Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-08-25 / 16. szám

1996. AUGUSZTUS 25. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 13 Egy új név: Inverse Day Nem hinném, hogy van olyan fia­tal Szekszárdon, aki ne ismerne sze­mélyesen legalább egy tagot valame­lyik helyi zenekarból. Tény, Szek­szárd az ország legkisebb megye­székhelye, azonban ez önmagában elég gyenge magyarázat lenne. Egy­szerűen arról van szó, hogy nap­jainkban sorra alakulnak az amatőr bandák, hirtelen mindenkit valami különös zenemánia szállt meg. A aújvonal kérdését most inkább ne ^^egessük, nézzük a dolog jó olda­lát, mert hogy az is van. Elvégre fő a változatosság, minél nagyobb a „kí­nálat", annál könnyebben megtalál­hatjuk a hozzánk legközelebb álló irányzatot, csak az új neveket győzze megjegyezni az ember. íme, egy a sok közül, amelyet re­mélhetőleg érdemes lesz fejben tar­tani: INVERSE DAY. - Magyarázd már el, miért jobb, ha angolul keresztelitek el e bandát! ­kérdem Misii Balázst, az együttes énekesét - Semmi szándékosság nincs a do­logban, egyszerűen jól hangzik, könnyen megjegyezhető és ami a legfontosabb, még senki nem viseli. Az együttes 1996 ele­jén alakult, eddig próbál­gattunk, készítettünk egy demófelvételt és most már úgy gondoljuk, ké­szen állunk rá, hogy bár­hol fellépjünk. - Úgy tudom, egyikőtöknek sem ez az el­ső együttese. - Igen, ez így van. Müller Gyurival, a zenekar egyik billentyűsével már régóta együtt játszunk, korábban is gondoltunk már rá, hogy alapítanunk kellene egy ban­dát, de sehogy nem jött össze a dolog, ugyanis én sokáig a Holtpontnál énekel­tem. Amikor ez feloszlott, úgy döntöt­tünk, végre megvalósítjuk az addigi ter­veinket. Szóltunk Zsédely Gábornak, aki szintén a Holtpontban játszott és Keserű Sándornak, aki egy bonyhádi bandában szintetizátorozott. Jelenleg mi négyen játszunk az Inverse Day-ban. - Az előbb említetted, hogy már elkészült egy demókazettátok. - Áprilisban kedztük el a stúdiómun­kákat Gál József segítségével. Az anyagot a Holló Stúdióban vettük fel. Erre az idő­re a csapat kiegészült még két taggal, Frei Erikával és Imre Verával, akik a vokálban énekeltek. Mindannyian keményen dol­goztunkjúnius közepére készült el a ka­zetta, amelyen egyelőre négy szám talál­ható. Megpróbáltuk a lehető legtöbbet ki­hozni magunkból, hioszen ez a négy dal úgynevezett promóciós anyag, tehát kü­lönböző pályázatokra szeretnénk elkül­deni. Budapesten létezik egy zenei szer­vezet, amelynek a tagjai folyamatosan vájják az ilyen jellegű munkákat és minden anyagot szigorúan elbírálnak. - Mit reméltek ettől a minősítéstől? - Én úgy érzem, tényleg teljes ener­giabedobással dolgoztunk és remélem, ez a dalokon is érezhető. Ha megkap­tuk a konkrét kritikát, eldönthetjük, hogy érdemes-e a továbbiakban komo­lyan foglalkoznunk a zenéléssel vagy hagyjuk az egészet. - Mondj néhány szót az együttes stílu­sáról! - Őszintén szólva nem szeretek ha­sonlítgatni, e nélkül pedig elég nehéz jellemezni a játékunkat. Tulajdonkép­pen a dalainkban többféle irányzat ke­veredik, hiszen megpróbáltuk minden­kinek az elképzelését valamilyen szin­ten megvalósítani. Talán annyit mond­hatnék, hogy a szintetizátornak ki­emelkedő szerep jut a dallamban. A legjobb persze az lenne, ha mindenki maga döntené el, milyennek találja ezt a zenét? - Hol találkozhat veletek a nagyérde­mű? - A múlt héten hallhattak tőlünk né­hány számot az Alisca Rádióban, ahol egy rövid beszélgetés is készült az együttessel. Vasárnap felléptünk Domboriban a POP TV-napon. Tulaj­donképpen ez volt az első nyilvános szereplésünk. Nemsokára szeretnénk folytatni a stúdiómunkát és most már egy valódi kazettát készíteni, amely el­jut a közönséghez is. Ehhez azonban még elő kell teremtenünk a szükséges anyagiakat, ami nem is olyan egyszerű feladat. Ha mindez igaz, a POP TV se­gítségével egy videoklipet is sikerül összehoznunk. Mindez mellett termé­szetesen bárhol szívesen vállalunk fel­lépést. Miközben az együttes tagjaival beszé­legttünk, elfogyott három adag rántott sajt, egy nagy tányér vegyes saláta, jó né­hány korsó sör, tekintélyes mennyiségű boros kóla és egy darab frissen vasalt, hófehér asztalterítő. Egy biztos, ha a fiúk zenéje is olyan jó, mint az étvágyuk, még nagy jövő vár rájuk. Gy. A. Társad helyett Mikor éj/el haza térsz Fáradtan, ha élsz, Sikolt a házban a csend. Némák a falak, Az elmúlt hetek alatt Eltűnt a gyönyör, a rend, (Ésfáj) Kezedbe kerül egy fénykép, egy arc, Meddig tart még ez a kegyetlen harc. Hisz amit neki adtál, Azt még senkinek nem adtad, Te menekülni kezdtél, És öt menekülni hagytad. Refrén: A feszülő falak közé betör a köd, A roskadó éjben megmozdul a Föld, Elindul egy jilm az ágyad felett, Csak a magány ölel át társad helyett. (Inverse Day) Spinédzserek A szépséges Alicia kinyitja csodás kék szemeit, le­jfaéja magáról selyemtakaróját, belelép puha plüss pa­Usába, odatotyog a számítógéphez és a képernyőn megjelenő 1000 (na jó legyen 999) ruhakölteményből kiválasztja azt, amelyikben aznap szeretne pompázni a suliban. Hát, igen. Egy ilyen ébredést, azt hiszem, mind­nyájan kibírnánk. így kezdődik a SPINÉDZSEREK cí­mű fdm, majd luxuspalotákkal, szuperkocsikkal, nagy zöld gyepekkel, még nagyobb kék úszómedencékkel, plusz arany szökőkutakkal folytatódik. A történet Be­verly Hills legszebb részén játszódik, a főszereplők pe­dig a legelitebb negyed legelitebb családjának legeli­tebb gyermekei. Mindez után, tudom, kicsit furcsán hangzik, de a sztorinak semmi köze a pénzhez és a gaz­dagsághoz, szerencsére. „A Spinédzserek a tizenéves káosz legújabb krónikája." Ennél találóbban valóban nem lehet megfogalmazni Amy Heckerlingfilmjének lé­nyegét. Egy kis romantika nagy adag őrülettel vegyítve, de az is lehet, hogy fordítva. Mindenesetre a drámai csúcspontot az jelenti, hogy Alíciának fogalma sincs a felezővonalakról. Tipikus hollywoodi produkció ez, nem műremek, de azért élvezhető. Fiatalos, lendületes, fergeteges, hamisítatlan tizenéves dumával és poénok­kal. Azon filmek hosszú sorába tartozik, amelyeket egyszer látni kell, de csak egyszer. Gy. Á. A Spinédzsereket mindenki megnézheti a szekszárdi Panoráma mozi kistermében augusztus 28-ig. Dolgozatot csakis 11-kor! Bármennyire is szomorú, tu­domásul kell vennünk a tényt, hogy megint elmúlt egy nyár és vele együtt, sajnos, a semmitte­véssel, pihenéssel, napozással, bulizással telt napok is tovaszáll­tak. Szeptembertől újra énekel­hetjük, hogy „de nehéz az isko­latáska". Nem könnyű ismét hozzászokni a korán keléshez, az állandó tanuláshoz, hajtás­hoz. Az alábbiakban ehhez pró­bálunk egy kis segítséget nyújta­ni. A bioritmus-elmélet hívei ál­lítják, hogy az ember javíthatja élete minőségét, ha figyelembe veszi a természet által befolyá­solt fizikális, érzelmi és szellemi állapot ritmusának alakulását. Az általános tanácsokat persze nem árt némileg a saját biorit­musunkhoz igazítani. Reggel 6 órakor egyre több vércukor és aminosav kerül a vérkörbe. Minden készen áll a szervezet napi energiaszükség­letének fedezésére. Ez kedvez a korán kelőknek, akik ilyenkor remek teljesítményt nyújthat­nak. Délelőtt 10 órakor oldja meg az agy a leggyorsabban a mate­matikai feladatokat. Ilyenkor éri el az egészséges ember testhő­mérséklete a napi legmagasabb értéket és a rövid idejű emléke­zet a csúcspontjához ér. Délelőtt 11 órakor legfurgébb a szív. A szervezet kifejezetten terhelhető, ekkor tűri legjobban a stresszt. Ez a legalkalmasabb időpont a dolgozatíráshoz. Délben növekszik a gyomor­ban a savmennyiség. Az agy egyidejűleg lustul, s kívánja a pihenőt. Egészséges dolog ilyenkor egy kis szünetet tarta­ni. Délután 2 órakor a hosszú tá­vú emlékezet működik a legjob­ban. Ez az idő tökéletesen alkal­mas nyelvtanulásra, az idegen szavakat ekkor jegyezzük meg a legkönnyebben. Délután 4 órakor éri el a szer­vezet a második csúcspontját. A vérkeringés és-a vérnyomás fel­pezsdül. Érdemes ezt az időt sportolással tölteni. Délután 5 órakor a légzés kü­lönösen felgyorsul, az oxigént ekkor hasznosítjuk a legjobban. A másnapra való felkészülést, a tanulást, a fontos tervek kidol­gozását most érdemes elkezde­ni. Este 8 órakor a vérnyomás és a pulzus ismét csökken, az agy­működés is lelassul. A legtöbb embernek ilyenkor már nehezé­re esik a figyelem. Este 10 óra után az anyagcsere alábbhagy, a szellemi koncetrá­ciókézség rohamosan csökken. Az éjszakába nyúló tanulásnak nem sok értelme van, éjjel 1 óra­kor az agy teljesítőképessége a minimumra zuhan. Érdemes korábban lepihenni, hogy reggel hatkor újra felfrissülve kezdhes­sük a napot. (A TVR HÉT NYOMÁN)

Next

/
Thumbnails
Contents