Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-06-30 / 13. szám

6 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1996. JÚNIUS 2. 6 Szentgyörgyi Kálmán: KI O? 1. Az író, drámaíró, publicista Szek­szárdon született 1953-ban és Budapes­ten hunyt el 1991-ben. 2. írásaiból ismert, hogy hajózási szak­középiskolát végzett. Volt még autósze­relő, gépkocsirakodó, biztosítási ügynök, segédmunkás, képesítés nélküli tanító, üzemi népművelő. 3. 1977-83 között elvégezte a KLTE magyar-történelem szakát. Ezután kezd publikálni, szabadfoglalkozású író lesz. 4. A népi irodalom hagyományához kap­csolódó, látomásos, expresszív prózát ír. 5.1988-91-ben a Hitel szerkesztőségé­nek munkatársa. 1990-től az MDF szí­neiben országgyűlési képviselő. Híressé vált beszédét a Magyar Televízió épülete előtt mondta el. 6. Bemutatták A cella című monodrá­máját (1983) és a Mélyrepülés című ze­nés tragikomédiáját (1986). 7. Művei: „... és mi most itt vagyunk" (1983); Gyertyafénykeringő (1987); A kétségbeesés méltósága (1988); Találko­zások az angyallal (1989); Mezítlábas szabadság (1990). (Előző rejtvényünk jó megfejtése: Csányi László. Könyvjutalmat nyert Molnár Istvánné szekszárdi olvasónk.) Sokféleképpen állít­hatunk emléket an­nak, akit szeretünk. Monumentális kövek, utcanevek, az utódoknak tovább­adott mesék szőhetik legendává a számunkra örökké élő emberek tetteit, életét. Szentgyörgyi Kálmán az utókor asztalára tette le azt a könyvet, amelyben testvéréről, Szent­györgyi Dezsőről ír. Mintha egy óriási virágkoszorút tartana az ol­vasó a kezében, amely az 1971-ben bekövetkezett koppenhágai légi katasztrófa valamennyi elhunytjá­nak emlékére kötődött, nem keve­sebb „virágszálból", mint 111 anekdotából. A szerző így kezdi könyvét: „Nem szokás a légi katasztrófák ju­bileumán könyvet megjelentetve emlékezni, tudom. A köny írója a gép kapitányának, Szentgyörgyi Dezsőnek testvére, kinek még 75 évesen sem lehet közömbös, vajon hogyan történt a tragédia, hibá­zott-e a gép személyzete és kapitá­nya?" A könyv főhőse, Szentgyörgyi Dezső három héttel a nyugdíjazá­sa előtt, 55 évesen halt meg a sze­mélyzettel és - három fő kivételé­vei - az utasokkal együtt. A vizsgá­latok a szerencsétlenséget a rossz időjárással magyarázták. Szentgyörgyi Dezső a Malév pi­lótája volt, s az unoka, akit a nagy­apa sohasem láthatott, ma 18 éves és ezüstkoszorús vitorlázó. A szer­ző György nevű fia Szekszárdon is jól ismert, szintén a Malév pilótája, kollégái csak Szentgyurinak becé­zik. „Derűs lélek kell a túléléshez" - mondja egyik anekdotájában a szerző. Szerencsére rendelkezik bőven derűvel, most 75 évesen is, különben nem tudta volna megírni a háború, a hadifogság, a kitelepí­tés, az iskola, a család, a bátorság, a hit történeteit, melyek olvasása közben hol a nevetéstől, hol a szo­morúságtól lesz könnyes az olvasó szeme. Bizonyára sok emberben mo­toszkál a vágy: megírni élete fon­tos dolgait, így visszaemlékezve a régi idők történéseire. Szentgyör­gyi Kálmánban ez a vágy valósággá vált. Fellapozta élete könyvét, s ab­ból néhány szemelvényt kiemelve saját korosztályát közös emléke­zésre, a fiatalabb korosztályt pedig egy különös történelemórára híA| meg. S hogy mi adott neki az emJ kezéshez erőt és hitet? Nem tagad­ja! Felejthetetlen bátyja, akinek emlékére megszületett ez a könyv. Kedves Olvasó! Ha megunta a rózsaszínű, ködös és szenvelgő ro­máncokat, vagy a mesterséges kri­mik borzalmat, vegye a kezébe Szentgyörgyi Kálmán Emlékezés című könyvét - készült a szekszár­di nyomdában amelyben a szer­ző „csak" az életről ír. Egy tartalmas, mozgalmas, fé­lelmekkel, reményekkel teli, nehéz és mégis megelégedett élet­ről. Sas Erzsébet Koncert utáni beszélgetés a z orgonam űvésszel gross c. korálelőjátéka méltóképpen ki­fejezte az egyházzenei áhítat légkörét. Szeretném fenntartani a harmóniát" A Szekszárdi Evangélikus templom­ban június 16-án Kalocsay Károly or­gonahangversenyét hallgathattuk meg. A harminckét éves előadóművész 1987-ben diplomázott a budapesti Ze­neakadémián. Először arról kérdez­tem, hogy hol él, mivel foglalkozik? - A fővárosban lakom, az Angol Kis­asszonyok templomában vagyok kán­tor. Emellett a pilisszentiváni Művé­szeti Iskolában zongorát tanítok. - Úgy tudom, vezet egy énekkart is. - Ez az Orfeusz Kamarakórus, 25 ta­gú ifjúsági együttes, akikkel nagyon szívesen dolgozom. Sok programunk, fellépésünk van Magyarországon és külföldön is. Sikeres szerepléseink vol­tak Finnországban, Ausztriában, Iz­raelben és Erdélyben. - Sok orgonistának komoly gondot je­lent a gyakorlás, mivel az orgonák álta­lában egyházi vagy állami tulajdonban vannak. - Nekem szerencsés-a helyzetem, mivel az említett templomban egy elég jó orgonán szinte bármikor gyakorol­hatok, és télen is kedvező a hőmérsék­let. - Mi a véleménye arról a hangszerről, amelyen itt, Szekszárdon játszott? - Az evangélikus templom orgonájá­nak nagyon szép hangja van, ha erede­tileg ugyanezek a regiszterek voltak raj­ta, akkor el tudom fogadni. Minden­képpen korlátozottak a lehetőségek a hi­telesen előadható művek tekintetében, ugyanis a XVIII. sz. utáni zeneirodalom­hoz illő hangszínek az orgona barokk jel­legéből fakadóan hiányoznak. - Szekszárdról mi a véleménye, hogy tetszik a város? - Gyönyörű a fekvése, s az itt-ott fel­lelhető régi épületek szépek és hangu­latosak, az összképet erősen rontják a nagy számban épített betonkolosszu­sok. Úgy tűnik, nincs igazán központja (ellenpéldaként megemlíteném Kecs­kemétet). Túl nagy a forgalom a város­ban, s emiatt szinte olyan a levegő, mint Budapesten. - Említette, hogy gyakran jár gyalog a fővárosban. - Igen, vagy a tömegközlekedést ve­szem igénybe. Egyáltalán nem autó­zom, nagyon veszélyes is szerintem, ezenkívül a környezetünk védelmét rendkívül fontosnak tartom. - Milyen tervei vannak a jövőre vonat­kozóan? - Szeretném fenntartani a harmó­niát, a család és a munka között, s ameddig csak lehet szeretnék orgonál­ni... Kalocsay Károly ezen a vasárnap dé­lutáni hangversenyen úgy érzem, megte­remtette azt a harmóniát, mely a hallga­tónak örömére szolgált. Előadásában ­függetlenítette magát bármely zenei di­vatirányzattól - elsősorban a zenei indít­tatásra helyezte a hangsúlyt. Az előadott műveket és szerzőket néhány mondatban kiválóan jellemezte, majd határozott gondolati elképzeléseinek pontos meg­valósítását hallhattuk. Michel Corrette: Magnificat című műve precíz virtuozitás­sal, figyelemfelkeltő első műsorszám­ként szólalt meg. Johann Sebastian Bach: Oh, Mensch bewein dein Sünde tv elő­Kiemelném J. S. Bach: g-moll Fd{ zia és fúga c. müvének szuggesztív . adását. Kár, hogy a közönség (a hang­szer elhelyezkedése miatt) nem láthatta játék közben a művészt, aki minden mozdulatával kifejezte az orgonazenével való remek kontaktusát. Dietrich Buxte­hude: g-moll Prelúdium és fúgája nem tartozik a koncerteken gyakran játszott darabok közé. Kalocsay Károly megfor­málásában átélhetük a barokk zenére jellemző szenvedélyességet, ami az elő­adásmód szabadságának, helyenként pedig a ritmika kérlelhetetlen szigorúsá­gának sajátos egyensúlyaként jelenik meg. Liszt Ferenc: Tu es Petrus c. roman­tikus művében megszólaló misztikus ol­dottság nem hagyott bennünk hiányérze­tet, annak ellenére, hogy a mű előadása visszhanggal teli katedrális hatalmas hagszerére lenne. Az utolsó két darab Louis Vierne érzelmi skálájának végle­teit jelenítette meg. A Communion befelé forduló, meditativ nyugalma, és ennek ellentétpárjaként az I. Szinfóniából való zárótétel, a Final energikus, lendületet és életörömet sugárzó D-dúr karaktere az egész hangverseny méltó befejezése volt. Molnár Márta

Next

/
Thumbnails
Contents