Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-08-25 / 16. szám

Régebbre datálódó álom vált valósággá Amsztertamban a közeli napokban. Frenetikus avatóünnepség keretében átadták az ARÉNÁT, így csupa nagy betűvel. Az építmény a klasszikus aréna és a mai modern építészet remek ötvözete. Óriási, de közelebbről szemlélve, mégis nagyon is emberléptékű. Racionális és esztétikus. Gyönyörű látvány a holland fővárost délről megközelítve megpillantani. Este pedig a koncentrikus körökön elhelyezett sok „ezer aprócska lámpát megpillantva, egyszerűen csalogató. Amszterdam Aréna... Nem lehet nem odafigyelni rá. Amszterdam eleddig komoly, nívós, nagy befogadóképességű fedett létesítmény híján nem rendezhetett világeseményeket. Még a futballban sem - noha övék a huszadik századi futballtörténelem egyik sztárcsapata: az AFC Ajax. De az immáron volt pályájuk - az amúgy híres-nevezetes Dee Meer - sem ütötte meg az európai mércét. Micsoda kontraszt: négyszeres BEK-győztes, kétszeres világ kupa győztes csapatnak csak egy olyan stadionja van, mint bármelyik magyar együttesnek... Szimbolikusan hatásvadász dolog volt, hogy a megnyitó (1996. augusztus 14.) előtti napokban robbantották le a sok sikert megért Dee Meer frontépületét, így az ősi otthonban momentán nagy pusztításra utaló állapottal találkozhat az érdeklődő. De a jó öreg stadion betöltötte küldetését, nyugovóra térhet. A Dee Meer lépcsőzetes lepusztítása persze nem érzelemmentes. Hogy is lenne az....! A közel hétszázezres Amszterdam egy hetede megszállott Ajaxszurkoló. Több százezerben mérhető a „csak" szimpatizáns. Persze, hogy a CryfFon, Swarton fólnevelkedett őskövületek, a Marco van Basten-en, Rijkaaardon és a többieken álmélkodó javakorabelieknek nem olyan könnyen elintézhető a szakítás, mint a tini szurkolóknak. Elkeseredésüknek oly módon adtak nyomatékot, hogy az Amszterdam Aréna ünnepélye megnyitásának pillanatában a régi helyen robbantottak... A város amúgy respektálja az érzelmeket. Mint a friss híradásokból kiderült, a terület egy részét építik majd be házakkal, a másik része pedig a közeli temető folytatása lesz. Ahol a sírhelyek vásárlására az igazoltan Ajax-törzsszurkolók természetesen elsőbbséget élveznek. Egy friss közvélemény-kutatás alapján a küzdőtérből e célra fenntartott terület minden egyes négyzetcentimétere klubszimpatizánsé lesz. Házon belül gazdára találnak a sírhelyek... A régi, a maga minden puritánságával, viharvertségével együtt is az övék volt. Az Ajaxé. Az arénában csak vendég a csapat - noha mindenképpen illusztris. Ötven százalékban a város építette és a másik ötvenen osztoznak az Ajax és más érdekeltségű szponzorok. Ha úgy tetszik, főbérlő a klub. Beköltözött a vezérkar, s a létesítmény közvetlen közelében alakították ki a főhadiszállást: itt edz az utánpótlás-korosztály - legalább két tucat különböző méretű füves pálya várja a kiválasztottakat, a 8 éves korosztálytól egészen a tizennyolcig. A pályák mellett helyezkedik el az a központi épület, amely minden tekintetben kiszolgálja azt az egyedülálló képzést, nevelőmunkát, amely az Ajaxot mindig is jellemezte, és naggyá tette a futballtörténelemben. Kiköltöztette a város a klubot a centrumtól mintegy 15-20 kilométerre délkeletre. De nincs ebben nagy kényelmetlenség, eddig is kellett jócskán autózni, buszozni, ehhez már mindenki hozzáedződött az Ajaxnál. Itt edzeni, készülni, no és hetente vagy kéthetente ebben az impozáns, 240 millió guldent kóstáló impozáns arénában pályára lépni egy profi labdarúgónak is jelenthet örömet. Az, hogy egy, már a jövő századot idéző komplexumban telnek a napjai. Rekordgyorsasággal készült el ez a rockélet fellegvárává is válható, akusztikailag is kitűnő aréna. 1994-ben kezdték el a földmunkákat, és ime, 1996. augusztusában már avathattak. Ki mással is, mint a Milánnál, az örök nagy riválissal. Nem könnyű a legpatinánsabb olasz sztárgárdát rávenni ilyesmire, de ha az Ajaxról van szó...?! Nem számít, hogy a három legutóbbi tétmérkőzéseken kikaptak tőlük. A barátság régi keletű. Ugye minden focitudor emlékezik a Milán nyolcvanas évek végi újabb kibontakozására. Hátul Rijkaard, elől pedig Gullit és van Basten.. A Milán most is meríthetett a holland testvér játékostengeréből: elvitte a hátvéd Reizigert és a szupersztárjelölt Davidsot. Persze, hogy jöttek aratni - a szokásos különgépükkel átruccantak Millanellóból. Jöttek, láttak és - erről és másról majd az alábbiakban - győztek. Egy olyan mérkőzésen, amely nem volt több egy edzőmeccsnél, amelyen egyáltalán nem strapálták magukat a játékosok, amelyből nem derült ki fehéren-feketén, hogy itt most a szűkebb világelitből két sztárgárda játszik. Persze, ez ellen csak e sorok írójának - aki évente egyszer vagy kétszer láthat élőben csúcsgárdákat - és az ínyenceknek lehetett a kifogása. A jelenlévő hatvanezer szurkolóból legalább ötvenezer az aréna látványáért, az első eseményen való részvétel varj^ zsáért jött ki, másodlagossá vált a végeredmé^fc Mert a kissé húzós árú 120 guldenes belépőjeg^^ kapott műsort is. Mindenekelőtt egy színpompás, roppant érzelmes expozíciót. Gyönyörűségesen szép jelenetekkel, csaknem olyat, ami az olimpiákon szokásos. A fáklyás láng legalább 20 kilométerről érkezett. Sportcuccba öltözött holland kiválóságok a sport, a kultúra és a közélet világából. A nagy kivetítőn végig követhetők voltak az események. Az is, hogy az „aréna-stadion" közelében már a holland futball legutóbb letűnt korszakos egyénisége, Frank Rikjkaaerd veszi át a fáklyát és egy valóban pöttömnyi Ajax-mezbe öltöztetett fiúcskával befut a mértani középre, oda, ahonnét 90 perces útjára szokott indulni a labda. A fáklyával többezer kis égőt „gyújt * meg" a futballtól visszavonulása óta távol lévő sztár. Futballsztár után rocksztár, aki még aktív. A magyar himnuszt is egy ízben már csodálatosan eléneklő Ruth Jacobs hangja tölti be az arénát, miközben nyílik a tetőt képező kupola. íme a bizonyság, hogy tíz perc leforgása alatt tökéletesen nyitható, avagy éppen zárható az aréna. Most nyithatják, hadd legyen érzékelhető a külvilág számára a bent történő nem mindennapi esemény. Még egyelőr mélykékben terpeszkedik a gyepszőnyeg. A küzdőtér, a leleplezéa^ vár. Kellő rituáléval, pergő dobszó kíséretében „holli^P gárdisták" elénk tárják a gyepszőnyeget, ami állítólag még nem olyan tökéletes... A játékosok szerint kicsit lassú a fű, de a nézőt ez különösebben nem érdekelheti. Alig várja már, hogy a kezdőkörben ott álldogáló összes úr és a mellette lévő fiúcska elvégezze a kezdőrúgást. Az őszes urat egyébként Jan Swartnak (az Ajax közel százéves történetében a legnagyobb legenda) hívják, ő húzta legtöbbször magára a piros-fehér szerelést, a mellette lévő iljonc pedig a klub legfiatalabb korosztályának, a 8 éveseknek egy kitűnősége volt, bizonyos Leonardo. Aztán a következő felállásban avathatott a két sztárgárda. Ajax: Van der Sar - Veldman (új igazolás Sparta Rotterdamból), Blind, Bogarde, F. de Boor - R. de Boor, Witschge (visszatér a Bordeuxtól), Litmanen, Babangida (új igazolás az olimpiai bajnok nigériai válogatottól), Kluviert, Wooter. Milán: Rossi - Reiziger (éppen az Ajaxból igazolták), Baresi, Costacurta, Maidini - Albertini, Desailly, Boban, Simoné - Szavicsevics, Weah. (Pályára lépett még a szintén Ajaxból igazolt Davids is. A meccset egyébként a Milán nyerte 3-0-ra (Szavicsevics, Simoné és Albertini góljaival), de a közönség egyáltalán nem tüntetett, pedig a második félidő eléggé kínos lehetett hazai szempontból. Nem csupán a vereség ténye miatt - ennek a meccsnek a hagyományos értelemben nem volt tétje -, hanem azért, mert az amszterdami sportélet történelmi eseményén, a már hőn óhajtott aréna-stadionavatón egy valamirevaló nyamvadt gólt sem tudott rúgni az Ajax. Bálint György Jó kis felmérő az „éles meccsekre" -az Mondani sem kell: fokozott várakozás előzi meg Szekszárdon az élvonalbeli női kosárlabda-bajnokság kezdetét. A KSC Szekszárd az intenzívebb menedzselés jóvoltából olyan játékosokat igazolt, akik nemcsak pótolhatják a távozókat, hanem a tavalyinál is ütőképesebbé tehetik az együttest. A bajnoki főpróba következik a sportcsarnokban, a hétvégi Sió Kupa nemzetközi kosárlabdatornával, immáron a 26-dikkal. A Sió Kupa rangot vívott ki magának az elmúlt másfél évtizedben, patinás gárdák számítanak törzsvendégnek. A torna résztvevői: DBT Waregen (Belgium), University Basketball Team (USA), KUSG Leimen (Németország), Universitesi Istanbul (Törökország), Diósgyőri Kosárlabda Klub, Ferencvárosi Torna Klub, Bajai TK ELMA, KSC Szekszárd. Összejön-e a Diógyőr-Fradi álomdöntő? Fel tud-e kapaszkodni a képzeletbeli dobogó harmadik fokára a KSC Szekszárd, de ennél is érdekesebb: milyen összetételben, milyen nívón kosarazik a Gúot-társulat. Milyen játékerőt képviselnek a külföldiek? Ki lesz a torna legjobbja, illetve legeredményesebb játékosa? Mindezt első kézből megtudhatja, ha szombaton megnézi a csoportmérkőzéseket, amelyek szinte reggeltől estig zajlanak, vasárnap pedig a helyosztókon is helyet foglal a lelátón a jó kosárlabdára már kiéhezett szurkoló. Vigyázat, a vasárnapi döntő időpontja a Magyar Televízió érdeklődése miatt változhat, ha a tévé műsorára tűzi a Sió Kupa fináléját, akkor a döntő kezdési időpontja vasárnap délelőtt 11 óra, s utána még lesz helyosztó mérkőzés. Ajaxterdami barangolások (I.) A páiját ritkítóan egyedi aréna kinyitotta kapuit Rykaard futott be a fáklyás lánggal...