Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1996-04-21 / 8. szám
6 , SZEKSZÁRDI mARNAP 1996. ÁPRILIS 21. Csörge-tó: megmozdul A középkorúak, nem is beszélve ar. idősebbekről, még jól emlékeznek arra, hogy a Szekszárd határában található Csörge-tó egykoron valóságos üdülőparadicsomként állt a fürdőzni vágyók rendelkezésére. Azután a nyolcvanas évek elején a már akkor is halódó tó szép lassan elkezdett apadni: s mostanság már hiába is érkeznek a fiatalok nyaranta az úgynevezett csörgetavi rockbulira, a mederben egy csepp nem sok, annyi víz sem található. Ám lehet, hogy hamarosan - egyelőre átvitt értelemben ugyan, de - megmozdul az állóvíz. A városi önkormányzatnál nemrég jelentkezett egy betéti társaság, mely az egykori eredeti, de legalábbis ahhoz hasonló állapotában varázsolná elénk a jobb sorsra érdemes tavat. - Játszóteret, sportpályát, vendéglátó-ipari egységet az állóvíz? építene ide a társaság, s azt is megvizsgálnák, hogy vane lehetőség horgász-vagy csónakázótó kialakítására adott tájékoztatást az előzetes elképzelésekről Jobban Zoltán, a gazdasági bizottság elnöke, miután a testület megtárgyalta a tervezetet. - A város egyébként ezzel a területtel a jövőben is mint egyfajta szabadidőközponttal számol, csakhogy ha záros határidőn belül nem indul meg itt valamilyen beruházás, akkor az egész környék „elhal". Jobban Zoltán mindehhez hozzátette, hogy ha a város akár ingyen vagy csekély bérleményért odaadná a területet annak, aki azt garantáltan rendbehozza, már megérné mindenkinek. Az egykori helyzet visszaállításához persze pénzre, méghozzá rengeteg pénzre lenne szükség. Tengernyire, de legalábbis egy tavira való. Csörge-tavira... Néhány éve még volt egy kevéske víz a mederben KSZE: Lesz-e új világ a régi helyén? Aki néhány év elteltével most érkezne vissza Szekszárdra külföldről, az bizonyára nem hinné el, hogy a nem is olyan rég még a legmenőbb cégek között számon tartott KSZE a padlóra került. Már néhány hónapja vad hírek keringtek a vállalatról, s ami igazán megdöbbentő: ezen, minden képzeletet felülmúló hírek a több tíz milliós tartozásról, majd a fizetésképtelenségről jórészt igaznak bizonyultak. A KSZE ellen felszámolási eljárás folyik, s az új vezérigazgató, Csingár Péter (eddigi gazdasági igazgató) talán az utolsó szalmaszálba kapaszkodva próbálja elkerülni a teljes elmerülést. - Szeretnénk megnyerni a hitelezők támogatását ahhoz, hogy fizetési haladékhoz jussunk. Ez a hala^^ dék kilencven nap lenne, s ezen idő alatt előkészí^^ hetnénk a csődegyezséget. Programunk értelmében a mezőgazdasági termelőknek, szállítóknak legalábbis részben visszafizetnénk a tartozásainkat. így mindenki jobban járna ahhoz képest, ha a céget felszámolnák. - Ennek a tervnek ön lenne a megvalósítója? - Ez nem egyszemélyes vállalkozás, ehhez kellenek a tulajdonosok, a részvényesek, a hitelezők, a bankok. Egyedül ezt az elképzelést nyilván képtelen lennék sikerre vinni. - Ön meglehetősen bátor lehet, hiszen nyilván tisztában van azzal, hogy sokan már most eleve leírták a KSZERt.-t, reménytelennek tartva minden kínlódást... - Igen, mondják is sokan, hogy csodálkoznak rajtam. En erre meg azt mondom, hogy akik csodálkoznak rajtam, azok félreismertek. Úgy érzem, erkölcsi szempontból sem tehetem meg, hogy... - Hogy elhagyja a süllyedő hajót? - Igen, persze ettől a hajó még elsüllyedhet. De most megpróbálom a vizet szivattyúzni, s a léket befoltozni. Erős túlzás lenne azt állítani, hogy a Pedagógiai Főiskola diáknapi programjai közül mindegyik a helyén volt, de az tény, hogy Réz András filmesztéta megérkezett Szekszárdra, s elbeszélgetett a hallgatókkal, akik erre a rendezvényre szép számmal érkeztek. A már önmagában is - tar fej, szakáll, fülbevaló, pipa, vastag lánc a nyakban - jelenségnek nevezhető Réz András készséggel nyilatkozott lapunknak. - Ha most átmennénk a Panoráma moziba, ott nagy valószínűséggel amerikai filmet tekinthetnénk meg. Jó ez, vagy ez van, ezt kell szeretni? - Most azért nem olyan rémes a helyzet, mert mint megtudtam, éppen a Lövések a Brodwayn pereg a vásznon. Az alkotást Woody Allén jegyzi, úgyhogy gond egy szál se. - De azért ez a kivétel, mely a szabályt erősíti, nem? - Hát ez bizony igaz. Az amerikai film egyértelműen tarol, de persze nem arról van szó, hogy ezeket az alkotásokat valaki ránk erőszakolja. A piac ezt igényli, erre van fizetőképes kereslet. - Anélkül, hogy visszasírhatnám az elmúlt időket: azért még tíz évvel ezelőtt is volt a mozikban Bergman, Fellini, Antonioni, Wajda... - Ó, hát ma már nem úgy működik a filmművészet, mint annak idején. Akkoriban a filmeket megvásárolták öt évre, s Amerikai értékrend, magyaroknak garantáltan megvolt rájuk a közönség. No és a felsorolt nagy nevek közül Fellini szegény már elment, a többiek idősek, nem lehet azt vámi tőlük, hogy ugyanolyan vehemensen rendezzenek, mint régen. - S a fiatalabbak, például Wenders és társai? - Az amerikai filmbe éppen általuk áramlik be a keleti-parti mozi, mely intelligens és ironikus. Csakhogy megszűnt a film körül a korábban létező mítosz. Tudomásul kell vennünk, hogy a rendezőmítoszból rétegfilm lett. Erre példa Jarmusch, Hartley vagy Greeneway művészete. - Éppen ezek azok az alkotók, akiknek a filmjeivel szemben teljesen értetlenül áll a közönség... - így van. Ez már tényleg filmművészet. Uj dramaturgia, új látvány születik, s erre csöndesen azt szoktam mondani, hogy ez valóban nem a széles nagyközönségnek készül. - A mozinak nem kell valamiféle „nevető" funkciót betöltenie a filmjei, a műsorpolitikája által? - Nehezen bizonyítható, hogy a mozi képes a nevelésre. Inkább csak arra, hogy fel-felvillantson bizonyos mintákat, viselkedéstípusokat. - Jó minta nekünk úgy látom, hogy az amerikai filmhős önérdeket képviselő magatartása? - Én inkább úgy látom, hogy az amerikai filmekben igenis a közösség, az ország, annak kultúrája, törvénye dicsőül meg. Az már persze más kérdés, hogy egy magyar ember számára nyújt-e segítséget az amerikai értékrend ahhoz, hogy jó magyar állampolgár váljon belőle? Szerintem semmi esetre sem. Amiben mi élünk, az sajnos másképp működik. Interjú Réz András filmesztétával arról, hogy neveljen-e a mozi?
