Szekszárdi Vasárnap 1996 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1996-04-07 / 7. szám

3 1996. ÁPRILIS 21. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1848 és a Schererek A legújabb korban élő honfitársaink közül vélhetően igen keveseknek adatik meg ama katartikus élmény, hogy Kossuth Ferenc saját kézjegyével ellátott és saját kezűleg írt levelét őrizze a családi archívumban. A pár évvel ezelőtt nyugdíjba vonult, ma is köztiszteletben álló szekszárdi iskolaigazgató, Scherer Sándor (több generáció Sanyi bácsija) sem nagyon akart hinni szemének, amikor önként és dalolva vállalt családkutatása közepette a lapunkban is látható muzeális értékű dokumentumra bukkant. Az öröm kirobbanó volt, hiszen történelemtanárként és közéleti emberként is empatikusán kötődött az 1848-as forradalomhoz és szabadságharchoz, vagyis általában a reformkorhoz. Tulajdonképpen mindent a már elnyt amerikás nagybátyámnak köszönhetek, aki már évtizedekkel ezelőtt elhatározta, hogy öt-hat generációig visszanyúlva utánanéz: kik is voltak ezek a Schererek, mikor, honnan jöttek? Volt 25 ezer dollárja eme úri passzióra, így ittott-amott nagyon sok dokumentumhoz hozzájutott. Ezeknek „gyümölcsfáiról" csemegézhetek amatőr történészként. - Nos, mit árul el a családfa? - Azt, hogy őseim már ezer évvel ezelőtt léteztek. Olvasott, tájékozott, politizáló mesteremberek voltak, akik német telepesekből lettek magyarok, és még a Rákóczi-szabadságharc után jöttek át hozzánk - előbb Varsádra, majd Kölesdre. Az Allende utcai lakás asztalán fekvő írásos dokumentumokból, fényképanyagból kitűnik, hogy a tagadhatatlanul «

et származású Schererek már a reikorban a nagy magyar ügy mellé álltak. Ezen még maga a belelkesült kutató, Sanyi bácsi is eltűnődik, de az anyagok áttanulmányozása után arra a konklúzióra jut, hogy... - ...Valahogy génjeikben hordozhatták a nagyfokú szabadságszeretetet, és igazságérzetük igen fejlett lehetett. így a Habsburgok politikájával nem értettek egyet. Továbbá eme dél-dunántúli tájegység elbűvölő volt számukra, nagyon beleszerethettek. No, és az a szellemiség, amit történetesen egy Bezerédj avagy egy Perczel sugallt, az is megtette hatását. Hogy az 1848-as forradalom és szabadságharc idején milyen szerepeket vállaltak a politikai életben, arra csak feltételes módban megfogalmazott mondatokkal lehet következtetni, ám az immáron vitathatatlan és cáfolhatatlan tény, hogy Scherer Lajos Henrik - Sanyi bácsi nagypapája - a századfordulón aktív politikusként a kossuthi gondolat, a magyar ügy szószólója volt, mint a kiegyezés után lassan újjászülető 48-as párt Tolna megyei vezetőségi tagja. Kossuth fiának, Ferencnek a hozzá intézett levelében kitűnik: sokat vár Scherer Lajostól a párt erősítésében, majdani parlamenti szerepének előretörésében. Scherer Sándornál más levél is lapul, amelyben a 48-as párt más kevésbé ismert országos vezetője kér támogatást, segítséget. - Szóval ezen dokumentumok ismeretében már nem dőreség azt állítani, hogy a dédapám magával Kossuth Lajossal állhatott valamilyen formában kapcsolatban, ami a családon belül a közelebbi és a távolabbi múltban elhangzott jegyzi meg a még ma is lánglelkű egykori iskolaigazgató. - Persze ehhez még elmélyültebb, még alaposabb kutatás lenne szükséges a családtörténetben, amire már nem nagyon lesz módom. Ahogy Kossuth Ferenc levelében kérte, a Schererek a Sió és a Sárvíz találkozásánál 1848 aktív szószólói lettek, ami nem csupán a retorika szintjén érhető tetten. Parasztok, iparosok, mesteremberek adakozásából megszületett az a máig fennálló Kossuth-szobor, amely szakavatottak szerint az országban az első volt. Újabb képek kerülnek elő, amelyeken a Schererek főszereplésével kölesdi március 15-i patetikus ünnepségek zajlanak. Miközben nézegetjük a képeket, eszembe jut: de szerencsések lehettek azok a szekszárdi általános iskolások, akik >.!» ..*>(. . Ptír í^rjfít*. * n^itu* /.-tcU**. > . , •ív* . ii'y^Vm.-.t'J'MJ. ^^ tu.tfp, jí^-U , 6 ^W^É*. »^t

.m'.., *** A W"* ***** L. . t?M«iL\ f" Scherer Sándortól kaptak - no nem tananyagot, hanem - útravalót, afféle fogódzót 1848-ról... Bálint György Egy Kepes-est Amikor az ember lánya meghívást kap a Desszert felvételére, enyhe izgalom fogja el. Akkor is, ha csak vendég és nem főszereplő. Napokig járkál tíz centivel a föld fölött és hirtelen az érettségije, államvizsgája, no meg az esküvője napja jut eszébe: akkor sem hitte, hogy mindez vele történik. Aztán lassacskán leszáll a padlószőnyegre. Valahogy megdöbben attól a felismeréstől, hogy a Kepes is csak ember. Azután aggódni kezd, hogy mit is vegyen fel? Szerencsére csak egy elegánsabb kosztümje van, de az vajon jól áll-e? Sminkelje magát? És ha elkenődik? Ha elmaszatolt vágókép lesz belőle? Ezek még csak tervek. Valahogy el kell jutni Budapestre, annak is az egyik végére: Óbudára, a Kossuth üdülőpartra. Megindul a szervezés: férj kocsival, barátnő lakással segít a gondon. És akkor felvirrad a Nagy Nap és le is megy, hogy Nagy Este legyen belőle. Frizura, smink: az orca szebb nem lett, csak színesebb. A teljesen kiismerhetetlen budapesti közlekedés ellenére lelünk a Római Club N°1 étteremre. Család és barátok el, megszeppent meghívott be. Valóban N°l. Hófehér kesztyűs pincér vezet az asztalhoz. Elegánsnak szánt csüccs a trónnak is beillő székre. Kis környezettanulmány: egy darab Kepes, plusz egy darab ismerős, plusz x darab ismeretlen. Ugyanennyi számú kamera, ebből egy pontosan az orromra céloz. Talán elborzad a látványtól, mert elfordul, de aztán mégis vissza. Ismerőssel bájcsevej: te is izgulsz? De jó, nem vagyok egyedül! Kis csodálkozás a stukkókon, meg a smukkokon. Előbbi a mennyezetet, utóbbi néhány nőszemélyt díszít. A smukkosok semmin nem csodálkoznak, a smukktalanok mindenen, a Kepesen is: jé, az életben még fiatalabb, mint a tévében, nem is hinné az ember, hogy már majdnem annyi! A sok gyönyörűség látványától maga elé réved az ember, hogy a szemét pihentesse, de rögtön ki is tágulnak a pupillák. minek ennyi kiskanál, nagykanál, kiskés, nagykés, kisvilla, nagyvilla, plusz a miniatűr változataik, no meg a sok pohár? A menükártya némileg magyarázza a dolgot. A menü, B menü, amelyik tetszik, mindegyik négyfogásos. Ezer érv is akad, miért inkább az A. Az egyik ok, hogy ismerős szóra bukkanok: pulykamell, még ha Cordon Blau is. Az étteremben hangos zsibongás, mindenki a kulináris örömökre készül, miközben a Kepes bemelegítő beszélgetést folytat a három ven-' dég-szereplővel: Vavyan Fable írónővel, Diner Tamás fotóssal és Bujtor István színésszel. Az erőleves Fridetto csészében érkezik és rendben távozik a pocakba. A velencei húsgolyócskák finomak és elég nagyok ahhoz, hogy az ember aggódjon az eljövendő pulykamellek miatt. Fájó szívvel bár, de fél adag elfogyasztása után búcsú a golyócskáktól. Harmatos ásványvízzel csillapodik a gyomor háborgása. Nem is hinné az ember, hogy a pulykamell ilyen nagy. De lehet, hogy csak a szekszárdi pulykák fejletlenek. Szerencsére van idő, százszor is megrágunk egy falatot, vesztünkre, így még többnek tűnik az étel. A zsibongás szép lassan elhalkul, elégedett moraj lesz belőle. Mindenki mélyeket lélegzik, persze hasi légzésről szó sem lehet. Legszívesebben macska lenne az ember, nagyokat nyújtózkodna és egy puha kosárkában jó nagyot szundítana. De hát jön a desszert. Szerencsére egyelőre a Desszert jön. Meg a varázs. A Kepes pont azokat a kérdéseket teszi fel, amiket én is megkérdeznék. Ráadásul hagyja is válaszolni a vendégeit. Minden poénra reagál és továbbviszi. A legszebb, hogy a fotósból, az írónőből, a színészből ember lesz, méghozzá rokonszenves, klassz ember és rögtön tudjuk, hogy miért is tudnak szakmájukban kiemelkedőt nyújtani. Felszabadultan nevetünk, elgondolkodunk és már az sem zavar, hogy a rúzsomat régen megettem, a szemfesték csomókban áll a szemzugban. Csak az öröm van, hogy itt lehetek. Az igazi desszert is megérkezik, és nagyon jól esik. A tokaji aszút is muszáj megkóstolni. A főszereplők sztoriznak, meghatnak, beszélgetnek. Ki érti, hogy miért azt kérdezzük mindig: láttad a Kepest? Hisz alig szólal meg, ritkán fordul felé a kamera. Mégis, tőle olyan a Desszert, amilyen. Jó. A kávé bizony kihűl. Figyelünk. Aztán, mint minden jónak, ennek az estének is vége lesz. Öt órát voltunk együtt, de még maradnánk. Legalább addig, amíg autogramot kérünk és kapunk. Megköszönjük a meghívást. A Kepes azt mondja, ő köszöni, hogy eljöttünk, örül, hogy itt voltunk. Örülhet is. Ilyen lelkes közönsége régen volt. Csak az előző felvételeken. Hazafelé az éjszakában. Budapest és az ország nem is tudja, hogy milyen élményben volt részem, ami állítólag látszik is. Érthetetlen. Még sokáig beszélgetünk a barátnő lakásában. Mire hajnalodik és világos lesz, hirtelen fény gyúl a koponyán belül is: miért volt olyan nagy élmény. Mert végre profi munkát láttunk. Háttérben maradt, akinek ott kellett maradnia; a főszereplők főszereplők voltak; tiszteltek bennünket, nézőket. Ez egy Kepes-est. V. Ganszler Beáta Szekszárd Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala közhírré teszi, hogy a közterületi kóbor ebek befogását, valamint az állati tetemek elszállítását végző gyepmester az alábbi telefonszámokon érhető el: 06-30/568-209 mobiltelefon, éjjel-nappal hívható, 74/312-738 üzenetrögzítős telefon, 74/315-413 hívható munkanapokon és szombaton 6.00-13.00 óra között.