Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-08-11 / 15. szám

231 1996. AUGUSZTUS 11. , SZEKSZÁRDI VASARNAP (1991. augusztus 18-án) Tallózás az öt évvel ezelőtt megjelent nulladik lapszámból Tisztelt Olvasóink! Azt hiszem, nem okozok különösebb lelki megrázkódtatást, ha közlöm; egy új lap első példányát, mutatványszámát tartják kézben. Az utóbbi években megszoktuk, hogy hetente új lapok tucatjai születnek - és szűnnek meg néhány hónap múltán. Amiben mégis újat tudunk nyújtani, az, hogy közel ötven év hallgatás után megint van lapja Szekszárd városának. Hisszük, hogy e lapot a közigény hozta létre, és tudjuk, ha érdektelenségbe fullad, az a halálát jelenti. A lapalapítók hármas célt tűztek maguk elé. Azt, hogy ez a lap visszatekintve az elmúlt hét eseményeire, segítse a mérlegkészítést, az előző hét történéseinek objektív értékelését, ugyanakkor az előre tekintő tervezéshez támpontokat, friss információkat nyújtson. A harmadik - ugyanilyen fontosnak tartott - célunk pedig a szórakoztatás, az aktív pihenés elősegítése. TAMÁSI JÁNOS A Szekszárdi Vasárnapról a szekszárdi polgármesterrel - Nem csak mióta polgármester lett, hanem már a választási időszakban is többször szólt arról, hogy ennek a városnak szüksége lenne egy helyi lapra. Miért ez a meggyőződése? - Azok az események, amelyek a városban történnek, sokszor rejtve maradnak a városi lakosság előtt. A Népújságnak sok egyéb fontos feladata van, de a városi televízió műsorideje sem elégséges a teljes körű tájékoztatáshoz. A másik, hogy Szekszárdon régebben is működött több újság. Ez a város van olyan nagy és van annyi esemény, hogy egy helyi lap információval, hírrel, érdekességekkel elláthassa a város lakosságát. - A lap ellenzői két csoportra oszlottak. Volt aki elégségesnek tartott egy önkormányzati közleményeket tartalmazó alkalmi kiadványt, mások teljesen vállalkozói alapra helyezték volna a lapot. Végül egy harmadik irányzat győzött. - Igen, a képviselő-testület az alapítványi vagyonból működő városi lapot tartotta legjobbnak. A közlemény jellegű városi hírharsonát a polgármesteri hivatal adta volna ki, annak szócsöve lenne, nem tarthatna igazán igényt a város érdeklődésére. A másik oldal a vállalkozási lehetőség. Az viszont rengeteg kockázatot tartalmaz. A város, és most Szekszárdról beszélek, nem a polgármesteri hivatalról, nem engedheti meg magának, hogy egy bukott újságja legyen. Legyen helyette egy olyan, amelyet a város több intézménye, köztük a képviselő-testület is támogat. Ebből következően egy olyan együttgondolkodásra alkalmas fórum legyen, amelyet a város lakossága nem tekint szócsőnek, és amelyen keresztül, sok más egyéb csatorna mellett, véleményét is eljuttathatja az önkormányzathoz. - Hogyan tudja így a polgármesteri hivatal irányítani a lapot? Mennyire tud beleszólni abba, hogy mi jelenjen, mi jelenhet meg az újságban? - A város vezetése semmilyen mértékben nem kíván beleszólni a lap működésébe és tartalmába. Úgy gondolom, vége a kézi irányítás korszakának. Remélem, az újságírók lesznek annyira önérzetesek, hogy mihelyt bármiféle sugalmazást, vagy beleszólási szándékot érzékelnek, azt azonnal jelzik - a lapban. - Tamási SZEKSZÁRD és környéke A KÖRNYÉK és Szekszárdja Hazánk egyik legkisebb, hátulról számítva második megyeszékhelye Szekszárd. Nincs összehasonlítási alapom, csak némi tapasztalatom, így az az érzésem, hogy a város közigazgatását - hisz önigazgatásról az elmúlt rendszerben képtelenség volt beszélni - vízfejként nyomta a volt megyei tanács, a pártbizottságról nem is beszélve. Ugyanakkor haszna is származott belőle, hiszen a megye fejlesztésére szánt pénzekből messze a lélekszám arányán túl és ténylegesen meglévő fontossága felett részesült Szekszárd. Ez volt a kistelepülések sorvasztásának ideje. Alighanem abból a meggondolásból, hogy az emberek ne gondolkozzanak a saját fejükkel és ne döntsenek önmaguk sorsáról, hiszen erre a Nagy Összpontosított Központi Ész sokkal alkalmasabb. Nem volt az, amit nagyon lassú fokozatossággal már korábban is észrevettek. így megindulhatott a környező települések újbóli fejlődése. Részben az ott lakók jól felfogott érdekéből, de részben azért is, mert az egész országra jellemző össznépi ízléstelenséggel épült, embertelen és emberi együttélésre csak aligalig alkalmas panelszörnyetegekből egyre többen kívánkoztak vissza természetes környezetbe. ORDAS IVÁN Ölünkbe hullt egy menő kínai A 28 éves hölgy itt-tartózkodását megszimatolta már az Európában is a legjobbnak számító magyar bajnok Statisztika, de a Húsipari SE frissiben az NB I-be jutott asztalitenisz-szakosztálya aligha hagyja, hogy mások kiénekeljék szájából a sajtot. - Mi volt az oka annak, hogy elhagyta hazáját? - Mint sok ember a világban, én is szeretek élni. Nem volt könnyű rászánnom magam erre a döntésre, mert ma is erősen kötődöm a szüleimhez. Legalább félévente szeretnék hosszabb időre hazautazni. - Hova is? - Nem hiszem, hogy a magyaroknak sokat mond a Siang Xi tartomány. - Értesüléseim szerint azért itt is legalább egymillióan pingpongoznak, s ebben a tartományban ön volt a bajnok. - Igen, ekkor figyeltek fel rám, ettől kezdve számítottam ismert asztaliteniszezőnek Kínában. - A Szekszárdi Húsipari SE-hez való szerződéskötése most van napirenden. Hajói tudom, az elmúlt hónapokban már tájékozódott, így a fizetésére vonatkozóan már van konkrét elképzelése. - Igen. Legalább húszezer forintot szeretnék havonta keresni. Az ez alatti ajánlatokat nem fogadom el. - Mit tud a magyar mezőnyről? - Az égvilágon semmit. - Az azért csak bizalommal tölti el, hogy az edzéseken leendő csapattársai nem jönnek ki ön ellen az ötből. Elégedett mosoly a válasz. Bár ott motoszkál benne a bizonytalanság. Mi van, ha a bajnokikon és az egyéni versenyeken nem tud nyerni, s marad az alapfizetésként kínált, számára elfogadhatatlan tízezer forint? bgy Régi szekszárdi újságok Az egy-két fős szerkesztőséget fenntartó kiadók csak heti megjelenésre tudtak vállalkozni. Ilyen volt az 1883. december 25-én jelentkező első újságunk, a Szekszárd Vidéke is. Geiger Gyula laptulajdonos társadalmi heti közlönye csütörtökönként került ki az Ujfalusy-nyomdából. Élcelődtek is vele sokat a csütörtök miatt. Geiger azzal indította lapját, hogy „Ne várjanak tőlünk semmi nagyhangú, sem hízelgő szavakat, az elsők üresek, emezek legutálatosabbak, mikor a sajtóban jelentkeznek". A Tolnamegyei Közlöny által használt Szegzárd helyett tudatosan Szekszárdot írt, majd negyedszázaddal megelőzve a hivatalosan is elfogadott formulát. Tolnamegyei Hölgyek címmel egy időben mellékletteljelent meg. Érdéi Lajos társadalmi hetilapját, a Szekszárdi Újságot szombatonként vehették kézbe olvasói. Elődje hagyományait folytatta 1908-tól. Erdei már korábban is próbálkozott, heti élclapot adott ki Dunántúli Puska címmel. Nem bizonyult hosszú életűnek a Szekszárdi Friss Újság. Megyei laptársaihoz hasonlóan heti hat számmal jelentkezett a század elején terjesztett vidéki lapok Tolna megyei változataként. Emlékezzünk meg egy jeles folyóiratról is. Bay Endre, Csányi László, Letenyei György, H. Németh István, Scherer Sándor és mások nevéhez fűződik a rövid életű Sárköz, amely 1956-ban indult a Babits Mihály Irodalmi Társaság gondozásában. Azóta sok új próbálkozás volt és nyilván lesz is, a munkahelyi lapoktól a diákújságokig. Amit most a kezében tart a kedves olvasó, reméljük hosszú életű lesz. KACZIÁN JÁNOS Csányi László: A búcsúzó Babits Babits a város titkát is tudta, emlékezett hogy itt idézte meg Hegesót, a rejtelmes görög lányt, a kétezer éve halott kedvest, Recanatit, a boldogtalan Lcopardi szülőfaluját udvarukba, a naptól aszúit bokrok közé varázsolta, erről a kertről írt verset, itt szólította Dantét, s itt kérte 1915 nyarán, a vén présház fölött, „ég! küldj egy madarat!" S ez lett a példázattá nőtt nagy regény, a Halálfiai színtere, ami leghitelesebb képe a régi Magyarországnak, s amit végül elnyelt a történelmi kataklizma. Volt mitől búcsúznia, amikor kapkodva a levegőt még utoljára végigment a Szent László utcán, megállt Cenci keresztjénél, töprengett házuk előtt a Séd partján, amelyről valaha verset írt De a „meglódult naptár" lapjai egyre gy orsabban forogtak, minden nappal fogyott a levegő és fogyott az élet