Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)
1995-10-15 / 30. szám
1995. OKTÓBER 15. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 13 Sportműsor Szombat: Vasárnap Kosárlabda NB I.: KSC Szekszárd - Labdarúgó NB III.: UFC Szekszárd Szombathely (17 óra) PVSK (14 óra) Már nem Bognáron múlik Amióta a helyi írott és elektronikus sajtóban megjelent ama hír, hogy az Unió Box Team Szekszárd profi ökölvívó társulat egyik kiválóságának, Bognár Lászlónak egy új világszervezet égisze alatt lehetősége nyílna egy interkontinentális világbajnoki címért megmérkőzni, azóta gyakorta érdeklődnek a sportág hívei: mi a helyzet, mikor lesz, hány győzelem kell még a fiúnak, min, kin múlnak a dolgok? Nos, annak ellenére, hogy sínen van a dolog, már nem Bognáron múlik, neki megvan a kellő győzelmi száma, ám arra még senki se vegyen mérget, hogy a honi profi ökölvívásban is sporttörténetinek számító találkozóra még az idén sor kerül. Mint azt Rácz Györgytől, az Unió vezetőjétől megtudtam, mindent szeretnének flottul leszervezni, a pénzügyi dolgoktól ajogdíjakon át a legapróbb technikai részletekig, hisz ez nem zajlódhat le olyan műsorral és financiális feltételek között, mint az eddigi szekszárdi gálák, így nagy valószínűséggel a hőn óhajtott VB döntő a dolgok jelenlegi állása szerint átcsúszik a következő év elejére. A sportcsarnok jó húzása Nem pangott, virult a pingpong a magyar-angolon Új időknek, új dalát fújva, a Szekszárdi Sport- és Szabadidő Központ szinte észrevétlenül vállalkozásba kezdett. Eddig remek partnerként viselkedve - előnyös feltételek mellett - kölcsönadta a sportcsarnokot a helyi sportformációknak, ezúttal pedig maga volt a kezdeményező. Ennek eredménye, hogy a héten nálunk, Szekszárdon rendezték a Magyarország-Anglia Szuper Liga-csoportmérkőzést, mely végül is az év egyik legrangosabb sporteseménye a helyi palettán. SZÍNVONAL ÉS ERDEKLŐDÉS. Tekintettel arra, hogy az NB l-es bajnoki meccsek is meglehetősen családias légkörben zajlanak a megyeszékhelyen, nem lehettünk túl optimisták a várható nézőszámot illetően, és mégis... A sportélményre, a magas nívójú produkcióra ácsingózók szép számmal kijöttek - illetve Tolnáról bejöttek. Hogy lássák a Bátorfi-Tóth-Elő magyar triót, amely a szűkebben vett európai elitbe tartozik. A pingpongban 250-300 néző már csúcsnak vagy legalábbis jó nézőszámnak tekinthető, így Fülöp István gárdája igazán otthon érezte magát a nívós asztalitenisz-események rendezésére valóban ideálisnak tekinthető városi sportcsarnokban. SIKERSPORTÁG. A mérkőzés láttán remek érzés volt konstatálni, hogy a női szakágban még mindig mi diktálhatunk a jó öreg kontinensen. Kócziánék után jöttek Magosék, aztán Urbánék, majd üstökösként robbant be Bátorfi, most pedig itt vannak Tóth Krisztáék. Az atyamester, a statisztikás Ormai László a háttérbe vonult, de kinevelte az utódot Fülöp István személyében. Visszük tovább a ránk markánsan jellemző, kétoldali, erőteljes pörgetésekre épülő támadójátékot, de már specializálódtunk az asztalközelijátékban. No nem annyira, amenynyire az újra hegemón ázsiaiak elleni frenetikus sikerhez kellene, de annyira feltétlenül, hogy nem lepődünk meg, ha történetesen egy védőerényeket csillogtató ellenfél, mint például az angol, kezeli a nyeséseket, pörgetéseket, hovatovább közbe-közbeüt. Talán csak az első meccs volt olyan, amikor Tóth Krisztina mérkőzött Lomas-szal és vesztett, hogy tartottunk a szívós angoloktól, utána - ha kisebb zökkenővel is -, de minden simán ment. PASSZOLÓ ANGOL STÍLUS. A közönség két okból is jól érezte magát: magyar sikernek tapsolhatott, no és olyan labdameneteknek, amilyeneket a roppant módon felgyorsuló, a labda azonnali megölésére irányuló, modernizálódó pingpongban nem sűrűn kap meg. A közönségszórakoztató funkciót csak erősítette, hogy az angolok két védővel álltak fel, hiába no, az amúgy is konzervatívoknál ez a stílus időtállóbb mint más országokban... S akkor, amikor a magyarok kezdték valóban kiszorítani az angolokat, megvillant a hetvenes-nyolcvanas évek valóban szép pingpongja, amiért a publikum hálás is volt. A főiskolás világbajnokság után - öt év elteltével - egy újabb rangos asztalitenisz-eseménynek, az európai Szuper Ligának adott otthont a város. Látva, érezve a rendezői, a résztvevői és a szurkolói oldalon fellelhető elégedettséget, remélhetőleg nem kell újabb öt évet várni valami hasonlóan nívós asztalitenisz-eseményre. Bár már azzal nyert ügyünk lenne ebből a szempontból, ha a hamarosan ETTU Kupa szereplésüket megkezdő Húsipari SE női pingpongosai továbbjutnának az első fordulóból. Sportoldalainkat támogatta az Autó Techno Kft., a LIMEX Rt., az Aliscavin Rt., valamint a POP TV Elektro-Média Bt. A sportoldalakat Bálint György szerkesztette. Egyperces Bátorfi Csillával Nézem, a még ma is egyedülálló magasból indított, mások számára elsajátíthatatlan, pörgő, cikázó, az ellenfél térfelén furcsa röppályát megtevő adogatását. S közben látom az őt még most is árgus szemekkel leső tanítómestert, Sáth Sándort a csarnok karzatán. Igen, a hetvenes évek végén Bátorfi rendkívüli tehetsége láttán „Satyának" jutott eszébe, ez a még ma is világszám adogatás. Az alapeleme a svéd Ackersontól való, ezt adaptálta, adaptálták az akkori tolnai műhelyben Sáthék Bátorfira. Igen, ezt Csilla is tudja, respektálja, éppen ezért itt a megyében játszani nem egyszerűen annyit jelent számára, mint bármely vidéki magyar városban, ahol éppen Szuper Liga-meccset rendeznek. - EB-ken, vb-ken már sok szép eredményed összejött, de olimpiád nem biztos, hogy lesz még egy... - Ezért is koncentrálok erre, úgy alakítok mindent, hogy Atlantára a legjobban felkészüljek. Ha az ázsiaiak mellett nagyon nem is rúghat, pontosabban üthet az ember labdába, de azért jó lenne legalább a nyolc, hovatovább a négy közé eljutni, amivel a legjobb európai lehet az egyéniben az ember. De ennél is jobban izgat a páros. Hallatlan nagy eredmény volt a vbbronzérmünk Tóth Krisztinával. Ez az a szám, ahol nincsenek oly sűrűen a kínaiak, s azok ellen is, akik vannak - mint az a vb-n kiderült -, van esélyünk. A páros a nagy motiváció számomra.