Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-10-01 / 29. szám

5 1995. OKTÓBER 1. , SZEKSZÁRDI U

SAR1AP A beatnemzedék öregfiúi jártak csütörtökön Szekszárdon, amit persze azonnal visszautasítanának, mármint az öregfiú titulust. Cseh Tamás és Másik János, a „Nagy Generáció" életérzésének megéneklői a Gyermekek Házában, mintegy kétszáz ember előtt játszották el zenei produkciójukat. Cseh Tamás úgy fogalmazott; az előadás nem más, mint egy zenei színház, amely nem a múlt, hanem a jelen életérzését kívánja bemutatni. HELYSZÍNRAJZ Este kilenckor, kezdéskor még sehol semmi, mármint a koncertből. A közönség időben megérkezett, de azért türel«

sen várt. A különféle koncertektől elpn, talán demonstrálva azt, hogy ami Következik, az nem a rockbiznisz része, mindenki békésen ül vagy habzó sörét kortyolgatja... Nincs tolongás, se lökdösődés... A belépő ára 500 forint. A hallgatók köre; a középosztálytól lefelé. Lennon-szemüveges bölcsészhallgatók (lehet, hogy csak annak tűntek), széles vigyorú, harsány mérnökök, egzaltált külsejű művészek, ületve művész(önjjelöltek, egyszerű fiatalok... A levegőben érezni, ez a koncert minden bizonnyal része az értelmiséggé válás bonyolult pszichofizikai folyamatának vagy filozofikusabban mondva: az értelmiségi tudat ébren- és fenntartásának. Mindenesetre az ember gondolkodóba esik; maró gúnyt vagy csak intellektuális gőgöt érez. Ki tudja? De öröm nézni; egy-két kopaszodó homlokra gyengéden ráfésült tincsek. Hát Istebűn az, ha valaki kicsit fiatalabb tne lenni? LEVÉL IRÉNNEK Cseh Tamásék gondolnak egyet és Másikkal nekiállnak zenélni. Cseh már őszül, de Másik még tartja formáját. Tamáson kopott tornacipő, egyszerű pólóval, Jánoson bőrcipő, gombolós inggel, homlokán piros fejpánt. Se beköszönés, se konferansz, hanem rögtön kezdődik a levél. Másik János és Cseh Tamás a képzeletbeli nővérüknek, Irénnek írt levelükben mintegy másfél óráig ecsetelik életérzésüket, a világgal szembeni kérdőjeleiket. A szöveg nem mást, mint a '90-es évek Magyarországát kívánja bemutatni, közönség elé tárni, kínos realitásával önvizsgálatra buzdítani. Kispolgár vagy-e már? A közönség nem tombol, nem kiabál és nem is rosszalkodik, hanem elmerengve gondolkodik. Csak egy fiú kiált fel kétségbeesetten: „Kééérek egy triiipet!" (A trip az egyik kábítószer argó neve, a narkósok így hívják maguk között.) A hangos felhívásra válasz Kétszáz ember, Cseh Tamás és a Másik HANGULATJELENTÉS nem érkezik. Amúgy az egész koncert alatt nem lehet úgynevezett magas hőfokról beszélni, a legerőteljesebb tetszésnyilvánítás néha egy kacaj volt, illetve a program végén az alig ötperces taps. Hiába, itt nem is annyira az érzelmeké a terep, hanem az intellektuséKözben Cseh Tamás a fényes borotvaélről énekelve, mindennapi borotválkozást játszik, felteszi a kérdést: „Mondd, az életed mennyit ér?" Majd, a budapesti ember számára hétköznapi metrózáshoz hasonlítja az életet. Feldereng: az ember elidegenedett az embertől! Cseh Tamás úgy mondta, dalai a szívek mélyéhez szólnak. A koncert után meg is jegyzi: sikerült az utazás a hallgatóság szívébe. Na, de ne kanyarodjunk el. A metróban sok ember olyan, hogy csak az előtte levő képzeletbeli pontra néz, mereven és érzéketlenül. Közben pedig a szemben ülőt észre sem veszi. Se mosoly, se kedves szó, hanem csak egyszerűen átnéz rajta. A refrén kicsit pesszimista: „Ne hidd, hogy a gyilkosok győztek..." A dal csúcspontja, mikor az ember rádöbben, hogy ki kell szállnia a metróból. Úgy tűnik, Másikék életérzése az, hogy az emberek nem igazán kedvelik, ha valaki kilóg a sorból és ki akar szállni a kispolgári élet taposómalmából. Mindenesetre azt nem tudjuk meg, hogy a fickónak (ezt a szót használta Cseh) sikerül-e kiszállnia. A dalból az kiderül, hogy már az is nagy fegyvertény, havalaki ki szeretne szállni, a kiútról viszont nem beszélnek. GUBERÁL A 85 ÉVES TANÁRNŐ A következő szám a 85 éves nyugdíjas pedagógusról szól. Elképzelhető, hogy a dalszerző legkínosabb emlékei közé tartozik, amikor meglátta igen tisztelt tanárnőjét kutatni a piacon otthagyott szemét között. Devalválódnak-e a romló gazdasági helyzetben az ember számára régen oly' sokat jelentő biztos dolgok és személyek? A régen tisztelt és elismert tanárnő, akire a gyerekek félelemmel néztek fel, a picinyke nyugdíja kiegészítésére a kukákban keresgél... Hova jutott a világ!? És ki szégyellje magát!? A nagy karriert és fényes pályát befutott „nagyautós, mobiltelefonos" menő osztálytársak sem maradhatnak ki a buliból. A volt osztálytárs „az a típus, aki magában hisz, ettől olyan komoly", ráadásul kocsija kormányát is egy kézzel tekeri..., talán osztályvezető valahol már. De hol van a fiatalos egyszerűség? A levél újra és újra folytatódik. Könyörtelenül íródnak a sorok Irénnek. Képet kapunk a munkaügyi központ atmoszférájából és a vizelés örömeiről. Másik János a halált csak régi haveijának szólítja, de ettől nem változik semmi; a halál halál marad. Monológ: az egész koncert alatt egy dolog nem derült ki, hogy Cseh Tamásék beadták-e a derekukat a biznisz, az üzlet előtt? A szavak őszintének tűntek. Nem gondolná senki, hogy hakni volt. Mindenesetre azonban az 500 forintos jegyárak sejtettek valamit, de hát az árakról a ZUG-os rendezők tudnának biztos információt adni. Koncert után a hallgatóság nagy része egyszerűen hazament. Páran pedig a ZUG-ban folytatták estéjüket. NÉGYSZEMKÖZT A „SZTÁROKKAL" Többen ülünk a színházi öltözőnek kinevezett tárgyalóban. Cseh Tamáson és Másik Jánoson látható, hogy nem igazán örülnek a faggatózó újságírónak. Cseh Tamás szerint nem lehet leírni a leírhatatlant. Ki is jelenti: „Bárhogyan is írod meg ezt az estét, a valóságot viszszaadni nem tudod". A beszélgetés vitába torkollik. Kiderül, hogy Cseh Tamást igazából nem érdeklik a kérdések, protokollból válaszol azokra, ^e azt mondja, ő már odáig jutott, hogy csak közölni akar, kérdésekre válaszolni nem. A nagy beszélgetésben igyekszünk okosabbnál okosabbakat mondani, majd aztán hazamegyünk. Másikon gondolkodom. Az egész beszélgetés alatt hűvösen viselkedett. A kérdésekre figyelt és röviden, de velősen visszakérdezett: „Téged nem szólított meg az este?" Arról faggattam őket, hogy miért nincs felvezető szöveg, összekötő szöveg és miegymás. A válasz: ez egy ilyen műfaj. Közlők és vevők vannak... A zenészek a koncert után, úgy éjféltájban a ZUG-ban folytatták az estét. Cigi, sör, tömény és sok-sok beszéd... HAZAFI ZSOLT