Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-11-12 / 32. szám

9 1995. NOVEMBER 26. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Babits Mihály szülővárosa Illyés Gyulának szülőföldje A múlt héten több szekszárdi intézmény is megemlékezett Tolna megye nagy fiáról, Illyés Gyuláról. Az író-költő most ünnepelte volna 93. születésnapját. Ebből az alkalomból az I. Béla Gimnázium kiállítással, a pedagógiai főiskola pedig irodalmi esttel és szakmai előadásokkal tisztelgett az író-költő emléke előtt. Lapunk dr. Vadas Ferenc nyugalmazott múzeumigazgató, Illyés avatott ismerőjének Írásával rója le főhajtását. * Kevés írót ismerünk, akit szülőföldjéhez olyan erős szálak kötnek, mint Ilylyés Gyulát. A szűkebb pátria fogalmába nála Rá^egres a szülőházzal éppúgy beletartozik, mint a szülőfalu, Sárszentlőrinc, ahol anyakönyvezték vagy Pálfa a katolikus templommal, ahol keresztvíz alá tartották. Boldogan vállalja a fél vármegyényi szülőföldet Sárbogárdtól egészen Sárpilisig, mert úgy van vele, mint szegény király az országával. „Magántulajdona nincs benne egy talpalatnyi sem, de gondra és tetszelgésre mindenestül az övé." A megyeszékhely iránti vonzalmát Babits Mihály is erősítette. Még a „legénytoll" sem pelyhedzett az állán, amikor a későbbi atyai jó barátot bonyhádi kisdiákként példaképül választotta. 1932 nyarán az esztergomi kert árnyas fái alatt Babits középkori himnuszt fordított, Illyés a Hősökről beszélek strófáit írta. Délben kicserélték az eredményt. „Ellentétesebb anyag ritkán került egymás mellé azon az asztalon - olvasható az elbeszélő költemény 1945. évi kiadásának előszavában -, ahogy ellentétesebb múltú és célú író sem az asztal mellett." A végletek közeledtek egymáshoz bennük: Babits Mihály, a táblabíró fia, a tiszta humanizmus megtestesítője nem idegenkedett a fiatal költő modern és kulturált hangjától, költői hitvallása sem volt számára idegen; noha neki más úton kellett járnia, de „a magyar líra eljövendő útját és kilátásait" arrafelé sejtette, amerre Illyés megtalálta. A Győztes óra c. vers egy szekszárdelőhegyi találkozás élményéből született: Alltunk Mihállyal a hegyen, a szőlőkben Szekszárd felett, hajunkat hűvös szél dobálta, s elnéztünk a síkság felett, az idő felett, mely alattunk folyt a Dunával, a Sióval, aztán lejöttünk s mi is folytunk az időkkel és a folyókkal. „szabadság-kikelet"-re várva. 1937 tavaszán egy másik, egy nem várt élményt is kénytelen volt Illyés magával vinni. A Babits családdal együtt látogatott Szekszárdra. Az esti vonattal érkeztek, sötéttel keresték a költő öccse, István új lakását. - Sehol egy lélek, „ember csak a trafikokban volt". Egymás után háromba is benyitottak: -Babits, Babits?-Sohse hallottuk e nevet. Válaszolták mindenütt. Vacsora közben Illyés elmesélte a kalandot. - „Nem csodálkozom, hogy nem ismerik a nevünket: nem dohányzom" - adta meg tréfásan Babits Pista a választ, anélkül, hogy a helyzet tragikumát átgondolta volna, hiszen az ország ünnepelt költőjének neve nemcsak a trafikokban volt ismeretlen, rosszul csengett a város életében meghatározó szerepet játszó hivatalnokok háza táján is. Pedig szegény Babits mennyire várta, hogy szülővárosában is kapjon valamit abból az elismerésből, amit másutt, nehezebb küzdőtereken vívott ki magának. Ha valamiért, ezért az értetlenségért neheztelt Ilylyés Szekszárdra. Aztán ahogy Babits körül oldódtak a görcsök, ő is megbékélt. A szülőház múzeummá avatásának idejére minden bizonnyal. Három évtized A Szekszárdi Madrigálkóruson kívül valószínűleg nincs még egy olyan művészeti csoport a megyeszékhelyen, amelyik elmondhatja magáról, hogy harminc évvel ezelőtti megalakulása óta folyamatosan működik. Igaz, ehhez a megszakítatlan tevékenységhez - állapította meg köszöntőjében Kocsis Imre Antal polgármester a múlt héten a jubileumi koncert színhelyén, a Művészetek Házában olyan erős egyéniséggel megáldott karnagyokra is szükség volt, mint az alapító dr. Partos János, illetve utóda. Ligeti Andor - ma már mindketten eltávoztak közülünk -, avagy a jelenleg dirigáló Jobbágy Valér. - Jórészt azokat a műsorszámokat adjuk elő, amelyekkel az elmúlt húsz-harminc évben mutatkoztunk be a közönségnek - adott tájékoztatást a repertoárról Jobbágy Valér. - Egyetlen mű jelenthet ez alkalommal kihívást, Nagy Olivér Héja nász az avaron című kompozíciója. ' - Telt ház előtt lép fel a kórus. Mi a titka ennek a nagy sikernek? - Szerencsére a nagy koncertjeinket rendre sokan látogatják. A mostani telt ház nyilván abból is adódik, hogy mindenki kapott meghívót, aki valaha is szerepelt a kórusban. S természetesen nem kevesen kíváncsiak arra, hogy hol is tart jelenleg a madrigálkórus. - Ön miként válaszolna erre a kérdésre? - A hátráltató körülmények ellenére úgy tűnik, hogy nincs veszélyben a kórus. Van még mit tennünk, vannak céljaink, s személy szerint is bízom abban, hogy tovább építjük azt, amit az elődök elkezdtek. Carlos Trejo Camagüey üdvözletét hozta Kuba magyarországi nagykövete, Carlos Trejo már régi ismerős Szekszárdon, hiszen keddi látogatásával együtt immár harmadízben járt a megyeszékhelyen. A diplomatát a városházán Kocsis Imre Antal polgármester és Fodor Miklós alpolgármester fogadta. Meg kell jegyezni, hogy a találkozó már sokkal több volt, mint udvariassági gesztus: lassan ugyanis - úgy tűnik eredményt hoz az a közös munka, melynek célja Szekszárd és egy kubai település testvérvárosi kapcsolatfelvétele. Carlos Trejo a mezőgazdaságáról és csodálatos tengerpartjáról nevezetes Camagüey tartomány hasonnevű székhelyét tartaná ideális partnernek. Kocsis Imre Antal arról tájékoztatta a nagyköveteket, hogy a városi közgyűlés teljes mértékben támogatja az elképzelést. Hasznos lenne - folytatta a polgármester - ha egy-egy kubai gazdasági delegáció felkeresné Szekszárdot, a részletek megbeszélése, a továbblépés végett. Ugyanakkor a város felveszi a kapcsolatot a megyével is ebben az ügyben, miután Camagüey tartomány már egy nagyobb közigazgatási egységet képvisel. Miért pont Camagüey? - tették fel az újságírók a kérdést a nagykövetnek, aki elárulta, hogy a választásnak története van. Olyan kubai várost igyekeztek ugyanis keresni, mely valamilyen formában hasonlatos Szekszárdhoz. így jutottak el Camagüeybe, ebbe az ősi hagyományait ma is komolyan ápoló településre. A testvérvárosi kapcsolatok terén - a több ezer kilométeres távolság ellenére - Carlos Trejo szerint számos lehetőség várna kiaknázásra. Az egyéni, lakossági látogatás a meglehetősen drága utazási költségek miatt nyilván csak bizonyos korlátozott keretek között valósulna meg, de más vonatkozásban - egymás kultúrájának bemutatásában, együttesek kölcsönös meghívásában, filmek, könyvek cseréjében - nincs határa a lehetőségeknek. A nagykövet például a városi könyvtárban el tudna képzelni egy olyan sarkot, mely Petőfi kubai megfelelőjének. Jósé Martinak a műveit mutatná be. Ugyanígy Camagüeyben is kapna egy helyiséget a Martihoz hasonló, lánglelkű magyar költő. Addig is, amíg ez a kiteljesedésében egyébként valóban sokat ígérő terv meg nem valósul, be kell érnünk Magyarországon, s így Szekszárdon is a hagyományos, délszaki termékek által reprezentált kubai jelenléttel. Carlos Trejo elmondta, hogy éppen a közelmúltban született meg az a megállapodás, melynek értelmében néhány év szünet után ismét érkezik a szigetországból olcsó narancs, valamint grapefruit hazai boltjainkba. S ha ezekből egy-egy szemet majd veszünk, a gerezdek megkóstolása közben talán Camagüey kék ege alá képzelhetjük magunkat...