Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-04-21 / 8. szám

1996. ÁPRILIS 21. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 7 Szekszárd híres bűnügyei Ha vannak úrhölgyek, miért ne lehetnének úrbetörők? Még ha nem is igazi úrhoz méltó „foglalkozást" választottak maguknak. Farkas Róbert rendőr őrnagy, a bűnügyi alosztály vezetője értékeli, ha az ellenfélnek van stílusa. K. Jánosnak volt. Szekszárd környéki ténykedése 1993. június 5-től október 13-ig tartott. Mint minden, a 13-as szám is relatív: kinek szerencsét, kinek szerencsétlenséget jelent. A „szerencsésebb": Farkas őrnagy úr mesélte el az emlékezetes történetet. Persze nem a szerencse volt a főszereplő... Hősünk színre lép - Tanyabetörések az év minden szakában előfordulnak a tulajdonosok nem nagy gyönyörűségére. Vannak kifejezetten vandálok, akik törnek-zűznak. Vannak, akik hálóhelyül használják az épületet és legtöbbször alaposan felöntenek a garatra. Ez utóbbiakat a legkönnyebb megcsípni: egyrészt mozdulni sem tudnak, ezért a tanyában vagy a környékén maradnak, másrészt elég sok nyomot hagynak. Nos, hősünket egyik kategóriába sem lehetett bes^tíni. Szinte nagyobb volt a rongálási, mint a lopáxtmr. Fölfeszitette az ajtókat, ha kellett, betörte az ablakokat, így jutott be. A tanyából általában élelmiszert és innivalót vitt el. Inni ritkán ivott, akkor is csak egy-két pohárkával. Ráadásul sohasem vitt el bort, kizárólag pezsgőt és töményét, a töményből is inkább édeset: kevertet, likőröket. Nyomot pedig alig hagyott. Persze, módszere elég jellegzetes volt, de mindig eltűnt, mint szürke szamár a ködben. Pedig tevékenységi körzete jól behatárolható volt: Tótvölgy, Lisztes-tető, Szilfa-dűlő, Porkoláb-völgy. Mindig „bokrokban" dolgozott: egy területen 6-7 betörést követett el, aztán arrébb vonult és ottfolytatta áldásos tevékenységét. Mi minden esetben végigfésültük a környéket, megfigyelőpontokat állítottunk fel. Ez azt jelentette, hogy a legmodernebb eszközökkel álcáztuk magunkat, amit már a régi rómaiak és hunok is ismertek és a mai napig nem ment ki a divatból: elbújtunk a fák mögé és vártuk a delikvenst. Aki persze nem jött. Női szívek meghódítója Már a negyvenedik betörésnél tartottunk, amikor i^juzeti megbízottnak eszébe jutott, hogy pár hóm^>al ezelőtt ismeretlen személy költözött a környékre, mi lenne, ha megnéznénk?Minden kis információt értékelni kell, tekintve, hogy esetünkben ez volt az egyetlen, muszáj is volt utánanézni. Sajnos most is csak részsikert könyvelhettünk el. Az élettársa elmondta, hogy már nem élnek együtt, kitette a szűrét, úgy tudja, hogy most Mözsön él egy hölggyel. A nevét természetesen megmondta és azt is, hogy nagyon kedves ember, csak egyetlen pici hibája van: nem szeret dolgozni, így ő tartotta el, amíg elege nem lett. Már majdnem kényelmesen hátradőltünk, amikor kiderült, hogy Mözsön is kitelt a becsülete. Méghozzá május végén mondott fájdalmas búcsút legújabb élettársának K. János. Azóta vált kámforrá és milyen érdekes, június eleje óta történtek a sajátos tanyabetörések. A nyilvántartóból lekértük a fényképét, amit szét is küldtünk az őrsökre. No meg a priuszának utánanéztünk. Nem vagyok egy kis ember, de nekem is a bokámig ért. Bajáról származott az emberünk és ott is akkor ténykedett, amikor nem volt senki, aki eltartsa. Épp jubilált, amikor elkapták: az ötvenedik betörésén túl volt. Meg is kapta érte méltó jutalmát. Szabadulása után tette át székhelyét hozzánk. Mivel snájdig ember volt és kimondottan intelligens, szívesen elfogadták társnak a hölgyek, akik egytől-egyig rendes, dolgozó nők voltak. Ezért sem tudták elnézni, hogy Janink nem dolgozik. A „daktiból"elkértük az ujjlenyomatát és két tanyáEgy úrbetörő nál be is azonosítottuk. Alaposan gyanakodtunk, ezért szeptemberben kiadtuk az elfogatóparancsot. Helikopterrel a kukoricás felett Igazi ellenféllel álltunk szemben. Aki egy kicsit is igényes, az ezt tudja értékelni. Persze a Szilfa söröző tulaja nem így gondolta, hozzá négyszer is betört. Úgy gondoltuk, a közvetlen környéken kutatunk, aztán szélesítjük a kört. Ez esetben a közvetlen környék a Csatáron lévő hatalmas kukoricás volt. Ezt lehetetlen átkutatni, ezért az őcsényi repülősöktől kértünk segítséget. Nem lehetünk elég hálásak, hogy ingyen és bérmentve felajánlottak egy helikoptert, amit természetesen ők vezettek. Már csak az volt a kérdés, ki szálljon fel velük a kollégák közül. Én sajnos termetem miatt kiestem. Már nem a helikopterből, hanem a választékból. Egy négyes villanyoszlop tövében meg is pillantottak valamit, de hát Radnótitól tudjuk, hogy ki gépen száll fölébe, annak csak térkép e táj. Ezért a földön kutyával-macskával felszerelkezve indultunk a kukoricásba. Sajnos nem Vörösmarty Mihály lakhelyére bukkantunk, hanem sótartót, bográcsot és ételmaradékot találtunk. Természetesen ujjlenyomatot vettünk, ami egyezett is K. Jánoséval. Újra megszerveztük a már egyszer említett álcás megfigyelést. Szó szerint éjjel-nappal a kukoricásban voltunk, ott is aludtunk, már amennyit lehetett. De úrbetörönk megint okos volt, lehet, hogy a helikopter volt neki gyanús, tény, hogy többet nem járt felénk. Közben megkértük a Neutron beavatkozó alegységet, hogy dolgozzon ki egy átfogó terepkutatást, feltérképezést, ők igazán profik ebben. Megállapodtunk egy közös akció idejében is. Persze addig sem tétlenkedett K. úr. Méghét tanyabetörést „csinált" és bejelentés érkezett, hogy valaki beköltözött a Tótvölgyben lévő akácos melletti juhakolba. Azonnal kimentünk a helyszínre. Nagyon friss nyomokat találtunk, többek között egy almacsutkát. Még meg sem barnult a felszíne. Ereztük, hogy valami történni fog. Csak elég kevesen voltunk. Még soha nem tettem ilyet, de most rádiónkon keresztül, megadva hívószámomat, kértem a kollégákat, hogy aki él és mozog és ráér az azonnal jöjjön a hatos busz végállomásához. Perceken belül kint voltak. A szokásos gyakorlatról megérkeztek a kommandósok is. Pont másnapra beszéltük meg az akciót, de ezt a lehetőséget nem lehetett kihagyni, ha nem lépünk, megint kicsúszik a kezünkből. A terv szerint kezdtünk a terület átfésülésének. Mondhatom, mi csak cammogtunk, míg a neutronosok könnyedén futottak a domboknak. Egyikük szólt, hogy egy embert lát a túloldalon, csomagokat visz a kezében. Mivel nem készültünk akcióra, nem volt nálam igazolvány, lőfegyver sem, de emberünk után vetettem magam. Eléálltam és nem kis meglepetésére azt mondtam: nincs nálam igazolvány, így vagy elhiszi, vagy nem, de rendőr vagyok, igazolja magát! Elhitte, de nála sem volt semmilyen irat, közölte, hogy itt szőlőtulajdonos és épp indult hazafelé. Nekem is és pár kollégámnak is itt van szőlője, ezért megkértem, nevezzen meg néhány rendőrt közülük. El is sorolt párat. Kicsit sajnáltam, hogy nem K. úrhoz volt szerencsém, most már csak azt szerettem volna, ha a mieink közül kapja el valaki. így is történt. Mire visszaértem, már meg is volt a madárka. Minden ellenállás nélkül megadta magát, még ő figyelmeztetett bennünket, hogy kések vannak a belső zsebeiben. Egy kérése volt csak, hadd igyon egy kortyot a nagy ijedtségre. Óhajának örömmel engedtünk. A kapitányságon, már a kihallgatáson közölte, hogy mindent elismer, amit ő követett el, amire nem emlékszik, arra azt mondja, nem emlékszik, amit viszont nem ő követett el, azt nem ő követte el. Ebben maradtunk, mondhatni becsületesen elvitte a balhét. Pontosan száz tanyafeltörést tudtunk rábizonyítani. Mi is és ö is kaptunk jutalmat. Tatán az övé egy kicsit kellemetlenebb volt, egy évet kellett a börtönben letöltenie. Mi pedig összedobtuk a pénzt és az akcióban részt vett összes kollégával egy jó halászlevet főztünk és jóízűen el is fogyasztottuk. Hamar eltelt az egy év, és K. úr nálunk jelentkezett a személyi igazolványáért. Megkérdeztük, hova fog menni. Közölte, hogy a börtönben megismerkedett egy hölggyel, hozzá fog költözni Kapospulára, annál is inkább, mert munkát is talált egy maszeknál. Nem is telt el sok idő, amikor megkeresés érkezett a dombóvári kapitányságról. A környéken tanyafeltörések történtek és gyanakodtak is valakire, erről az emberről kértek információt. Még friss volt bennem K. úr esete, ezért megkérdeztem, milyen módszerrel „dolgozik" és mióta az elkövető. Talált, süllyedt, azonos módszerei voltak. Javasoltuk, nézzenek inkább K. János után. Mondanom sem kell, ő volt a tanyalátogató. El is fogták. Egyébként őt mindig szívesen várják a börtönökben, mivel intelligens, akár raktárosként, akár írnokként jól megállja a helyét, szépen dolgozik. A börtönben... V. GÁNSZLER BEÁTA Illusztráció: SZJRÁKI ZSOLT