Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-10-15 / 30. szám

1995. NOVEMBER 15. , szekszárdi VASARNAP 7 Színpadon a Deutsch-Sorbisches Volkstheater Folytatás az 1. oldalról. Kedden, az első nap főpróbái után Michael Grossét, a vendégszínház igazgatóját és Claudia Nowotny rendezőt egy rövid beszélgetésre invitálom a Deutsche Bühne egyik irodájában. - Igazgató úr! Mi a különbség az önök színháza és a mi Német Színházunk között? Mi a legfontosabb, amit a testvérj^fcházunkról nekünk, magyaroknak ttWnunk kell? - A Deutsch-Sorbisches-Volkstheater jövőre lesz 200 éves. Két nyelven működik - ennek 140 éve - német és sorb nyelven. A színháznak 145 dolgozója van, s négy színpadunk. A színházat, tevékenységét illetően három részre osztjuk: hagyományos színház, zeneszínház és bábszínház. A színpadjaink: stúdiószínpad, büfésszínpad, nagyszínpad, bábszínpad. Az önök, és a mi színházunknak van egy közös, nagyon fontos azonos vonása, hogy mindkettő nemzetiségi színház. - Ön színész, rendező, igazgató. Melyik „szerepben" érzi magát a legjobban? - Szorosan összetartozik ez a három, nem tudom különválasztani. Színészként kezdtem, s négy éve vagyok a színje igazgatója. ^tlaudia Nowotnyt már ismerősként üdvözli nemcsak a Német Színház, annak közönsége, hanem a város és lakói is. Nem először van Szekszárdon, s ittlétei folyamán több sikeres darabot vitt színpadra. Érzése szerint mennyit fejmikus két művét nevezte az esztergomi Balassa Múzeumban megrendezett II. Országos Pasztell Biennáléra. A zsűri száznyolcvan művész közel ötszáz alkotását véleményezte. Az összesítésben Kemp Zsuzsa kiemelkedő eredményt ért el, mivel Táj I. és Táj II. elnevezésű alkotása Esztergom város különdíját nyerte el. Képünkön a Táj II. látható. lődött a Deutsche Bühne, amióta ön 1992-ben először itt járt? - Először is külsőségeiben: egy nagyon szép otthont kapott ez a színház. Olyan ez az épület, mint egy gyöngyszem, s méltó otthona lett a színészeknek, s a színház valamennyi dolgozójának. A jó feltételek pedig mindig látszanak a teljesítményen is. - Többször rendezett már nálunk. Milyen a magy színészekkel együtt dolgozni? - Nagyszerű érzés, nagyon muzikálisak és szorgalmasak. Kitűnő közös eredményeket, sikereket értünk el együtt. Ha neveket kell mondanom, szívesen említem meg Schubert Éva és Mécs Károly nevét, akikkel öröm volt együtt dolgozni. - Az első utakat Szekszárdra vonattal tette meg. Ez nagyon fárasztó lehetett... - Az volt, de tudtam, mit vállalok, s az oda-vissza harmincórás utat mindig kihasználtam. Készültem az előadásra, tehát nem telt unalmasan és haszontalanul az idő. Ön most kivételesen nem egyedül jött, hanem saját társulatával, színészekkel, igazgatóval. - Örülök, hogy kollégáim is velem lehetnek és megismerhetik azt a várost, ahová én már évek óta járok. Örülök, mert itt, Szekszárdon német színészek állhatnak színpadra, s mint a nagy érdeklődés mutatja, szívesen látnak bennünket. Mindhárom előadáson telt ház előtt játszunk s ez a hír számunkra a legszebb, amivel fogadhattak bennünket az itteni kollégáink. - Önt már ismerősként üdvözlik itt sokan, így köszöntöttem az első kérdéssel, ám tudom, hogy nemcsak színházi berkekben mozog már-már otthonosan Szekszárdon... - Igen, a szállóportástól kezdve az utca emberéig, sok régi arccal találkozom, s ez nagyon jó érzés. Sok szép, mondhatom baráti kapcsolatom alakult itt Szekszárdon, a munkám, az ittlétem során. Az emberek mindenhol kedvesek, nyitottak. Szekszárdra visszatérni mindig öröm számomra. - Köszönöm a beszélgetést. Mire a sorok megjelennek, az Önök társulata már három, emlékezetes előadással ajándékozta meg a közönséget. További sikereket kívánok az Önök társulatának, s további jó kapcsolatot, együttműködést a mi Deutsche Bühnénkkel. Kolpingkertészet a csúcson A hónap elején, október hatodikán adták át a szekszárdi Kolping iskola új kertészetét. Az eseményről Köntösné Rajnai Annamária igazgató annyit mond, hogy sikerült Tolna megye székhelyére hozni a huszonegyedik század technológiáját. A palánki út mellett átadott intézményben folyik ezentúl a kertészekés a házvezetőnők képzése, a legmodernebb technikával. A 3,5 hektárosföldterületet a város önkormányzatától kapták. A hidegfóliasátrak mellett egy 960 négyzetméteres üvegház magasodik, amely francia tervek alapján készült. Különlegessége, hogy a falai nem üvegből, hanem speciális műanyagból készültek, ami ugyanúgy átengedi a napfény t, viszont kevésbé törékeny. Technológiai szempontból is a legmodernebb berendezésekkel szerelték fel az új növényházat; automatikus szellőztetés, termoventilátor, vezérelt fűtés található a létesítményben. Ráadásul a berendezéseknek köszönhetően nemcsak egyféle termesztést lehet megvalósítani: most három különböző blokk kerül kialakításra, amelyben mind dísznövényeket, mind zöldségeket lehet termeszteni. Az igazgatónő elmondta, hogy ezzel a beruházással a tanulók is jobb helyzetbe kerülnek. Nemrég még csak nagyüzemi kertészképzés volt, illetve volt túlsúlyban. Ma azonban a termelőszövetkezetek tönkremenetelével, és az ipari mezőgazdaság válságából adódóan nincs szükség nagyüzemi kertészekre. A Kolping ezért főleg kis- és középüzemek számára kíván szakembereket képezni, akik nemcsak a zöldség termesztéséhez értenek, hanem a virágkertészethez is. A beruházáshoz szükséges pénz nagy részét az Augsburgi Kolping Szövetség támogatásával sikerült megszerezni, a többit pedig az iskola gazdálkodta ki magának. Esztergom díjazottja: Kemp Zsuzsa Az öltözködés titka A nő általában háromféle elv szerint öltözködik. Az első ritka fajta: ruháin keresztül mutatja meg egyéniségét, a második átlagos, mindenkori divat szerinti, a harmadik semmiféle szempont szerint, ma ezt, holnap azt veszi magára, nincs ízlés és harmónia öltözködésében. Az első fajta nő öltözködésénél nem számít a pénz, inkább az ízlés. Ismeri önmagát, nincs oda az új divatért, van stílusa, tudja mi áll jól neki, mit viseljen. Nem azért veszi föl a ruhát, hogy az szebbé tegye, hanem éppen fordítva, hogy ő tegye széppé azt. Erre a nőre nem lehet rábeszélni semmit, megőrzi egyéniségét. Ez a fajta nem szereti ha bámulják. Emellett mindig elegáns, választékos. Nincs kihívó színe, formája, vonala ruhájának, eggyé válik vele. A második az átlag, "akinek öltözködésében nincs határozott véleménye. A divat magával rángatja és belebetegszik, ha nem viselhet mindent ami divat. Nála ez csak pénzkérdés. Nem azért veszi, mert jól áll neki, hanem mert van a kolléganőjének, vagy nincs a kolléganőjének és ezzel akarja „megpukkasztani". Bármikor áttér egy másik irányzatra. Negyvenévesen is fölveszi a húszévesnek valót, akkor is rövidet húz fel, ha csúnya a lába. Elve: a divat! Ő a kiöltözött. Mindene drága, finom, csak lényege, egyénisége nincs, mindene ellentétes. A harmadik fajtáról nem érdemes szólni. Ö az, aki utálatos, agresszív és csak ritkán mond igazat. Nem tud uralkodni magán, minden gondjáért az eladót okolja. Nem vásárolni akar egy üzletben, csak levezetni a rossz hangulatát. Minden ruhára tud valami rosszat mondani. Ha van pénze, nem tudja mit akar, nem tetszik neki semmi. Összességében: az egyéniséget nem lehet megtanulni, de az ízlést lehet tanulni, csiszolni. Egy kis önismeret kell hozzá. Azt tudni, hogy ki vagyok. Megtanulni, hogy mit hogyan viselhetünk. Hogy a magas nő ne vegyen rövid ruhát, a molett vagy kövér nő feltűnő színt, világosat vagy mintásat, a negyvenéves ne viseljen harsogó színeket. Álljanak a hölgyek tükör elé, és próbálják megkeresni magukon úgy a hibákat, ahogy észreveszik barátnőjükön vagy más nőkön. Ha ez sikerül, rá fognak jönni az öltözködés titkára is. , „,, , ' Kovács Pálné Gréta Divat