Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-08-11 / 15. szám

12 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1996. AUGUSZTUS 11. Még az első „transzporttal" érkezett haza Atlantából Szekszárd egyetlen szem olimpikonja, Farkas Zoltán, a Húsipari SE súlyemelője. Az olimpia finisét már ő is - sok millió honfitársához hasonlóan - tévéről követte. Az 59 kg-os kategóriában nyolcadik helyezést elért sportoló - legalábbis ez derül ki a nyilatkozatából - katartikus élményeket raktározott el emlékezetében. - Testközelből érezhettem, hogy fantasztikus élmény egy olimpián részt venni. Ez semmi máshoz nem hasonlítható. Erre a közel két hétre, ami az olimpiai faluban történt, annak hangulatára, miliőjére, kötetlenségére, barátságosságára sokáig emlékezni fogok. Mint egy meseország... Az ember képes teljesen kikapcsolódni, elfelejteni a saját és a világ gondjait. Csupa mosoly, csupa derű mindenki, mindenkor, sosem látott segítőkészség szinte mindenütt. Nonstop, reggeltől estig tartó programok. Temiattad, teérted, a SPORTOLÓÉRT... Nagyon jó érzés volt tapasztalni, hogy te, a sportoló, az olimpikon vagy a reflektorfényben, te vagy az érdekes, a fontos, nincs alá- és fölérendeltség, protokolláris szabályozottság, vezetői önkényeskedés. Szinte mindennap bent volt valaki vendégként a faluban a filmvilág csillagai közül. S olyan imádott bálványok, félistenek, mint Arnold Schwarzenegger, Silvester Stallone, Bruce Willis csak úgy elvegyülnek a sportolók között, kicsit más arcukat is megvillantva. Szóval, nem akármilyen szelete életünknek a sport, az olimpia tényleg megmutatja nagyságát, fantasztikus erejét. Én ugyan nem fogtam kezet a hollywoodi filmcsillagokkal, de közeUgyanott, de mas utakon jartalfc olykor egészen mást láttak... lében voltam Bili Clintonnak, együtt reggeliztem az atlétika káprázatos csillagával, Carl Lewisszel. Ezt a meseországot, élményanyagát örökre elraktá. roztam magamban, ezekért a napokért valóban érdemes áldozni, Atlanta kellő motiváció a következő négy évre, az újabb olimpiai részvételre. - Ezt a pozitív képet az Olimpiai Center Park elleni bombamerénylet se árnyékolja be nálad? - Alapvetően nem, mert már hazafe-' lé tartottam, amikor történt, nincsenek helyszíni tapasztalataim, de ha lennének, akkor sem kötném az olimpiához, a sporthoz. A terrorizmus sokadik megnyilvánulásáról van szó. A biztonsággal elégedett vagyok, az olimpiai faluban való közlekedéskor a dokumentumok felmutatása mellett állandóan ujjlenyomatokat vettek. De így is akadt egy szuper ügyes, leleményes magyar turista, aki a raktárépületen át be tudott Olimpiai kavalkád amerikai módra jönni a faluba. S valamilyen úton-módon, kerülővel, figyelemeltereléssel a versenyekre is bejutott - dollár hiányában - néhány ügyeskedő. - Ha már a sztoriknál tartunk. A súlyemelőversenyeknél volt egy akár még sportszerüségi díjra is felterjeszthető Jarkaszolisan "jószívű cselekedeted. - Nem kell ezt eltúlozni!... A majdani olimpiai bajnok kínai versenyző egyik képviselője gyorsan odafutott hozzám: adjam kölcsön a dresszemet, mert az övé a bemelegítés közben elszakadt. Persze, hogy odaadtam, nálam ez csak természetes. Akkor persze nem is sejtettem, hogy az új olimpiai bajnok versenyez a szerelésemben. Az már kevésbé tetszett, hogy a verseny után nekem kellett visszakérnem, de meglett, és kisebb ajándékokat is kaptam a kínaitól. * Az első kézből kapott atlantai információk, benyomások ellenére az olvasóban kialakulhat egyfajta hiányérzet, ha a sztorizásra, anekdotázásra amúgy is hajlandóságot érző súlyemelő nem kommentálná saját produktumát. - A nyolcadik helyezéssel összességében elégedett vagyok, ám a 280-nal egyáltalán nem. Bíztam abban, hogy az olimpiai dobogón túlszárnyalom a 290 kg-t, de nem sikerült. Részint azért, mert az első gyakorlatom után felrepedt a tenyerem, csak enyhíteni, de megszüntetni már nem tudták a fájdalmat. Részint azért, mert a fogyasztás bármennyire is tervszerű volt - megviselt. Úgy érzem, súlycsoportot kell váltanom, fel kell vennem az elém dobott kesztyűt, s eredményesen kell megvívni a 64 kg-os kategóriában a különversenyt. Félig hivatalosan Meglehetősen vegyes kép tárulkozik elénk, ha az olimpián kint járt sportolókat, sportvezetőket, turistákat kérdezzük a centenáriumi olimpiáról. Farkas Zoltán szekszárdi súlyemelő - nyilván a debütálás élményeinek lefegyverző rabságában - szuperlatívuszokban beszélt az aranyolimpiáról. De hallani a másik végletet is: amikor valaki lemondóan legyintve elmondja: Amerika ide vagy oda, kétségtelen csúcsok ők az élet számos területén, de az őket illető centenáriumi olimpiát a görögök jobban megrendezték volna... A kint járt két szekszárdi sportvezetőnek, váth Ferencnek, a Ferropatent-f^Pr NB I/B-s női kézilabdacsapat elnökének, valamint a Húsipari SE első emberének Mercsényi Gyulának véleménye egyik végletbe sem sorolható be, de az egymástól függetlenül kiutazó, máshol, más közegben előforduló, ellenkező előjelű két beszámoló visszatükrözi a meglehetősen vegyes értékítéletet, a változó megítélést. Mercsényi Gyula: - Az olimpia első hetében voltam kint a súlyemelő-szakosztályunk vezetőedzőjével, Kovács Vilmossal. Utazásunk apropója mindenekelőtt versenyzőnk, Farkas Zoltán szereplése volt. Programunk, mozgásterünk kötött volt: a súlyemelés versenyeire kaptunk úgymond tiszteletjegyeket a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség közbenjárásával. Itt, ennél a sportágnál a rendezéssel, a szervezéssel, a verseny irányításával nem volt nagy, a közhangulatot is befolyásoló gond. De nem is lehetett, mert úgy gondolom, hogy itt - dr. Aján Tamásnak, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség magyar főtitkára előrelátásának köszönhetően - többen lehettek a sportFények és árnyak a centenáriumi olimpiai játékokról Szekszárdiak Atlantáról