Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-09-17 / 28. szám

1995. SZEPTEMBER 17. , SZEKSZÁRDI MSAR14P 3 Szüreti fesztivál anno - Miben lesz más a mostani fesztivál az előzőekhez képest? - Mindazt, ami eddig bevált, megtartjuk és gazdagítjuk. A felvonulást komoly mértékben felerősítjük, szándékaink szerint ez lesz az igazi látványosság. Terveink között szerepel egy főzőverseny is, nem azért, mert ez most divat, hanem azért, mert ezt is fontosnak tartjuk. Az Alisca Expo-t a művelődési központban rendezzük meg, s a tűzijátékot is a város központjában, a Prométheusz parkban tartjuk. Arra törekszünk, hogy lehetőleg minden egy helyre koncentrálódjon. Amúgy a program szerkezetében különösebben nagy változást nem eszközöltünk, mint korábban, most is péntektől vasárnapig tart a fesztivál. S azt azért hangsúlyoznám, hogy magától értetődően tovább kívánjuk öregbíteni Szekszárd legrangosabb rendezvényének jó hírét. - Tehát mindenféle indulatkitörés, csalódás, keserűség ellenére a szüreti fesztivál marad továbbra is Dránovits István „végzete", azaz a jövőben is összeforr a nevével. - Azt azért remélem, hogy nem lesz a végzetem. Azt sohasem tagadtam, hogy szeretem ezt a munkát, Számomra ez nem jelent kipihenhetetlen fáradtságot. Csak tavaly borultam ki, s ezt nem szégyellem bevallani. De hát mit tegyünk, ez van, ezt kell szeretni. Bár lehet, hogy már nem nagyon emlékszünk, a szüreti fesztivál, a felvonulás nem mai találmány. Már a hatvanas években nagyszabású rendezvények keretében tartották meg a szekszárdiak a szőlő és a bor ünnepét Fotóink 1968-ból, 1971ből és 1992-ből származnak. Nemcsak nekem fontos a szüreti fesztivál! Tavaly enyhén szólva rosszkedvűen köszönt el a Szekszárdi 1. televízióban Dránovits István, a szüreti napok szervezője. Akkor úgy tünt hogy egyszer s mindenkorra befejezettnek tekinti fesztiválrendezői pályafutását Nem így történt.. Beszélgetés Dránovits Istvánnal nem akarnak egy szüreti fesztivált, akkor ez a fesztivál soha nem fog kiteljesedni. S azt is látni kellene végre, hogy nemcsak nekem fontos igazán a szüreti fesztivál. - Talán valamelyik cég nem adott támogatást Dránovits Istvánnak? - Nem engem kell támogatni, hanem a szüreti fesztivált! Szekszárd csak akkor lesz a szőlő és a bor városa, ha ezt minden érintett komolyan gondolja. Sokan komolyan gondolják, sokan pedig nem. - Egynémely, a médiában megjelenő „ellendrukker" hangvétel vette el akkor a kedvemet - adott magyarázatot a történtekre Dránovits István. Azóta komoly, előremutató változások következtek be ezen a téren. Ezzel együtt megmondom őszintén, hogy jegyes érzelmekkel vállaltam el újabb négy évre a szüreti fesztivál rendezését. Méghozzá azért, mert a ráfordított munka abszolút nem áll arányban az eredménnyel, akár a gazdasági, akár az erkölcsi vonatkozásokat tekintjük. - Ez meglepetést jelent Dránovits István számára? Nem ilyen naivnak ismeijük... - Nem, persze. Hadd mondjam el: ha mi nem pályázunk, akkor biztos, hogy a szüreti fesztivál nem leszolyan, mint eddig volt. Már csak azért sem, mert azt a rengeteg eszközt, amit az évek alatt felhalmoztunk, csak mi tudjuk megfelelően felhasználni. Egy kezdő számára már az elektromos rendszer is kiismerhetetlen. A másik: bármennyire is hihetetlen, a korábbiaknál - ránk nézve - sokkal rosszabb feltételek mellett pályáztunk, s ma sem értem, hogy miért kell megfosztani szinte minden támogatástól a fesztivált... - Ezt még én is meg tudom válaszolni: mert kevés a pénz. - Nem, biztos, hogy nem, mert ha egyes intézmények támogatására van tízmillió forint, akkor erre is kellene, hogy legyen. No, de ebbe ne menjünk bele. Elmaradt támogatás ide vagy oda, azért az tény, hogy a fesztiváliroda neve összefort a szüreti napokkal. S nekünk mérlegelnünk kellett, hogy azt az ismertséget és elismertséget, presztízst feladhatjuk-e azzal, hogy nem pályázunk. Végül is győzött a józan ész, s ebben az is benne van, hogy sikerült féken tartani az indulataimat. - A pénz nem játszott szerepet a döntésben? - Pénz? Bármennyire is hihetetlen, minden ellenkező híreszteléssel szemben nincs igazán sok pénz ebben a vállalkozásban. S remélem, nem kell különösebben bizonygatnom, hogy mennyire kellemetlen számomra az örökös kéregetés, a 10-20 ezer forintok összetarhálása. Ha valamikor, ilyenkor szégyellem magam igazán. A pénzre viszont szükségünk van, mert anélkül egyszerűen nem lehet egy ekkora fesztivált összehozni. - De azért eddig mindig összejött a megfelelő anyagi bázis. - Igen, de néha különös érzés fog el. Egyvalamit tudomásul kellene venni: a szőlő és a bor a város kultúrájának szerves része. A szomorú az, hogy ezt a tényt nagyon nehéz elfogadtatni. Szavakban egyébként mindenki egyetért a megállapítással, csak éppen kevés azoknak a száma, akik igazán ennek a megállapításnak a szellemében cselekszenek. Ismerősöm meséli, hogy Egerben mennyire meghatározza a várost a borkultúra. A város főterén hatalmas hordó várja a látogatókat, az üzletekben feldíszített kirakatok mögött kínálja magát a palackos bor. Évek óta mondom, hogyha a nagy szekszárdi bortermelők, forgalmazók