Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-08-11 / 15. szám

1996. AUGUSZTUS 11. SZEKSZÁRDI 13 Aki az Atlantába látogató magyaroknak otthont biztositolt: Vida Mihály és felesége ági szakszövetség rutinos emberei, mint a tapasztalatokkal kevésbé rendelkező amerikai házigazdák. Viszont egy olimpia esetében elengedhetetlen, úgymond infrastrukturális dolgok tekintetében valóban káoszt tapasztaltunk. Azonosulok azzal a meglehetősen sommás véleménnyel; miszerint az amerikaiak abban buktak meg, amihez állítólag a legjobban értenek a világon: közlekedés, szervezés, komputertechnika... - Nyilván konkrétumokkal, személyes tapasztalatokkal is tud szolgálni... - Természetesen. A tömegközlekedést vettük igénybe, metrókkal közlekedtünk, olyan viszonyok közepette, amelyekhez képest a pestiek kifejezetten ideálisak. Kezdődött minden azzal, hogy a szerelvények elviselhetetlenül túlzsúfoltak voltak. Folytatódott azzal, hogy az ígért maximum háromperces késések helyett a kocsik nemegyszer kötf|egy órát késtek. BekövetkezheteWI? is, hogy elromlott a mozgólépcső. De ez még a jobbik eset. Mert ha valaki áramkimaradás miatt a metróban heringként állva az alagútban rekedt, az... szóval az akár versenyzőként, vezetőként, szurkolóként jó eséllyel pályázott arra, hogy lemaradjon az eseményről. Az olimpiai falu szobáiról, szálláshelyeiről hadd ne én mondjak véleményt... Csak annyit: száz és kétszáz dollár közötti árakért azért már illene szállodai kényelmet biztosítani!?... - Ezáltal az amerikai kép - mivel először járt a tengerentúlon - sötét, avagy szürke tónusokkal teli önnél? - Én most kizárólag az olimpia kapcsán minősítettem, mondtam el saját és a közvetlen környezetemben előforduló magyarok tapasztalatait. Mint az Újvilágba először betoppanót, engem is^KÍogott az európai mércével nem memető gigantománia, monumentalitásra törekvés, ami az építészettől kezdve a mindennapi életig mindent áthat. Olyan nincs, hogy nincs. Mindent, mindenhol ugyanabban a minőségben, ugyanazon az áron kapod. Mindenhol megkapod a légkondicionálást, ahova belépsz, a nagy meleg, a magas páratartalom miatt. Emellett megfogott a helyiek segítő kedveskedése, mosolygása, hangulata. Ez még a jó öreg kontinensünkön nem általános, sőt! Udvariasságból, vendégszeretetből jelesre vizsgáztak. Legalábbis Georgia állam!... Mert ebből a megkülönböztetett figyelemből, visszafelé a New York-i átszállásnál már csipetnyit sem tapasztaltam. - Biztonságban érezte magát a nagy centercsarnok és a szálláshely között járva-kelve? - Nem aggódtam, de a biztonság mindenekfelett tétel csak a bombamerénylet után volt igaz. Csak ezután lehetett a legszigorúbb ellenőrzéssel, benne motozással találkozni. - Mennyi volt a belépőjegy a súlyemelés versenyeire? - Mivel a leglátogatottabb események egyike volt a súlyemelés az egyéni sportágak közül, így az A kategória és a délelőtti B eseményei együttesen egy napra közel száz dollárba kerültek. Bennfentes turistaként Horváth Ferencnek, a valamikori súlyemelő-főtitkárból lett szekszárdi kézilabdaelnöknek igenis kell lennie valamiféle összehasonlítási alapjának, hiszen Barcelonában is ott volt az ötkarikás játékokon. Igaz, ott még sportági vezetőként, most pedig hivatalosan turistaként, de meglévő kapcsolatai révén azért mégsem érezhette magát nagyon távol a kulisszáktól, a magyar csapattól, mint aki tényleg csak turistaként toppan be a nagy Amerika leglátványosabban fejlődő metropoliszába, Atlantába. - Már a megérkezés olyan színfolttal szolgált, ami tudtul adta: más világba érkeztünk. Kiszálltunk a gépből, s egy olyan vonatra szállítottak bennünket, amely csak úgy keringett a világ második legnagyobb repülőterének kijáratáig. Hat megállóhely volt, de ezután is csak magyar vendéglátóim segítségével tisztult le valamelyest a kép, míg végre kijutottunk a légikikötőből. Nekem már pusztán eme tény is jelezte: nem Európában, a barcelonai olimpián vagyok... Utána pedig az, hogy az olimpiai helyszínek teljes igényű bejárása felemésztette volna az egész hetet, egyszerűen lehetetlen lett volna mindenhova egy betekintés erejéig is eljutni. Barcelonához képest ez egy nagy showműsor volt, a showelemek a mérkőzések és versenyek előtt is belopóztak. Már megkezdődött a kézilabdameccs, vezették az első támadást, de a zenét, és más hangulatkeltő mutatványt még nem fejezték be. Míg nálunk a bírói kezdő sípszónál minden másnak meg kell szűnnie. Ugyanez a felfoghatatlan nagyságú zsibvásárjellemezte az utcákat, az egész olimpiai parkot. - Milyen eseményekre és hogyan sikerült bejutnia? - A súlyemelésre, a vívásra és természetesen a kézilabdára. Most ez utóbbin volt a hangsúly. Egyhetes ott-tartózkodásom alatt a magyarok mindhárom csoportmérkőzését láttam, és találkoztam is velük. Beszéltem Szilágyi Katival, Mátéfi Eszterrel, Farkas Andreával. De összefutottam a sportprofesszorral dr. Nádori Lászlóval, sporttam be, hogy a barátomnál van a biléta. Természetesen jött velem az ellenőr, és kerestük együtt az ismeretlent. A nagy járkálásban figyelgettük a meccset is, s a fárasztás után egyszer csak leültem, az őr pedig mellém. Nagyon érdekes volt ez a derbi, mert kísérőm is teljesen átadta magát a játék élvezetének, így akaratlanul is, de együtt néztük végig a meccset. Mázlim volt... - Ha nem is tapasztalta, de bizonyára hallott a bizonyos esetekben előforduló szervezési, rendezési anomáliákról. - Tényleg csak hallottam, jobban mondva idehaza olvastam róla. Nem tudok mit mondani, mert a napi közlekedés során a legnagyobb rendet, szervezettséget tapasztaltam. Igaz, egy bérautóval közlekedtünk, de nem volt semmilyen dugó, akadályoztatás, helyette a gyorsaság, a gördülékenység, az áttekinthetőség volt a jellemző. A magyar csapat vezetőivel való találkozás során is előjött ez, de itt csupán tolerálható apróságokat említettek, amelyeket, hogy úgy mondjam, felfújt a hazai sajtó. Arról hallottam, hogy a sajtóközpontban a kezdet kezdetén előfordultak hibák a tájékoztatásban, az újHorváth Ferenc fosajtósokkal: balján Szekeres István (Magyar Hírlap), jobbról Gyárfás Tamás (Sport plusz Foci). államtitkárunkkal Gallov Rezsővel, legnagyobb sportdiplomatánkkal, Schmidt Pállal, a magyar csapat főnökével, s e jeles társaság jóvoltából Kuncze Gáborral is szót válthattam. Jegyeket az irántam is rendkívüli törődést, gondoskodást tanúsító, néhány éve már Amerikában élő, Szekszárdon és Baján is a sportberkekből jól ismert Vida Mihály révén szereztem, de... Amerikai magyar vendéglátómnál összeverődtünk, pont egy tucatra valóan, így még további jegyekre volt szükségünk. A magyar csapatiroda táján való ismeretségem révén hozzá is jutottunk. Mit mondjak, örömmel töltött el, hogy a kinti magyaroknak segíthettem. - De, mint hallottam, egy alkalommal azért mégis bliccelnie kellett... - Igen, a magyar-amerikai kézilabdameccsre valahogy be kellett jutnom, legalább nekem. Azzal a trükkel jutotságírók kiszolgálásában, de három magyar zsurnaliszta - köztük Gyárfás Tamás - úgy fogalmazott, hogy nem volt vészes a dolog. ' - Egy tucatra való magyar egy helyen, elkerülhetetlen volt a hamisítatlan magyar est. - Igen, halászléfőzésre kértek fel, ami felettébb valószínűtlennek tűnt, mert édesvízi halat kellett produkálni. Amerikában a nincs fogalma ismeretlen, gyorsan eloszlatták a kételyeimet, egy óriási méretű halkereskedésből kínai pontyot hoztak, a többi már úgy ment, mint idehaza. Minden van, minden megoldható, de egy dolog, ami nálunk még most is létezik, őnáluk az úristennek sincs: protekció! Az ottani társadalmi viszonyokból ez egy hét leforgása alatt is jól érezhetően kiszűrődött. BÁLINT GYÖRGY Fotó: KATONA ÁGNES