Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-06-30 / 13. szám

1996. JÚNIUS 30. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 13 Női vonalon Szekszárd-Baja kosaras presztízscsaták A bajai női kosárlabda örvendetes elő­retörésével az új bajnokságban adottak lesznek a telt házzal kecsegtető szomszéd­vári Szekszárd-Baja derbik. Mégpedig a magyar élvonal felsőházi csoportjában. Az élvonal törzsgárdistájának számító KSC Szekszárd -amely a mostani 9. helyével az elmúlt tizenkét év legeredményesebb sze­zonját tudhatja maga mögött - úgy tűnik, áll elébe az új kihívásnak. Úgy is, hogy egy­kori kiválóságuk, Rátvay Anita újfent el­lenfél lesz, no és annak is felettébb nagy a valószínűsége, hogy irányítójuk, Berki Edit -ha kifizeti érte a Baja az állítólagosán i^wzázezret - az ellenfelet erősíti. Mert a tc^:ó, magyar viszonylatban klasszis Csák Magdolna helyett jön Pécsről a ta­pasztalt, harcedzett és a nagy sikerek ízébe is belekóstolt Veres Judit. A valamikor Szegedről induló Misik - Berkót pótlandó - áthelyezi székhelyét a tolnai fővárosba, és... A szekszárdi kosarashívek vátjákmár azt a bejelentést, hogy a KSC megegyezett a kitűnő orosz centerrel, a 26 éves Tatjana Sepeljevával, aki igazi erősítésnek számi­tana. A bajai center Csiribokova minden bi­zonnyal gőzerővel hajt majd a szekszár­diak ellen. Emlékeiben ugyanis nem mo­sódhatott el, hogy először nálunk jelentke­zett, de az akkori - történetesen éppen ba­jai tréner - nem látott benne semmilyen fantáziát. Mindenki p ólót k ap , aki szombaton versenyez.,, Az, hogy bő egy héttel a szekszárdiak „Tour de France-ának is titulálható Ge­menci Nagydíj előtt semmi nyoma az előkészületnek, a lázas készülődésnek, s a szervezőbizottság elnöke Arató Vil­mos is, a nyugalom megtestesített szob­ra, arra utal, hogy az összekovácsolódott szervező- és versenybíróságnak tulaj­donképpen rutinmunkát jelent az ország egyik legjelentősebb kerékpárversenyé­nek a levezénylése. Távol áll tőlünk, hogy elbagatellizáljuk azt a nagy „me­lót", amit a nagydíj óráról-órára történő meg-, illetve leszervezése jelent - látom, és nem irigylem, inkább csodálom őket, amikor az 505-ös egy két zugába elvonul­va órákat átdolgozva jönnek elő de lé­nyegében az ő rutinjukról, tapasztalatuk­ról szól a „mese" - immáron 22 éve. Milyen lesz az idei találkozó, amely péntektől vasárnapig zajlik? Garantáltan a szokásos jó. Szakmailag az európai kö­zépszint mércéjével mérve igen jó. Az ér­deklődés pedig kis hazánkban a kerékpár okán egyedülállóan nagy. A megyét be­hálózó verseny egy-egy szakaszát - külö­nösen a Szekszárd belvárosában zajló szombat esti körversenyt - sok ezren kö­vetik figyelemmel a helyszíneken, az írott és elektronikus sajtó jóvoltából pe­dig százezrek nyerhetnek napi betekin­tést országszerte a szekszárdi Grand Prix-be. A programot már kívülről fújják a bi­ciklivel beoltott szimpatizánsok. Ha pén­tek, akkor pontban déli tizenkettőkor be­mutatkozó csapatprológ Szekszárd köz­pontjában. A mezőny megismerésére al­kalmas, rá­hangolás­nak kitűnő időfutam­verseny. Az­tán négy órakor Szekszárd-Kölesd-Hő­gyész-Lengyel-Bonyhád érintésével a szokásos 122 km-es országúti barango­lás, amely minden évben megvillantja a potenciális sikerembereket. Szombat délelőtt tíz órakor a hegyi verseny okán megszokott őrület és csődület a Garay téren és fönt a Kálvárián. Megdől-e már a Sajó Peti négy perc alatti, lassan szaká­lassá váló pályacsúcsa. Ki tart lépést a magyarok közül a szlovákokkal, Aztán az esti, a végén már villanyfényes, az or­szágban egyedülálló harminckörös kör­verseny - az igazi menőkkel. De előtte pontosan négy órától mindenki tehet egy próbát, az igazi útvonalon az amatőr versenyek keretében. Akár rozsdás Cse­pellel, akár Colnagóval. Lényeg az, hogy az egyszerű szimpatizánsok is tegyék ün­neppé ezt a szombat délutánt. A szerve­zők elhúzzák a mézesmadzagot minden­ki orra előtt!... Aki csak egy versenyszám­ban is nyeregbe pattan, az már egy igen kelendő, és az átlagpolgár számára nem könnyen beszerezhető Gemenci Nagy­díj-pólót kap. Ilyen még a 22 nagydíj tör­ténetében nem volt. Egyébként az ama­tőrversenyen a kicsiket ezúttal három ka­tegóriába sorolják, így a sikerélmény még jobban garantált a sportággal így, vagy úgy valamilyen kapcsolatba került lurkóknak. Aztán az olimpiai műsorszámmal csaknem egyenértékű vitás kérdéseket lerendező, közel 200 km-es tolnai baran­golás a Gemenci Nagydíj zárásaként. En­nél a szobornál már Dombóvár és Tamá­si környékét is megérintik, de visszatér­nek az első napról - no és az idény­nyitó Dejó Kupáról ­Szentgyörgyre távozott a sikeredzö £iss a „Jani" az UFC-nél Kintről nézve a fejleményeket, meglepetésként hat, hogy Kniesz Mátyás, az UFC Szekszárd végül is ered­ményes trénere - még az utolsó bajnoki forduló előtt ­egyszer csak közölte: nem óhajtja megújítani a napok­ban lejáró szerződését, más ajánlata van. Abban a szent minutumban a vezetést is leforrázta a hír, ami bizonyos szempontból jelzésértékű volt a tréner számára. Az el­ső reflexiókból tudhatta, hogy nem azért nem beszéltek vele áprilisban és májusban a közeljövőről, mert esetleg más valakiben gondolkodtak, hanem mert ő biztos pontnak tűnt, akivel ráérnek majd a záróforduló után is társalogni. Persze, ha így történt, nem volt helyes, a csend „Matyit" is zavarta, de beszélgetésünk második mondatában már leszögezi a Dunaszentgyörgyre elpá­lyázó edző, hogy nem valamiféle elégedetlenség, hova­tovább sértődöttség motiválja a váltást. Akkor mi? - ve­tődhet fel a kérdés. Miért hagyja itt az NB III. Dráva csoportjának legtöbbre hivatott csapatát, amikor az az ő keze munkája hatására is formálódott? Miért akkor tá­vozik, amikor a következő bajnokság már esetleg a ki­bontakozás új fejezeteként íródhat? Amikor a szakmai összefogás után éppen ezen a nyáron a pénzügyi össze­fogás is kezdetét veszi a klubnál... Annyira motiválóak lennének a „Limex-birodalom" kínálta anyagiak? Csak ez számítana...?! - Tudom, és már vissza is hallottam: nagy pénzért szerződöm, pedig... Higgyék el, alapvetően nem járok sokkal jobban anyagüag, mint itt! A váltás bennem ki­már ismert helyek. A nagy viadal mellett immáron harmadszor, akár egy kerékpá­ros Duna-Alpok-Adria kerékpárver­senynek is felfogható, serdülőmegmére­tés is zajlik. Benne a magyar bajnokságot nyert szekszárdi Madaras Zoltánnal. Apropó esélyek! A nagy kérdés: meg­töri-e az évek óta tartó külföldi hegemó­niát valamelyik magyar, Mit valamelyik, amikor tulajdonképpen két szekszárdit csak néhány méter választott el az olim­piai szerepléstől. Istlstekker Jánosról, a szekszárdiak újsütetű hazai Numero I. jelöltjéről van szó és természetesen a már szolnoki mezben tekerő, de itt köz­tünk élő Steig Gáborról. Lehet-e kettő­jük különharca a Gemenci nagydíj, mint jó néhány legutóbbi hazai külföldi or­szágúti verseny? Képesek lesznek-e le­győzni és összefogni a menő magyarok a kupa újbóli, végleges elhódítására készü­lő szlovák dubnicaiakat, akik uralkodók az utóbbi időben. Hogy vitézkedik a fel­nőttek között még mindig csak gyerek Arató Dávid, aki elsőéves ifistaként is frenetikus eredményeket produkált ta­vasszal a külföldi versenyeken! Olyan erőben és formában van a kis Arató, hogy Szekszárd első csapatában kap he­lyet - Istlstekker, Schneider, Ágoston és a bátyus, Gábor társaságában. Aztán a valóban sokra hivatott utánpótlás a má­sodik csapatban: Ivanics-Rádi-Valkay— Taksonyi összetételben. Tíz ország, (Németország tőlük há­rom csapat is érkezik -, Franciaország, Szlovákia, Szerbia, Horvátország, Ukraj­na, Ausztria, Románia, Szlovénia, Ma­gyarország) több mint száz versenyzője ­köztük számtalan törzsvendéggel - váija már a Gemenci Nagydíjat, mely úgy tű­nik, örökre üde szín a kerékpáros palet­tán. alakult parancsoló szükségszerűsége miatt döntöttem így. Ki kell próbálnom magam más környezetben, más játékosokkal, más feltételekkel. - Logikus, lefegyverző válasz, kétségtelen, csak szá­momra egy baja van. A Szekszárd azon kevés együttesek közé tartozik NB IH-as szinten, ahol tényleg alkothat az edző. Különösen azért, mert a játékosok is elfogadták, ra­gaszkodtak Önhöz. Akkor? - Most még lecke következik, amit meg kell, hogy oldjak. Nevezetesen az, hogy többynire a maguk lehe­tőségei között kész játékosokból, akik munkájuk befe­jezése után napi egyet edzenek, hozzam ki a maximu­mot, adjak fazont a csapatnak. Elképzelhető, hogy 3-4 meghatározó játékossal erősödik a keret, máris itt az új kihívás: csináljak NB III-as élcsapatot a Szentgyörgy­ből. Az élet megy tovább, a vezetésnek gyorsan csele­kednie kellett. Amennyire meglepetést kelthetett Kniesz távozása, olyannyira az a Szekszárdon amúgy nem ismeretlen Kiss János (így szülei, vagy legfeljebb az, aki anyakönyvezte ismeri, sokkal inkább „Tejes", „Tejei" becenévre hallgat) érkezése. - Nekünk olyan valaki kell, aki kötődik a klubhoz, aki folytatja azt, amit a Kniesz Matyi elkezdett, aki legalább annyira, vagy még jobban bizonyítani akar, mint a játé­kosok - mondta Szilágyi Dezső, az UFC Szekszárd El­nöke. - így került a lőtérbe Kiss Jani, aki hosszú éveken át itt futballozott, majd Bonyhádra került, ahol játékos­edzőként belekóstolt a szakmába, meglehetősen éles körülmények között, majd Szálkára került. Nem érde­keltek bennünket a nevek, egyéb papírok, dokumentu­mok, az elnökség úgy döntött: nekünk most ő kell. A 33 éves, nevével ellentétben nagyra nőtt Kiss Já­nos a tőle megszokott szerénységgel, szakmai alázattal beszél a megtiszteltetésről, az új kihívásról. Arról, hogy az egyik, már sok csapatot látott, sok csapatnál megfor­dult edző az NB III „kis Ajaxának" nevezte azt a társula­tot, amit már ő irányhat. Á világ legtermészetesebb dol­ga, hogy diskurál a tanítómesterrel, Kniesszel. Akivel eddig is baráti viszonyban volt, és reméli, hogy ezután is abban lesz. Persze, garantáltan két kilencven percre jó ismerőssé, edzőkollégává degradálódik a barátság az UFC-D.Limex találkozón. - Mi az óhaja az új „seprűnek" a vezetés felé? - Nincs különösebb, adottak a feltételek a munká­hoz. Abban a tekintetben is közös nevezőn vagyunk, hogy a megálmodott nyerő csapat érdekében egy-két rutinos, a kapu előtt magát feltaláló játékos azért kell. - Ne vegye kötelező jópofizásnak, de Ön is ezek közé tartozik... - megmondom őszintén, azért szorítok, hogy úgy jöjjenek be az igazolások, hogy engem „tegyenek part­vonalon kívülire" a játékosok. Azért, ha már az NB III-ban az egykori bonyhádi gól­vadász érkezett ide a játékengedélyét mindenképpen megkérik. Hogy erősítés gyanánt kikkel tárgyalnak? Szilágyi Dezső nem csinált belőle titkot: - Szeretnénk Mészáros Zsoltot visszahozni, és ko­molyan tárgyalunk a legutóbb a Dunaferrben szereplő, szintén saját nevelésű játékosnak számító Panghy Ger­gővel, és az úgyszintén valamikor innét indult Farsang is visszatérne Geijenből. Távozást a hét közepéig egyetlen játékos sem jelentett be. Hogy marad-e a ge­rinc, sikerül-e leigazolni az újakat, ez izgalmas kérdés. Nem szabad ugyanis figyelmen kívül hagyni, hogy a fi­nanciálisán kellően alátámasztott Györköny és a D. Li­mex is ott van a játékosbörzén. Úgy tűnik, hogy mo­mentán Mészáros és Kvanduk a sláger. És még azok lesznek, akik nem kapnak szerződést az NB Il-es Paks­nál.

Next

/
Thumbnails
Contents