Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-09-29 / 18. szám

1996. SZEPTEMBER 29. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 13 Kulissza Egy félretett edző metamorfózisa Több minden is benne volt abban a képzeletbeli pakliban a nyár derekán az UFC Szekszárd háza táján, de az talán a legkevésbé, hogy Botos Antal lesz a vezető edző. A papírforma ugyanis azt sugallta, hogy a távozó Kniesz helyére valamikori dózsás édesgyerekek közül kerül ki valaki. És mégis az a Botos lett a befutó, akinek a szekszárdi „lapleosztók" csak annyi esélyt adtak, mint annak a bizonyos trójai falónak az epsomi derbin. A szurkolók gyanúsan fogadták az új trénert, aki általában a felszíni jelenségek alapján ítélkezve dél-dunántúli vándormadárként is aposztrofált a sajtó. Aki ugye azértfordult meg annyi klubnál, mert balhés, mert összeférhetetlen, mert... A szakmát sokak szerint W

yB l-es szinten ismerő pécsi szármabií tréner - aki nem elhanyagolható atékosmúlttal, friss szakedzői diplomával Garami József pályaedzője is volt egy ideig - a részleges megbélyegzettség béklyójával kellett, hogy munkához lásson. Szekszárdon is! Mert arról soha nem szólt a fáma, hogy az ő menesztésével vagy az önkéntes kapitulálásával végződött konfliktusokban mennyire voltak ludasak a feléje arisztokrata gőggel közeledő klubvezetők, akik önkényeskedésükkel, hatalmuk fitogtatásával adták tudtára, hogy itt és most nem ő és a csapat pillanatnyi érdeke az első. Botos lángolása és naivitása következtében sosem tudott diplomatikus lenni. Ő kiutasította az öltözőből a téeszvezér főszponzort, ha a félidőben, öt akarva avagy akaratlanul degradálta, a mágnestáblán elkezdett sakkozgatni a játékosok előtt. Ő szemrebbenés nélkül leparancsolta a gyakorlótérről a napszemüvegében a 16-os baloldali csücs•

nél pózoló atomerőműves föszponrt, aki az ö látványos el-, illetve leszámoltatására érkezett. Pedig akkor nem történt több, csak annyi, hogy Botos nem értett egyet azzal a vasárnapi elutazási időponttal, amivel a vezetés. Amikor még Szekszárdon jóllehet a nevét sem ismerték, láttam, érzékeltem, végigkísértem szinte mindennapos arcait, harcait. A kirakatban sajnos mindig ez jelent meg róla, nagy pechjére. Mert az már keveseket érdekelt, hogy az általa irányított NB lilás Mohács egész pályás letámadást játszik - lesre állítással, térfélkiürítéssel -, ami alacsonyabb osztályok viszonylatában párját ritkító szervezettség. Hogy Pakson - még az ősidőkben az ASE-nél - zömmel behatárolt képességű játékosokat futtatottfel, s rakott belőlük össze olyan stílusos csapatot, amivel az utód Pusztai László szerint nem volt nehéz bemasírozni az NB II-be. Botosra persze mindkét helyen csak az érzelmek, indulatok befolyása nélkül ítélni képes, fejlettebb erkölcsi érzéküek emlékeztek. „Lapleosztóéknál" megmaradt a szakmailag ugyan nem rossz, de balhés edző fenegyereknek, akitől még a szomszédvár amúgy ellenlábas csapatát is óva intették, aki előtt ezen kör ellenállása, avagy antipátiája miatt becsukódtak az úgymond menő csapatok kapui. Mivel nem fogadott prókátorként kopogom le ezen sorokat - a trénernek még csak sejtése sincs, hogy ezen rovat témáját képezi - megjegyzendő, hogy Botos harcai közepette maga is produkálta az éles helyzeteket, szervált jó néhány magas labdát az ö kirúgatásaira csak az alkalmat váró vezetőknek. Öltözői, a nyilvánosság számára is érzékelhető kirohanásaival, bizonyos játékosok szándéka tisztességeinek megkérdőjelezéseivel, a morálisan valóban kétes értékű „síposok" esetleges lecsalózásával. S ezek után már nem a szakmáról szól a mese, a történet. Nem arról, hogy honnét hova jutottak játékban, hanem az ő eltávolításáról. Kínosan hosszú hónapok csapat nélküli magányában beszélgettem vele, amikor is önkritikusan megjegyezte: ha tetszik, ha nem, neki kell változnia, alkalmazkodnia, mert a viszonyok aligha változnak. Azóta újra szólította a közeg, az NB II-ben is megfordult. Nem tudom, hogy önmagával, lelkületével mennyire áll perben, vagy haragban, nem tudom, mi játszódik le benne, de ez már pedagógiai és pszichikai értelemben más Botos lenne. Ez a mai Botos már diplomatikusabb, ez a Botos már nem mondja azonnal tollba a játékos szeme láttára, füle hallatára, hogy azt a futballistát az ő letámadásos taktikája csak annyira érdekli, mint speciel őt a vaskohászat. Ez a Botos már nem rohan a bírói öltözőbe, hogy fülön csípje a játékvezetőt: „ ugyan már, hogy lehetett annyira vak vagy esetleg korrupt, hogy nem adta meg az ötödik gólunkat. "Ez a Botos már kellően fésült, mértéktartó nyilatkozatokat ad -még a 7-0 esetén is. Ez a Botos egyelőre csendben, szerértyen dolgozik az NB III. legtöbb fejlődőképes játékosát felvonultató csapatával a Szekszárddal. Ezt a Botost egyelőre nem érdekli, egyelőre nem motiválja, hogy a Györköny „nem semmi" terveket szövögető mecénása négy szekszárdi játékossal együtt őt „ kilóra megvenné". Ez a Botos nem sirákozik, hogy éppen ezen okból elhagyta őket a csapat legjobb csatára. Ezt a Botost egyelőre az érdekli, hogy az ő ujjlenyomata, az NB III-as trénerek többségével szemben elméleti- és gyakorlati tudásfolénye érezhető legyen a csapaton. Ez a Botos pályán kívüli dolgokkal csak annyiban foglalkozik, hogy a futballba itt-ott, ilyen-olyan összegeket áldozókat közös nevezőre hozza egy Szekszárd feliratú NB 11-es hajó vízre helyezése okán. S ezért emellett - nehéz ügy-nem akarja túl sokszor tépni aszúját. Erveinek a műhelyben, csapata stílusánakfabrikálásával kíván nyomatékot adni. S ebből legutóbb a listavezető Paks sima 4-1-es legyőzésével végződött mérkőzésen valami már - talán már nem is csak a szakavatott szemek számára érzékelhetően - derengett. A nyolcvanas évek botrányai... Lóki mester behódoló és ellenálló volt egyszemélyben. Ilyen volt a kor, ahol léteztünk: ki jobban, ki kevésbé összefonódva a hatalommal. Lóki Ferenc és beosztottjai azonban CSAK dolgoztak és éltek, valamint kérdeztek. Hazafi József író, újságíró most megjelent könyvében megelevenedik a nyolcvanas évek Szekszárdja. A gyári gyarmatbirodalom, a kiskirályok picinysége, az öreg melós bölcsessége. Lóki Ferenc bölcsessége arra tanított mindenkit: ne szellentsetek bele eav hordó fehér lisztbe, mert akkor lisztes lesz a hátsótok! Óriási igazság. Ne tegyél a hatalom ellen, de ne is állj melléje, ez az öreg művezető soha el nem feledhető mondásának lényege. A könyvben lévő 13 történet már 13 éve megjelent a legendás Mai Magazin című havilapban. Némely írás már akkor nagy feltűnést keltett. A Szobornézőben című munka országos botrányt okozott. Pedig csak annyi történt, hogy Lóki mester és csapata felmászott a Kálváriára és ott megnézte azt a szoborkompozíciót, amely Szekszárd várost szerette volna jelképezni, helyette országos jelentőségű botrány kirándulóhely lett. Egyszerűen azért, mert az akkori vezetők neveit akarták örökké beleégetni az emberek - illetve a szőlőlevelek - tudatába. Lókiék lázadtak, de kimondottan jól is mulattak. A vakhangyáknak nevezett irodistákon, a becsapott vezetőkön és kellő örikritikával önmagukon is. Kellemes olvasmánynak ígérkezik a nyolcvanas évek hangulatát, életérzését felkínáló könyv. Szüreti szürrealizmus Szőlőhegyen A megyeszékhelyünket övező lankák mostanság egyre gyakrabban szüreti hangulatot árasztanak. A vidám szüret azonban tragédiákba is torkollhat, mint bizonyítja azt az alábbi eset. Az elmúlt hét végén Szőlőhegyen egy 59 éves férfi is szüretre invitálta ismerőseit. Végezvén a borkészítést megelőző munkálatokkal, 22 éves szomszédját még egy kis áldomásra is meghívta lakásába. Ennek a látogatásnak azonban a jelek szerint a gazda kuvaszkutyája nem nagyon örült, hiszen az udvarba lépvén megkapta a vendég kezét. A fiatalember pedig egyből elégtételt kívánt venni. No nem a kutyán, hanem a gazdáján... Hazarohant ugyanis - s mivel szomszéd, nem kellett messze mennie -, ott magához vette rugós kését, s máris gyors léptekkel vette vissza az irányt. A gazda szerencsétlenségére. Merthogy a fiatalember nem a kutyára, hanem annak gazdájáratámadt rá késével. Megszúrta egyszer, megszúrta kétszer... Az egyik szúrás a lapocka alatt érte a sértettet, a másik a combján. Mire a mentők a helyszínre értek a szerencsétlen ember már elvérzett. Mégpedig attól a szúrástól, mely a kriminalisztika történetében nem túl gyakori halálok. A combján ért sérüléstől. A 22 éves fiatalembert a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányságon emberölés bűntettének alapos gyanúja miatt őrizetbe vették, majd a bíróság előzetes letartóztatásba helyezte.