Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-08-20 / 27. szám

455 1995. AUGUSZTUS 20. , SZEKSZÁRDI fASARNAP Szekszárdért tették A „Pro Urbe Szekszárd Emlékplakett" 1995. évi kitüntetettjei Ünnepélyes közgyűlés keretében a hagyományokhoz híven augusztus 29-én, 18 órakor a Művészetek Házában kerül sor a Pro Urbe kitüntetések átadására. írásunk­ban az idei év díjazottjait mutatjuk be, egyben gratulálunk nekik, akik sokat adtak Szekszárdnak, a szekszárdiaknak. Kertai Józsefné nyugdíjas pedagógus 1949-ben végezte a középfokú tanító­képzőt, azóta folyamatosan tanít, nevel. Két tanévet Ladományban, 1951-től pe­dig Szekszárdon dolgozott. Először a Béla Í téri fiúiskolában, majd a Babits Mihály Általános Iskolában tanított. Nyugdíja­zása óta, 12 éve a Dienes Valéria Általá­nos Iskolában oktató, nevelő tevékenysé­getfolytat. Kitüntetésre méltó, mert 46 tanéven ke­resztül végezte a lehető legnehezebb peda­gógiai munkát, írni-olvasni tanította sok száz szülő gyermekét, akik ma nagyszülő, szülő korban is tisztelettel emlegetik Aranka néni nevét. Kevés tanító néni büszkélkedhet azzal, hogy érettségizett fiatalemberek első útja tisztelt pedagógu­sukhoz vezet. 0 az aki teljes személyiségé­vel, naponta megújulva, következetes szi­gorral nevelte tanítványait, szekszárdi gyerekeket 44 éve. A tantestület megbecsült tagja volt. Az iskola fennállása óta mint nyugdíjas kol­léga példamutatóan dolgozott. Szakmai felkészültsége még ma is naprakész. Em­berséges, kitartó munkát végzett. Magas Lányi Péter zongoraművész Lányi Péter 1946-ban Szekszár­don született. Általános és középis­kolai tanulmányaival párhuzamosan a szekszárdi zeneiskola növendéke is volt. A Garay János Gimnázium­ban tett sikeres érettségi után a Ze­neművészeti Főiskola Pécsi Tanár­képző Tagozatára jelentkezett, ahol 1969-ben zongora-szolfézs szakos tanári diplomát szerzett. Képzettsé­ge „A" kategóriájú előadóművész. 1995 tavaszán a budapesti Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskola ze­neelmélet tagozatán sikeresen ál­lamvizsgázott. Először a dombóvári zeneiskolá­ban helyezkedett el, amelynek 1970—72-ig igazgatója is. Az 1972-73­as tanévben visszakerült Szekszárd­ra, ahol a zeneiskolában, melynek né­hány évvel korábban még tanulója volt, egy évre szerződéses állást kapott. 1973-tól 1977-ig a Pécsi Tanárképző Főiskola Ének-Zene Tanszékén tanár­segéd. Amikor 1977-ben létrejött a szekszárdi tanítóképző, itt tanít. Ad­junktus, majd kinevezik docensnek, tanszékvezető, s az utóbbi években fő­igazgató-helyettes. Ha munkája más városokba - Dombóvár, Pécs, időn­ként Kaposvár - szólította is, mindig szekszárdi maradt, s nem csupán ab­ban az értelemben, hogy szülei, gyere­kei és állandó lakása révén e városhoz tartozik, hanem társadalmi, emberi kö­tődései kapcsán. Lányi Péter Szekszárd város egyik legismertebb és legelismertebb egyé­nisége. Személyében magas színvona­lon ötvöződik a szuggesztív előadómű­vész, a kiváló zenepedagógus, az aktív szervező és népművelő. Minderre szimpatikus emberi vonásai - humani­tása, közvetlensége, segítőkészsége, mozgékonysága, tehetsége - teszik al­kalmassá. Harmonikus egyéniség. Rendkívül fejlett humorérzéke min­den társaság középpontjává teszi pilla­natok alatt. Társasági ember. Jó kap­csolatteremtő. Kiváló szakember, mint előadóművészt, a zene iránti mélysé­ges alázat jellemzi. A fentiek alapján a szekszárdiak kü­lönböző rétegei más-más oldaláról is­Theisz Lőrinc műbútor­asztalos szintű általános műveltsége, német nyelv­tudása mély humánummal párosul. Bol­dog lehet az a diák és az a felnőtt - szülő, pedagógus - aki vele valaha kapcsolatba került. Mindig mindent vállalt iskolájáért, diákjaiért, kollégáiért. Városunk büszke rá. Szeptembertől az aktív iskolai munkát befejezi, januárban már 70 éves lesz. A Szekszárdért fáradhatatlanul tevékenyke­dők megbecsülése Aranka néni kitünteté­se. Elete, munkássága mindenki számára példa, akinekfontos más ember boldogu­lása. merhetik. Sokakat tanított kisdiákként zongorázni a szekszárdi zeneiskolá­ban, nem csupán abban az évben, ami­kor szerződéssel itt dolgozott, hanem mindig és mindenkor, amikor éppen zongoraoktató hiánnyal küzdött az is­kola, óraadóként is. Az elmúlt több mint 15 év alatt több száz pedagógus kaphatott tőle útmutatást a szakmai is­mereteken túl a pedagóguspálya elkö­telezettségéhez, a város tanítóképzőjé­ben. Sokan ismerik és tisztelik Lányi Pétert, a pedagógust. Még többen hívei az előadóművész Lányi Péternek. Előadói képességei­vel, művészi alázatával szinte percek alatt teremt sajátos légkört, s ezzel szé­les tábort vonz a zene szeretetéhez. A városban alig van rendezvény, amely­nek szólistaként, kamaramuzsikusként vagy zongorakísérőként ne lenne köz­reműködője. Szólóestjei mindig sok embert vonzanak, s nem csak itthon. Szólistaként, kamarazenészként szá­mos külföldi országban elismerést szerzett önmagának és Szekszárdnak is. 1974-ben a Zenetanárok Országos Zongoraversenyének elsődíjasa, majd részt vett Weimarban a neves pedagó­gus Rudolf Kerer mesterkurzusán. Többen találkoztak a szervező Lányi Péterrel. így ismerik őt az egész ország­ban a kollégái, mert az egyik legaktívabb szervezője a zenetanárok országos (Folytatás a 4. oldalon.) 1927. április 24-én született Szek­szárdon. Atyja műhelyében alap-, Bu­dapesten felsőfokú bútoripari ismere­teket szerzett. A pécsi Zipernovszky iskolában vas- és műszeripari tanul­mányokat folytatott. A Szekszárdi Bú­toripari Vállalattól ment nyugdíjba, de ma is bejár oda dolgozni. Emellett sok száz család régi bútorait kelti életre, restaurálja nagy szakértelemmel és precizitással. Theisz Lőrinc személyében egy kö­zel másfél évszázados múltra tekintő műbútorasztalos dinasztia negyedik tagját tiszteljük, aki 93 évet megélt atyjának testamentumához tartotta magát, azaz: „Becsüld meg magad mindenben, hogy ezt látva téged má­sok is megbecsüljenek." Az édesapja műhelyében és családi körében látott minta alapozta meg Theisz György (mivel Szent György napon született, ez a keresztnév „ra­gadt rá") egész pályafutását, a szor­galmát, a bútorasztalosi munka szere­tetét, a folytonos önképzés igényét, a tudás továbbadását. Sok éven át taní­tott az ipari szakmunkásképző iskolá­ban. Tanítványai között volt Márkus József, aki ugyanott szakoktató lett. Otthonról hozta a takarékos életmó­dot, miközben a rászorulók segítésé­ben sosem ismert határt, a példás csa­ládi életet, a közéleti tevékenységet, s végül, de nem utolsósorban a kultúra ápolásának, teijesztésének igényét, egyszóval mindazt, ami az értelmes életvitelhez nélkülözhetetlen. Atyja az iparoskör zenekarában muzsikált, ő maga a Szekszárdi Madrigálkórus alapító tagjaként ma is énekel. Sokáig ő volt a kórus elnöke. Szép hangjával, megbízható felkészültségével szóla­mának, de az egész énekkarnak meg­határozó egyénisége. Az együttesben is köztiszteletben áll, mindenki szere­ti. Pontossága, fegyelmezettsége kö­vetésre méltó. A Madrigálkórus nem­zetközi versenyeken elért helyezései, díjai, elismerései az ő áldozatkész munkáját is dicsérik. Mint családi fel­menői, Theisz Lőrinc is példát kínál életével, munkájával a jelen és az utó­kor elé. Fentiek alapján méltó a kitüntetés-

Next

/
Thumbnails
Contents