Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-01-08 / 1. szám

9 1995. JANUÁR 8. , SZEKSZÁRDI VASARNAP A Varga-testvérek az orflit versenyen jaként szinte mindent elfelejtek azokból a tantárgyakból, ami ide kell, nem akarok a nulláról indulni. Meg aztán egy súlyosabb sérülés, baleset tönkreteheti egy villanásnyi idő alatt a sportkarriert, azután feltehetem magamnak a kérdést: megérte? Tudom, okozhat keserűséget a döntésem, sőt már okozott is, hiszen Új-ZéK

idon nálamnál sokkal gyengébbek érk el sikert, de túl fogom élni az ilyen eseteket. De azt hiszem, álmatlan éjszakáim lennének, mert nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel, ha a sport oltárán feláldoznám, de legalábbis kockáztatnám a diplomát, a biztos tudást. Varga Béla, a „menedzser papa": - Be kell látni, hogy az egyetem és a tanulás most, ebben a szituációban nem egyeztethető össze. Ahhoz, hogy a Zsuzsi valóban várományosa legyen valami fantasztikus nagy eredménynek, amire állítólag a képességei feljogosítják, az alapozó időszakban havi ötven, különben pedig negyven körüli nagyon intenzív edzéstjelentene. Még kimondani is hátborzongató! Meg vagyok fertőzve a triatlonvírussal rendesen, de azért annyira nem, hogy a gyerek jövőjét is kockára tegyük. Még nem adta föl! Akkor hát itt, ennél a pontnál félbeszakadna, vagy végérvényesen befejeződne egy nagyon ígéretes pályafutás? A szekszárdi triatlonka nevével nem az eredménylisták élén fogunk találkozni, a napi egy edzés hatására hozzásimulna az adottságaihoz, a képességeihez nem méltó középmezőnyhöz? Az egyéniségekről, nagyszerű sportsikerekről írni szándékozó sportújságíró, de a sportközvélemény számára is édes-bús végkifejlet, cikkbefejezés lenne, noha a versenyzői, illetve a családi döntés racionalitása vitathatatlan. - A triatlont, mint sportágat semmiképpen nem adom fel - mondja mintegy jövőképet felvázolandó Varga Zsuzsa. A triatlon valamelyik ágában napi egy edzésre képes leszek, vagyis az edzettségi állapotomban a jelentősebb visszaesést meg tudom gátolni. Nyilván a hazai elitből előbb-utóbb kiszorulok, de más nagységrendű versenyeken, más kaliberű versenyzőkkel mérem össze a tudásomat. Két év az egyetemen is több szempontból vízválasztó. Adhat esélyt az élet a mostaninál intenzívebb triatlonmunkára, amikor több edzést vállalhatok fel. Ha nem máskor, az utolsó vizsga letudtával. Elvégre még két évigjunior korú versenyző vagyok, s ha tényleg kitűnőek az adottságaim és terhelhető vagyok, akkor a főiskola elvégzése után miért ne kezdhetném újra, 23 évesen...? E logika alapján még a 2000-es, de inkább a XXI. század első olimpiája is adott Zsuzsi számára. Elméletileg, de a praktikum oldaláról már több a zavaró tényező. De minek ezt felemlegetni, amikor a Varga családnál a sport nem csupán csúcsokban, érmekben, helyezésekben jelenik meg. Hanem oly módon, abból az indíttatásból, amiként Zsuzsa és Béla nevű gyermeikeiket már négyévesen tornára vitték... Bálint György Megalakult a polgárőrség Szekszárdon szerdán délután megalakult a polgárőrség. A polgármesteri hivatal konferenciatermében megtartott tanácskozáson megválasztották a testület elnökének Takács Károly vállalkozót, alelnöknek Mészáros Józsefet, aki „civilben" katona, s titkárnak Morhauser Tamást. A megbeszélésen Kocsis Imre Antal, Szekszárd polgármestere üdvözölte a testületet, s elmondta, tudja, hogy azokban, akik a tanácskozás során elmentek, de másokban is van ellenérzés a megalakult polgárőrséggel szemben, de reméli, hogy az valóban a várost szerető, biztonságát féltő emberek alulról szerveződő testülete lesz, s akkor ez az ellenérzés megszűnik. Dr. Soczó László városi rendőrkapitány kifejtette, szükség van a polgárőrségre, mert egyre több Szekszárdon a kocsifeltörés és egyéb garázda cselekmény. ígérte a rendőrség szakmai segítségét, s kifejtette, nyilván nem ok nélkül, ez a polgárőrség nem lehet sem önkéntes rendőrség, sem civil rendőrség, sem anyagi alapokon működő őrző-védő, vagyonvédő kft., hanem az állampolgárok, a becsületes szekszárdi lakosok önszerveződése. Ajándék Belgiumból December 25-én igazi karácsonyi meglepetés érkezett Szekszárdra belgiumi partnervárosunkból, Waregemböl. Paul Wilfaert és Bárt Eggermant saját karácsonyát feláldozva vezette a kis teherautót, mely a nyugat-flandriai városka lakóinak adományait, fiiként gyermekruhákat és játékokat szállított hozzánk. A vámokmányok rendezése után a küldeményt ünnepélyes keretek között adják majd át az ACSI kis lakóinak, s a családsegítő központ segítségével a legrászorultabb szekszárdi gyerekeknek. A flamandok ajándékaiból - a Máltai Szeretetszolgálat közreműködésével - a becsei gyerekek is részesülnek. Járom az utat... (I.) Bocskai utca A téma az utcán hever és a közhelyen túl valóban érdemes végigmenni, netán sétálni Szekszárd egy-egy utcáján. Sok mindenről vall ez a hétköznapi környezet. Elindultunk hát a Felsővárosban, elsőként a Bocskai utcában. Családi házas terület ez, helyenként bódék, nem éppen szemet gyönyörködtető építmények tarkítják a Kápolna térbe torkolló szakaszon. Az elmúlt négy évben a környéken legnagyobb gondot jelentő szennyvízcsatorna, gázhálózat kiépítése megtörtént, a város műszaki szakemberei szerint ez az utca, ahol minden rendben van.