintve színvonalasak voltak. Persze a jóból is megárt a sok: tíz súlycsoport fináléjának ötször két percben történő megtekintéséhez fanatikusság, jó ér­telemben vett sportági sovinizmus kell.) Csötönyi Sándor, a sportág szekszár­di származású alelnöke, a két héten be­lül sorra kerülő közgyűlésen az elnöki poszt várományosa: - Két szempontból döntött így a nemzetközi szövetség. 1. A szponzo­rok televízión át történő kisszolgálása sokkal jobb. 2. Egészségvédelmi szem­pontból is kétségkívül megvannak az előnyei. S az is nyomott valamit a latba, hogy a több menettel közelítünk a pro­fik felé. Szakmai szempontból és a kö­zönségszórakoztatás felöl megközelít­ve nem hoz változást alapvetően ­sem pozitív, sem pedig negatív irány­ban. Szántó Imre szövetségi kapitány elé­gedett volt a látottakkal: - Lakatost ki­véve nem indultak az olimpián helytál­ló sikerembereink: Kovács, Erdei, Mi­zsei és Nagy József. Kitett magáért a hátország. Most alakítom ki a jövő évi budapesti világbajnokságra készülő bővebb keretet, ezek után még több név van a noteszomban. Nyilván az olimpián szerepeltek képezik a csapat gerincét, de adva a lehetőség még a vá­logatottságra éretteknek. A magyar bajnokságon lehet élni vele. Most sikerült Lakatos Pál, az emlékezetes atlantai fogyasztási malőr óta először lépett szo­rítóba komoly tornán. Jött, látott, s a döntőben is rá jellemző harcos, techni­kás boksszal győzött. - Melyik volt nehezebb nyerni, vagy a súlyodat hozni? - Egyikkel sem volt különösebb gond. - Mennyivel mérlegeltél, ha szabad ér­deklődnöm? - Pontosan 51 kilóval. - Nem volt lutri? - Huszonöt dekával voltam több előző este, tudtam, hogy a mérlegelésre ez le­megy. - Igaz a sztori, hogy élelmiszerboltok­ban visszakérdeznek az eladók: lehet tíz dekával több? - Nem, ez csak a népmese, de olyan változata, ami jópofa. Kalocsaival a főszerepben A jövő héten szombaton Pécsre fi­gyel a hazai - és a nemzetközi profi ökölvívó bokszvilág. Megint egy szek­szárdi öklöző jóvoltából. A 14 győzel­met bekaszírozó Kalocsai Zoltán ­klubtársához, a pehelysúlyú Bognár­hoz hasonlóan - a WBU nemzetközi bajnoki címért bokszol a spanyol baj­nok Miguel Carlos Pena ellen. Amennyiben - szintén klubtársához hasonlóan - nyer, akkor nagy utat tesz meg afelé, hogy kihívhassa a WBU je­lenlegi könnyűsúlyú világbajnokát, az amerikai George Scott-ot. A gála kere­tében még ringbe lép több ismert és ha­sonlóan nagy feladatokra készülő bokszoló az Unió Box Team Szek­szárdból. így például Bognár László, aki november 9-én próbálja megvédeni nemzetközi bajnoki címét, ott, ahol szerezte: - Pakson. A pécsi meccs egy Madere-szigetekről érkező ellen a kü­szöbön álló nagy meccs főpróbájának is tekinthető. A gála további szereposz­tása: a kísnehézsúlyú Erős Lajos egy orosz ellen, míg a váltósúlyú Szili egy másik teambeli magyar fiú ellen (Hor­váth Aladár) vív az ökleivel. Szorítóba lép az Uniosokfrenetikus sikerekkel bemutatkozó tulajdonképpeni új em­bere is, Elekes Tamás, aki három KO győzelme után újabb győzelemre áhí­tozik. A színes, egyéb odaillő műsorokkal tarkított bokszshow október 19-én este hat órakor veszi kezdetét a pécsi városi sportcsarnokban. Ki a l egény az orszá gúton? „Jana" nagy vizsgája Ki a legjobb magyar országúti kerék­páros 1996 vége felé? - vetődhet fel a kér­dés. Két nevet szoktak bedobni ország­szerte: a Bici Tour Szekszárd versenyző­jét, Istlstekker Jánosét, és a hazai váloga­tón őt legyőző, de sok más jelentős ver­senyen mögötte végző, Olaszországban profiskodó Bodrogi László, aki azért ki­énekelte az olimpiai részvétel sajtját a szekszárdi szájából azon a bizonyos er­dőkertesi válogatón. De Atlantában mégis megégett a rivális, látva Istlstekker nyári formáját, nemcsak Szekszárdon, de másutt is hallható volt: Istlstekker Já­nos elbírta volna azt a tempót - és mij^fe mum végigmegy -, amit a Tour de Fral^ ce-on és Giro Italia-án edződő profik dik­táltak. A hétvégén, a svájci Luganóban eldőlhet a kérdés: ki a magyar Numero I-. az országúton. A 23 éven aluliak világbaj­nokságán - benne a profik - mindketten indulnak, és ott lesz még mellettük a Franciaországban versenyző magyar fiú Szekeres is. Ami Istlstekker mellett szól: a kitűnő erőállapot, amivel az utóbbi években csaknem minden jelentősebb hazai rendezésű nemzetközi viadalon ő volt a legjobb magyar. Ami ellene: rop­pant balszerencsés versenyző, minden lehetséges rossz utoléri verseny közben, aminek egyszer meg kell szakadnia. Nem elég taktikus, néha feleslegesen pa­zarol el energiákat. (Bár itt a vb-n sok hó­kuszpókusz nem lesz, vagy bírja valaki már közel kétszáz kilométer elején is dik­tált hatalmas iramot, vagy nem. Mit kívánhatunk a szimpatikus szek­szárdi versenyzőnek? Azt, hogy vasár­nap, mint a magyar trió közül a legjobb figyelhesse a nagy felnőtt profikat. Mert a 23 éven felüli felnőtt kategóriában mái^^ világ legmárkásabb porfelhőlovag)Hp mint például Rominger, vagy Indurain is rajthoz állnak. Ha a szekszárdi produkál, » akkor nagy lépést tesz afelé a profi szer­ződés felé, amiről már a kulisszák mö­gött a gemenci nagydíj és Tour de Hong­rie után szó volt. Johan Koch „A VfB Györkönyt"ál­modó Jútballideológus" - aki civil­ben az urbanisztika, infrastruktúra te­rületén dolgozó német-magyar vegyes vállalatok képviselője - az utóbbi idő­ben a szokottnál többet van Szekszár­don - mindenekelőtt az UFC környé­kén. No nem kalózkodik, nem titko­san csábit, hanem kártyáit az arra il­letékesek előtt kiteríti. Látva, konsta­tálva ezt a nagy Tolna megyei futball­helyzetet, támadt egy újabb nagy ötle­te, ami igencsak érdekes. Nem szabadna hagyni engedni, hogy az egymással tusakodó bajnoki címre is esélyes megyei csapatok mel­lett nevető akárhányadikként befus­son az élen valamelyik arra esélyes ba­ranyai, vagy éppen a Balatonlelle az NB III. Dráva csoportjában. Mára sa­ját dolgában sem biztos. A Györ­köny jelenlegi ösz­szetételében csak esélyes, de nem favorit. Nos és a bajnok­ság esetleges megnyerése - a küszöbön álló bajnoki átszervezések következté­ben - automatikusan nem garancia a magasabb osztályra, az általa hőn óhaj­tott NB 11-re, jönnének a rázós és kétes kimenetelű osztályozók az immáron egy­csoportos NB II-ért. Itt már Blatt és Gracza rutinja, kovács Béla, Cseke, Horváth Árpád másodosztályú kvalitá­sa sem jelenthet garanciát. A szent fut­ballörültnek újabb „ékszerek" kelle(né)­nek. S mint hírlik már nem a „ VfB Györ­köny" megfabrikálása miatt, mert Jo­hann, a főszponzor ezügyben földre Kulissza szállt: egy cirka fé­lezres kisközség­ben nincs, nem le­het értelme az NB 11-nek. Ámde Szekszárdon már annál in­kább!... De a Szekszárd, a „Kochi vízió" szerint nem lesz befutó, mert a csapat nem érett meg még erre. Viszont ha Bo­zsér, Mészáros, Hanák trióval „megkí­nálná öt"az UFC, akkora Györköny biz­tosan bemasírozna a mennyország ka­puján. „S nyáron tálcán kínált NB 11-es joggal hálálom meg az irántam való bi­zalmat" és a logika azt diktálja, hogy jö­vök hozzátok játékostul, szponzorostul. Első hallásra nem rossz - az NB II. óhaj­tó szekszárdi drukkerek azt mondják, áll az alku. A kétkedők is azért bizakodva mérle­gelnének, de sietve megjegyzik: miért nem történik mindez fordítva:jöjjenek ide a györkönyi alapemberek, ha már egyszer úgyis létrejön a két csapat jó futballistáinak fúziója. Tényleg, miért nem?Nyilván azért, mert Koch amúgy elszakíthatatlan györkönyi gyökerei­vel a történelemírást éppen a „Meg­nyertük az NB ÍH-at és följutottunk az NB fl-be" című fejezettel akarja lezár­ni. Ez, ha úgy tetszik, hiúsági kérdés lehet nála. A Kochi csomagterv rlagy kalandra hívja az UFC-t, amely ebben az évben nem feltétlenül a bajnokság megnye­rését célozta meg, amely járja tovább maga útját, amelynek financiális okokból ő sem láthatja a végét, vagy... táncba lép egy gyorsabban szebb jövőt ígérő potenciális főszpon­zorral... ?

Next

/
Thumbnails
Contents