Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-09-29 / 18. szám

1996. SZEPTEMBER 29. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 13 Kulissza Egy félretett edző metamorfózisa Több minden is benne volt abban a képzeletbeli pakliban a nyár derekán az UFC Szekszárd háza táján, de az talán a legkevésbé, hogy Botos Antal lesz a vezető edző. A papírforma ugyanis azt sugallta, hogy a távozó Kniesz helyére valamikori dózsás édesgyerekek közül kerül ki valaki. És mégis az a Botos lett a befutó, akinek a szekszárdi „lapleosztók" csak annyi esélyt adtak, mint annak a bizonyos trójai falónak az epsomi derbin. A szurkolók gyanúsan fogadták az új trénert, aki általában a felszíni jelen­ségek alapján ítélkezve dél-dunántúli vándormadárként is aposztrofált a sajtó. Aki ugye azértfordult meg annyi klubnál, mert balhés, mert összeférhe­tetlen, mert... A szakmát sokak szerint W yB l-es szinten ismerő pécsi szárma­bií tréner - aki nem elhanyagolható atékosmúlttal, friss szakedzői diplo­mával Garami József pályaedzője is volt egy ideig - a részleges megbélyeg­zettség béklyójával kellett, hogy mun­kához lásson. Szekszárdon is! Mert arról soha nem szólt a fáma, hogy az ő menesztésével vagy az önkéntes kapi­tulálásával végződött konfliktusok­ban mennyire voltak ludasak a feléje arisztokrata gőggel közeledő klubve­zetők, akik önkényeskedésükkel, ha­talmuk fitogtatásával adták tudtára, hogy itt és most nem ő és a csapat pil­lanatnyi érdeke az első. Botos lángo­lása és naivitása következtében sosem tudott diplomatikus lenni. Ő kiutasí­totta az öltözőből a téeszvezér fő­szponzort, ha a félidőben, öt akarva avagy akaratlanul degradálta, a mág­nestáblán elkezdett sakkozgatni a já­tékosok előtt. Ő szemrebbenés nélkül leparancsolta a gyakorlótérről a nap­szemüvegében a 16-os baloldali csücs­• nél pózoló atomerőműves föszpon­rt, aki az ö látványos el-, illetve le­számoltatására érkezett. Pedig akkor nem történt több, csak annyi, hogy Bo­tos nem értett egyet azzal a vasárnapi elutazási időponttal, amivel a vezetés. Amikor még Szekszárdon jóllehet a nevét sem ismerték, láttam, érzékel­tem, végigkísértem szinte mindenna­pos arcait, harcait. A kirakatban saj­nos mindig ez jelent meg róla, nagy pechjére. Mert az már keveseket érde­kelt, hogy az általa irányított NB lil­ás Mohács egész pályás letámadást játszik - lesre állítással, térfélkiürítés­sel -, ami alacsonyabb osztályok vi­szonylatában párját ritkító szervezett­ség. Hogy Pakson - még az ősidőkben az ASE-nél - zömmel behatárolt ké­pességű játékosokat futtatottfel, s ra­kott belőlük össze olyan stílusos csa­patot, amivel az utód Pusztai László szerint nem volt nehéz bemasírozni az NB II-be. Botosra persze mindkét he­lyen csak az érzelmek, indulatok befo­lyása nélkül ítélni képes, fejlettebb er­kölcsi érzéküek emlékeztek. „Lapleosztóéknál" megmaradt a szakmailag ugyan nem rossz, de balhés edző fenegyereknek, akitől még a szom­szédvár amúgy ellenlábas csapatát is óva intették, aki előtt ezen kör ellenállá­sa, avagy antipátiája miatt becsukód­tak az úgymond menő csapatok kapui. Mivel nem fogadott prókátorként ko­pogom le ezen sorokat - a trénernek még csak sejtése sincs, hogy ezen rovat témá­ját képezi - megjegyzendő, hogy Botos harcai közepette maga is produkálta az éles helyzeteket, szervált jó néhány ma­gas labdát az ö kirúgatásaira csak az alkalmat váró vezetőknek. Öltözői, a nyilvánosság számára is érzékelhető ki­rohanásaival, bizonyos játékosok szán­déka tisztességeinek megkérdőjelezései­vel, a morálisan valóban kétes értékű „síposok" esetleges lecsalózásával. S ezek után már nem a szakmáról szól a mese, a történet. Nem arról, hogy honnét hova jutottak játékban, hanem az ő el­távolításáról. Kínosan hosszú hónapok csapat nélküli magányában beszélget­tem vele, amikor is önkritikusan megje­gyezte: ha tetszik, ha nem, neki kell vál­toznia, alkalmazkodnia, mert a viszo­nyok aligha változnak. Azóta újra szólí­totta a közeg, az NB II-ben is megfor­dult. Nem tudom, hogy önmagával, lel­kületével mennyire áll perben, vagy ha­ragban, nem tudom, mi játszódik le ben­ne, de ez már pedagógiai és pszichikai értelemben más Botos lenne. Ez a mai Botos már diplomatikusabb, ez a Botos már nem mondja azonnal tollba a játé­kos szeme láttára, füle hallatára, hogy azt a futballistát az ő letámadásos tak­tikája csak annyira érdekli, mint speciel őt a vaskohászat. Ez a Botos már nem rohan a bírói öltözőbe, hogy fülön csípje a játékvezetőt: „ ugyan már, hogy lehetett annyira vak vagy esetleg korrupt, hogy nem adta meg az ötödik gólunkat. "Ez a Botos már kellően fésült, mértéktartó nyilatkozatokat ad -még a 7-0 esetén is. Ez a Botos egyelőre csendben, szerértyen dolgozik az NB III. legtöbb fejlődőképes játékosát felvonultató csapatával a Szekszárddal. Ezt a Botost egyelőre nem érdekli, egyelőre nem motiválja, hogy a Györköny „nem semmi" terveket szövö­gető mecénása négy szekszárdi játékos­sal együtt őt „ kilóra megvenné". Ez a Bo­tos nem sirákozik, hogy éppen ezen ok­ból elhagyta őket a csapat legjobb csatá­ra. Ezt a Botost egyelőre az érdekli, hogy az ő ujjlenyomata, az NB III-as trénerek többségével szemben elméleti- és gya­korlati tudásfolénye érezhető legyen a csapaton. Ez a Botos pályán kívüli dol­gokkal csak annyiban foglalkozik, hogy a futballba itt-ott, ilyen-olyan összege­ket áldozókat közös nevezőre hozza egy Szekszárd feliratú NB 11-es hajó vízre helyezése okán. S ezért emellett - nehéz ügy-nem akarja túl sokszor tépni aszú­ját. Erveinek a műhelyben, csapata stí­lusánakfabrikálásával kíván nyomaté­kot adni. S ebből legutóbb a listavezető Paks sima 4-1-es legyőzésével végződött mérkőzésen valami már - talán már nem is csak a szakavatott szemek szá­mára érzékelhetően - derengett. A nyolcvanas évek botrányai... Lóki mester behódoló és ellenálló volt egyszemélyben. Ilyen volt a kor, ahol léteztünk: ki jobban, ki kevésbé összefonódva a hatalommal. Lóki Ferenc és beosztottjai azonban CSAK dolgoztak és éltek, valamint kérdeztek. Hazafi József író, újságíró most megjelent könyvében megelevenedik a nyolcvanas évek Szekszárdja. A gyári gyarmatbirodalom, a kiskirályok pi­cinysége, az öreg melós bölcsessége. Lóki Ferenc bölcsessége arra tanított mindenkit: ne szellentsetek bele eav hordó fehér lisztbe, mert akkor lisztes lesz a hátsótok! Óriási igazság. Ne tegyél a hatalom ellen, de ne is állj melléje, ez az öreg művezető soha el nem feledhető mon­dásának lényege. A könyvben lévő 13 történet már 13 éve megjelent a legendás Mai Magazin című havilapban. Némely írás már ak­kor nagy feltűnést keltett. A Szoborné­zőben című munka országos botrányt okozott. Pedig csak annyi történt, hogy Lóki mester és csapata felmászott a Kálváriára és ott megnézte azt a szo­borkompozíciót, amely Szekszárd várost szerette volna jelképezni, helyette országos jelentőségű bot­rány kirándulóhely lett. Egyszerűen azért, mert az akkori vezetők neveit akar­ták örökké beleégetni az emberek - illetve a szőlőle­velek - tudatába. Lókiék lázadtak, de ki­mondottan jól is mulat­tak. A vakhangyáknak neve­zett irodistákon, a becsa­pott vezetőkön és kellő örikritikával önmagukon is. Kellemes olvasmánynak ígérkezik a nyolcvanas évek hangulatát, életérzését fel­kínáló könyv. Szüreti szürrealizmus Szőlőhegyen A megyeszékhelyünket övező lankák mostanság egyre gyakrabban szüreti hangulatot árasztanak. A vidám szüret azonban tragédiákba is torkollhat, mint bizonyítja azt az alábbi eset. Az elmúlt hét végén Szőlőhegyen egy 59 éves férfi is szüretre invitálta ismerő­seit. Végezvén a borkészítést megelőző munkálatokkal, 22 éves szomszédját még egy kis áldomásra is meghívta lakásába. Ennek a látogatásnak azonban a je­lek szerint a gazda kuvaszkutyája nem nagyon örült, hiszen az udvarba lépvén megkapta a vendég kezét. A fiatalember pedig egyből elégtételt kívánt venni. No nem a kutyán, hanem a gazdáján... Hazarohant ugyanis - s mivel szomszéd, nem kellett messze mennie -, ott ma­gához vette rugós kését, s máris gyors léptekkel vette vissza az irányt. A gazda szerencsétlenségére. Merthogy a fiatalember nem a kutyára, hanem annak gaz­dájáratámadt rá késével. Megszúrta egyszer, megszúrta kétszer... Az egyik szúrás a lapocka alatt érte a sértettet, a másik a combján. Mire a mentők a helyszínre ér­tek a szerencsétlen ember már elvérzett. Mégpedig attól a szúrástól, mely a kri­minalisztika történetében nem túl gyakori halálok. A combján ért sérüléstől. A 22 éves fiatalembert a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányságon emberölés bűntettének alapos gyanúja miatt őrizetbe vették, majd a bíróság előzetes letar­tóztatásba helyezte.

Next

/
Thumbnails
Contents