Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-10-13 / 19. szám

11 1996. OKTÓBER 13. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Mozgástér a jövő nemzedéknek A gondolat fogamzásától az avatásig kilenc hónap telik el. Amenynyi egy gyermek kihordásához szükséges. Januári fogadóórámon Szeder József, az Alkotmány utca 39. sz. többszintes ház lakója jelentkezett két társával együtt azzal a kéréssel, hogy tegyünk valamit - közösen elvadult környezetük megszelídítése érdekében. Nemcsak esztétikailag kifogásolható a környék mondták - a méteres nagyságúra nőtt gazra utalván, hanem illegális szemétlerakóhellyé is vált az iskola céljára fenntartott hely, több száz ember egészségét veszélyeztetve. - A gyermekek is a házak tövében rúgják a labdát, megesik, hogy egy•

gy ablak látja ennek kárát, s a pienni vágyók nyugalmát is zavarják. Az 1996. évi költségvetés tételei összeálltak. A ránézve is millión felüli beruházást elfogadtatni a közgyűléssel enyhén szólva is bizonytalannak látszott. Hogy mégsem távozott a két hölgyből és egy úrból álló társaság üres marokkal a városháza fogadószobájából, az a választókerületi képviselők részére második éve rendelkezésre álló félmilliós keretnek köszönhető. Ezt a kérelmezők akkor még nem tudhatták, de bennem érlelődött a gondolat, hogy a nevezett összeg képezheti a fix pontot, amelyről indulni: parkosítani, parkolót és játszóteret létesíteni lehet. A Béri Balogh Ádám, Kövendi Sándor, Honvéd és Dobó utca által határolt terület utolsó lakóház-építési üteme várhatóan a honfoglalás 1100. évében fejeződik be. A jeles évfordulóra a város is készült. Többek között olyan nagyméretű demonstratívjátékkal (1100 mozgatható kockával), amely súlyos milliókat emésztett volna fel a költségvetésből. Jómagam a közgyűlésen keményen elleneztem a megvalósítást a magas költség miatt. Képviselőtársaim is szinte egyhangúlag vetették el az indítványt. A lakóközösség által javasolt parképítés a fent körülhatárolt téren többszörösen olcsóbbnak és maradandóbbnak tűnt, s az évforduló ünneplésére is méltónak látszott, azzal különösen, hogy Farkas Pál szobrászművész úgymond önköltségi áron vállalta a címeres emlékoszlop elkészítését a történelmünketjelképesen átölelő 896-1996-os évszámokkal. Miután az elképzelést a közgyűlés is támogatta, Zeller Márta mérnökasszony elkészítette a tervet, amit aztán lakossági fórumon vitattunk meg, ahogy a nagykönyvben írva vagyon. Az elvadult terület, a korábban megszelídítettel egységben, nevet is kapott. Gyermekkert vált hivatalosan is belőle, részben az iskolának fenntartott hely miatt, másrészt, mert élet- és mozgásteret ad annak a nemzedéknek, amelyre a jövőnk épül. A gyermekek játszani akarnak! Akaratuknak nyomadékot adva aláírásgyűjtő ívvel kértek bebocsátást pályaépítés szándékával a környező lakásokba és a polgármesteri hivatalba. - Pályaépítéssel a Zeller Márta által készített terv is számol, de a megvalósításhoz a terven és a jó szándékon kívül pénzre is szükség van. - Ami ez utóbbit illeti, Csáki Béla alpolgármester saját képviselői keretéből felajánlott százezer forintja jelentette a kimozdulást a holtpontról, s az a nem mellőzhető körülmény, hogy a Gyermekkert-létesítést a polgármester úr is pártfogolta, kezdettől fogva. Szeleczki József irodavezetőnek a parkolók fűzöldjéért jár külön is köszönet, mert - napi pénzgondokkal küszködve - az esztétikumot az anyagiak fölé emelte. Derekas munkát végzett a Héliosz brigád is, nem rajtuk, a pénztelenségen múlik, hogy nincs teljesen készen a megkezdett mű. Előbbutóbb a helyére kerül majd a hiányzó két-három autó kő, a fákkal együtt, melyek gondozására a lakók közül több vállalkozó is akad. Amilyen jó érzés látni a szép iránti érzékeny emberek igyekezetét, annyira lehangoló, hogy vaskerítéssel kell körülrakni a zöldellő részeket, mert egyesek négy kerékkel taposnak keresztül rajtuk, hogy néhány tíz méterrel rövidítsék útjukat. Reméljük, egyszer ezek a korlátok.is feleslegessé válnak a társasélet egy magasabb minőségében. Gyermekkertünk ennek reményében készült elődeink nyughelye közelében, honalapításunk ezerszázadik évében. VADAS FERENC Nem szeretnék nevetségessé válni. Mindig is nagy szeretettel olvastam szakácskönyveket, de mintha ez a ^^pjlandó ságom az utóbbi időben gyarapodna. Egyelőre még nem az éhezés okából. Szerencsére feleségem gyűjteményében 47 kötet van. A legrégebbi Nagyváthy János táblabírótól származik és most 176 éves, tele ma is praktikus tanácsokkal. Büszkeségemet azonban még könyvtári kölcsönzésre se lehetett megkapni. Alsószopori Nagy Ferencné „Dunántúli szakácskönyvét", 700 sikerült étel leírásával együtt az Országos Széchényi Könyvtárban másoltattam. Családi büszkeségből és egyszerre leégésből, ugyanis a hölgy dédanyám sógornője volt, aki sok kiadást megért testes könyvével porrá verte azt a beképzelt illúziómat, hogy én vagyok családom első tollforgatója. Dédanyám 1852-ben született, alighanem a sógornő is akkortájt. A receptek nagyanyáról unokára szálltak, így ezek meghatározhatatlan korúak, de 100-150 évesnél valószínűleg egyik se fiatalabb. Éhségpótló olvasmányok Manapság legalábbis görbe szemmel nézünk arra, aki bejelentés nélkül, váratlanul állít be ebédre. A (hangsúlyozottan közepesen jómódú alsószopori Nagyéknál) könyv írása idején ez természetes volt, így a kenyér, tej, fűszerek mellett (borsfélék, koriander, fenyőmag, salétrom, szerecsendió-virág, fahéj, szegfűszeg, babérlevél, köménymag, ánizs, vanília, citrom) természetesen volt a kamrában rizs, dara, ulmi árpakása, koptatott borsó. Továbbá rum, édespálinka, borok, savanyúvíz, befőttek sokasága, nyers és főtt sonka, kolbász, pácolt és tűzdelt nyelv, szardella, szardínia, laska, perec. Szárnyas-, vad- és néhány kiló marhahús. Meg még sok más, de a szerző „ csak azt jegyezte föl, ami a magafajta egyszerűségéből telt". Egy nyári csirkepörkölttel a zöldségleves után és a forgácsfánk előtt ma is mindenki megelégszik. Vendégként tán egy ilyen étlappal is: fehérhúsleves tüdőstáskával, burgonyás sonkafelfújt, töltött káposzta friss kolbásszal, rántott csirke majonézes salátával, almatorta, sajtok és gyümölcs. Nagyobb lakomát boullion- és ragulevessel kezdtek. Fogas következett tartármártással és malacgalantine aszpikkal. Majd szalonka, őzderék vajas tésztával, pulyka lerakott salátával és befőttel, dióhabtorta, mokkatorta, gyümölcsfagylalt, ananászparfé, Gardinetto, sajtok. Rendszeresen étlapon volt, amiért ma a természetvédőket a hideg rázná: túzok, viza, szalonka, lazac, fajdkakas. A 700 étel közt 47 leves van, 26 mártás, 16 köret, 50 előétel, de hal csak 10.28pecsenye közt válogathatunk, a 27 vad mellett. Tésztaözön, úgylehet ez volt a korabeli konyha kedvenc fogása. Töltött gombának elsősorban szömörcsök javaltatik. Aki netán ördögszemre vágyna, az így készítse: Személyenként egy csészébe l-l tojás, rá egy kiskanál olvasztott vaj és só, 1 evőkanál madeira, vagy más óbor, kis áttört paradicsom, pár csöpp citrom és gőzben főzés 5 percig. Befejezésül ugorjunk előre a jövőbe és hasznosítsuk az úgylehet látnoki képességekben sem szűkölködő néhai hölgy 292. sz. receptjét: „ Veréb. Kövér verebet megtollazunk s szalonnaszeletekbe göngyölve megsütjük. Zsírból kisült zsemlye- vagy kenyérszeleten betálaljuk a mellehúsát. Nagyon ízletes, ha a verebet kivájt zsemlyefelekben 10 percig zsírban sütjük." Jó étvágyat! ORDAS IVÁN