Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-10-15 / 30. szám

14 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1995. OKTÓBER 29. Kedves gyerekek! Köszönöm a sok-sok megfejtést, sokan kitaláltátok, hogy BATMAN volt a megol­dás. Az Ütődött pedig: 1. b), 2. c), 3. a), 4. a) b) c). A szerencse Kaiser Ferenc és Fo'rray László szekszárdi barátainknak kedvezett. Gratulálunk! A nyereményeket kedden 15-től 16 óráig vehetitek át a szerkesztőség­ben. Örömmel vettem, hogy sok régi barát újra jelentkezett. Sebestény Imike immár elsőosztályos, remélem, tetszik a suli, Imi!? írj magadról bővebben, anya bizto­san most is segíteni fog! Nagyon szép Bat­man-t küldtél! Csakúgy, mint Kaiser Fe­renc. Arra kérlek benneteket, hogy a rajzo­kat filccel, zsírkrétával vagy sötétebb színe­s ceruzával készítsétek, hogy az újságban is jól látszódjanak. Sajnos a ceruza túl hal­vány. Köszi! Forray Lászlónak is ezt taná­csolom. Ő egyébként nagyon érdekes raj­zot küldött: egy kigyulladt börtönépületet egy rejtélyes alak épp benzinnel locsol, nem is akárhogy; locsolócsővel, ami egy autóhoz kapcsolódik. Szegény tűzoltók! Ez aztán a kemény munka! Ők is ott van­nak ám a helyszínen és hatalmas vízsugár­ral próbálják a benzinnel táplált tüzet elol­tani. Lacikám! Lenne pár kérdésem, vála­szolj nekem, légy szíves! Szóval: miért pont egy börtön lángol; ki az a ronda alak, aki benzint öntöz rá; végül is sikerült elol­tani a tüzet? Továbbra is várom a leveleket, rajzokat. Majd elfelejtettem: a rejtvényeken egy hétig gondolkodhattok. Szervusztok! BEA Szófejtő ÁLLATOK A meghatározásokból találjátok ki, melyik állatra gondoltam! (Mint általában a rejtvé­nyekben, itt sem mindig felel meg minden szó a helyesírás szabályainak, különös tekintettel az ékezetekre. Erre ügyeljetek!) a) Nem túl jellemes Ella ­b) Lapos négylábú patás ­c) Kézimunkázó rostakészítő ­d) Német ajkú rovar ­e) Rág a bánat ­1. 3. 2. Törd a fejed! Mai rejtvényünkben egy állatot kaptok megfejtésül. Azaz nem is egyet. Hogy hányat, azt majd tudni fogjá­tok, sőt teljes megoldásnak csak ezt fogadjuk el. Köny­nyítésként: mai hősünk, hőseink rajzfilmben szerepel­nek, sok kalandon mennek keresztül, mire újra együtt lesz a család. Történetüket a moziban is láthattátok. Függőleges: 1. Vuk is ez. 2. A leány páija. 3. Még nem nevetés. 4. Ilyen kút is van, főleg a mesékben szerep<' 5. Lohol, szalad. 6. Férfinév, akár a lottó is tőle kaphi" a nevét. 7. Boszorkányok mulatsága. 8. A fuggőlege! póthaja. ICH] :peL Rejtvény * Rejtvény * Rejtvény * Rejtvény Az én kalandom Leányvásár Egyiptomban Ganczer Mónikából könnyen lehetett volna egy kis Seherezádé vagy Leilácska, ha az apukája hajlandó lett volna eladni Egyiptomban. De hát az ember a legdrá­gább kincsétől semmi pénzért, pláne tevéért nem válik meg soha. Mónika kalandokban bővelkedő hetet tölthetett el édesapjával a távoli, izgalmas és titokzatos országban. Budapesten szálltak fel a repülőre és Kairóban ért föl­det a gépmadár. A minden kényelemmel ellátott szállo­dából nyomorúságos viskókra esett pillantásuk. Még soha nem láttak ekkora különbséget szegénység és gaz­dagság között. Nem is igen tudták megszokni, mint ahogy azt sem, hogy baksisra leső siserehad kísérte minden lépésüket. Szerintük az araboknál csavarosabb eszű, rátermettebb és persze erőszakosabb üzletember nincs a föld hátán. Pár nap múlva már ők is élvezettel al­kudoztak és tudták jól, mind a két fél jól járt. A bazár Mónika számára kicsit idegen maradt, talán a sok meg­hökkentő portéka miatt. Minden kapható volt, amit csak a szem kívánt. Az is, amit a száj kívánt volna, ha a húsokon nem a legyek lakmároztak volna. Mint kalács­ban a mazsolaszemek. Kihagyhatatlan volt persze az elmúlt évszázadok­ezredek számos, még fennmaradt kincse. Csodás él­mény volt a kairói múzeum Tutanhamon fáraó bebal­zsamozott testével. Bár Mónika szerint kicsit fehér volt a fiatalember (lehet, hogy Mónika csinos arcától sápadt el). Nem sokkal később megnézhették, az említett fá­raónak hol volt az eredeti nyughelye: repülővel „elug­rattak" Luxorba. A Királyok Völgye persze már régen nem úgy néz ki, mint 1600 éve. Á piramisoktól nem messze luxusszállodák épültek. Mindent a turistákért jelszóval. A szolgáltatások között a tevegelés is szere­pelt - volna, ha lett volna bátorságuk igénybe venni. De Mónikáék más hajóra vártak, nem a sivatagira, hanem a nílusira. A négyszintes, teljes kényelmet nyújtó hajóval három napig ringatóztak. Ásszuánba tartottak. Hogy ne nagyon unatkozzanak (ez csak vicc!) a hajón lévő úszó­medencében múlatták az időt. Közben pedig a Nílus­parti banán- és cukornádültetvényben gyönyörködtek. Meg egyébként is: az idő gyönyörű volt. Mónika re­ménykedett benne, hogy a gátnál talán krokodilokat is fognak látni, de sajnos egyet sem pillantottak meg. A hajón viszont az arab-est kárpótolta: apa arabnak öltö­zött, ő pedig hastáncosnőnek. És itt ismételten megvet­ték volna, de apa szúrós pillantása minden alkudozás elejét vette. A sok-sok élmény még mindig keveredik, kavarodik a kis buksiban. Talán, ha még egy-két hetet maradtak volna, tisztább gondolatokkal jött volna haza. Talán. De hát anya is hiányzott már nagyon, meg a suli, a tár­sak is. Mesélni az élményeket, feldolgozni a látottakat: a gazdagságot, kényelmet, pompát, a bazár kavargását, a nyomor szörnyűségét, a szőnyeggyár 8-10 éves kis munkásait, a fáraók kincsét. Mónikának kicsit kinyílt a világ. ^^

Next

/
Thumbnails
Contents