Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-08-11 / 15. szám

4 SZEKSZÁRDI 1996. AUGUSZTUS 11. 4 Egy nyakleves következménye, avagy a Húsipari-dosszié Nem akadt olyan médium Magyarországon, mely ne ves - mely az egyik szakszervezeti aktivistát érte - mondfoglalkozott volna az elmúlt, illetve az azt megelőző hé- hatni végigvisszhangzott az országon, s a lapok megleheten Szekszárddal. Pontosabban a megyeszékhely egyik tősen bő terjedelemben foglalkoztak az üggyel. Az írávállalatával, a Húsipari Rt.-vel. Az ott elcsattant nyakle- sokból idézünk, kommentár nélkül. Kenyertöres (Népszabadság, július 13.) Megvertek egy szakszervezeti vezetőt a szekszárdi húsüzemben. Az eset szempontjából szb-tagsága nem véletlen körülmény, tudniillik munkahelyének biztonsági emberei az üzem kapujában bántak el vele. Vagyis az úgynevezett őrzővédőknek pontosan tudniuk kellett, hogy kivel állnak szemben. Mindez több száz dolgozó szeme láttára történt. Azok szeme láttára, akiknek az érdekében szót emelt a szakszervezetis. Abban is biztosak lehettek tehát a biztonságiak, hogy ma Magyarországon ezért nem lincseli meg őket a nyilvánváló túlerőben lévő tömeg. Jól számítottak, amikor úgy gondolták: a kiszolgáltatott munkavállalók nem kockáztatják csekély bérüket egy jogtalanság megakadályozása érdekében. A tapasztalatok azt bizonyítják: a tulajdonosok nem sokat kockáztatnak azzal, ha nem veszik figyelembe a munkavállalók jogait. Nemhogy a szakszervezettel, de sok esetben még a munkavédelmi előírásokkal sem érdemes bíbelődniük. Mondhatnánk erre, hogy a nyugati tőke nyilván azért és addig telepedik meg Magyarországon, amíg itt alacsonyabbak a bérek, mint Európa nyugatibb felén. Ez nyilván így is van. De ez az érv nem záija ki, hogy relatíve alacsony bérek mellett érvényesüljön az üzemekben például a munkavédelmi, a szakszervezeti, és mondjuk az emberi jogi minimum. FARAGÓ JÓZSEF Sztrájk a gyarmatokon? (Népszava, A szekszárdi húsüzem dolgozóinak bérharca úgy kezdődött, mint egy jellegzetesen harmadik világbeli rémtörténet, s úgy ért véget, mint ahogy a kapitalista Európában a sztrájkok általában végződni szoktak. (Feltételezve, hogy a munkáltató teljesíti is a bérmegállapodásban vállaltakat.) Mint a félig telt pohár esetében, itt is a lelkialkatunkra van bízva, hogy peszszimistán vagy optimistán ítéljük-e meg a német tulajdonos és a szekszárdi húsosok történetét? A dolog elég aggasztóan indult, a legsötétebb vadkapitalizmus és a hamisítatlan gyarmati állapotok hangulatát idézte a konfliktus nyitánya. A szakszervezeti vezető megveretése széles körű felháborodást váltott ki, s remélhető, hogy a nyilvánosság nyomására a rendőrség képes lesz érvényt szerezni az alapvető jognak és törvényességnek. De a szóbeli erőszak szintjén talán még jellegzetesebb volt a német tulajdonosnak az a nyilatjúlius 24.) kozata, hogy ha értesült volna a rendőri nyomozásról, akkor Budapestről jövet úgymond „kocsijába ültette volna" Kuncze Gábor belügyminisztert. A belügyminiszter úr kocsinehezékként és egy külföldi tőkés kijárójaként való feltüntetése enyhén szólva különös szemléletet tükröz. Jó lenne hinni, hogy egyszerűen rossz tréfáról, szellemtelen szellemességről van szó, és egyetlen külföldi vállalkozó sem gondolja komolyan, hogy olyan gyarmaton fektetett be, ahol a rendőrök és a politikusok is a gyarmatosítók alkalmazottai. A nemzeti jelszavakra büszke ellenzékieknek, a jogállamiságot dicsérő liberálisoknak és az érdekegyeztetésre törekvő szocialistáknak mindenesetre egyaránt többet kellene tenniük azért, hogy még viccből se keletkezhessen ilyen látszat egynémely idegenekben. Hegyi Gyula újságíró, országgyűlési képviselő Előállították a német tulajdonost Sztrájk a szekszárdi húskombinátban (Magyar Nemzet, július 18.) (Munkatársunktól) Furcsán zajlik a privatizált szekszárdi húskombinát átadása új tulajdonosának, Schlegelnek. Az új tulajdonos azzal kezdte a birtokbavételt, hogy a céghez tartozó őrző-védő „kommandót" küldött Szekszárdra és hazaküldte a vezérigazgatót, valamint a titkárság és a jogi osztály dolgozóit. Ezt követően egyik tulajdonostársa megjelent a város közgyűlése előtt és biztosította a városatyákat, hogy jó gazdái lesznek a kombinátnak, s egyáltalán nem terveznek elbocsátásokat. A következő napokban a szakszervezettel már úgy tárgyaltak: nevezzék meg azokat, akiket el kell bocsátani, mert ahány százalékkal csökken a cég dolgozóinak létszáma, annyi százalék lesz a béremelés. HUBER A mozgalom gyengesége (Magyar Hírlap, augusztus 8.) A szekszárdi sztrájknak nem az a legjellegzetesebb vonása, hogy a szakszervezet béremelést követel, hanem az, hogy a német tulajdonos által felfogadott őrző-védő szolgálat emberei tettleg bántalmazták azt á szakszervezeti funkcionárius dolgozót, aki választott tisztségében működve óhajtott eljárni az üzem területén. A sztrájkról tudósító riportban (MH, július 19.) az áll, hogy Szekszárdra várják a német húsipari dolgozók szakszervezetének az elnökét. Vajon összefüggésben van-e a látogatás azzal, hogy a Németországban fennálló szociális piacgazdaság íratlan és hatékopy etikai szabályai nem teszik lehetővé valamely szakszervezeti funkcionáriusnak a tulajdonos pribékjei által történő megverését? Ha az NSZK-ban ad ilyen utasítást embereinek az üzem tulajdonosa, akkor nemcsak a szakszervezettel, hanem a mindenkori kormánnyal kerül szembe. Dr. Del Medico Imre Sztrájk fagylalttal (Kurír, július 19.) Senki nem tudja, meddig tart még a sztrájk Szekszárdon, a húsipari vállalatnál. Tegnap délelőtt 560-an nem vették fel a munkát, s a délutáni műszak sem termelt. Bérharcot folytatnak, ami egyre keményebb. Mert a múlt keddi incidens óta határozottabb lett a szakszervezet is, és néha már úgy tűnik, legalábbis a szembenálló fél azt mondja, nem is bér-, hanem presztízsharcot vív. Persze, valami hasonlót talán már kezdettől fogva el lehet mondani a tulajdonosról és stábjáról. A sztrájk folytatódik, ki tudja, még meddig. Közben tegnap megérkeztek az amerikai szakemberek a higiéniai szemlére, ami a további export feltétele. Hírek szerint a szemle nem volt eredménytelen, de még újra jönnek. így az a veszély nem áll fenn, hogy nincs hova, milyen piacra termelni. Viszont lehet, hogy ma mégis megbénul az üzem, s nem a sztrájkolok miatt. Ugyanis az áramszolgáltatónak tartoznak több mint 3 és fél millióval, s ha ezt nem fizetik ki, kikapcsolják az áramot. A jövő tehát még nagyon kétséges. De ami ma leginkább bosszantotta a dolgozókat, hogy a reggel nyolcra ígért tárgyalás elmaradt, később azt a magyarázatot kapták, hogy az nem tárgyalás lett volna, hanem ha valamit nem értenek, ott megkérdezhetik a főnökséget. Tárgyalásra pedig késő délutánig nem került sor. A sztrájknak egyetlen nyertese volt. A fagylaltárus, aki, mikor hírét vette, hogy a húsiparnál az emberek csak ülnek és beszélgetnek, gyorsan odatekert a fagyialtostriciklivel, s szinte percek alatt mind eladta a nyalnivalót. (SZEL)