Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-08-20 / 27. szám

, SZEKSZÁRDI fASARNAP 1995. AUGUSZTUS 20. Szekszárdi történetek Nyár Az ajtónálló az ajtóban áll. Illet­ve ül. Hogy mi a dolga, pontosan nem tudni, ő talán tudja, látszani csak annyi látszik, hogy az oldalán egy fegyver lóg. Ujabban sok pénz­intézetecske vesz fel ilyen embere­ket, őrzik a házat és hivatalból mar­conák. Köszönni nem tudnak, csak néznek. Befelé menet üdvözöltem. Sem­mi. Kifelé jövet is köszöntöttem, de változatlan a dolog. Ilyen mun­kára úgy látszik ilyen ember kell... * A szerencsejátékokban hatal­mas pénz van. Ez látszik magát} a lottószelvény árán is, de még in­kább, ha egy ötös lottó nyere­ményösszegét próbáljuk kimonda­ni. Szóval, azt hiszem, gazdag a hi­vatal. Bátai mama érkezik a szekszárdi lottózóba. Nyert. Azt mondja, kette­se van. Az is valami. Az ablak má­sik oldalán ülő hölgy nézi a listát, keresi, keresi és láss csodát. Nem is kettese, hármas találata van. Mi­csoda különbség és kellemes megle­petés ilyenkor a délelőtti órákban, jói kezdődik a napja ennek a néni­kének. Meleg van, nagyon meleg, arra gondolok, ha már ilyen gazdag a cég, miért nem áldoz többet ránk, hüthetné a helyiséget például, de nem teszi. Tulajdonképpen az egész belső kép olyan lehangoló, össze nem lehet hasonlítani a mellette levő bankkal, amely csak úgy ra­gyog. Reggel kilenc óra múlt pár perccel. A falon egy elemes óra. Raj­ta hat óra öt perc. De áll ez az óra. Meg sem mozdul. Etem kéne bele, vagy ha rossz, tán ki kéne dobni és venni egy újat. De miből? Hát ez az... * Dél-koreai autókat mutogatnak a pártbizottságnak épült Vállalko­zók Háza mellett. Szépek, drágák, mutatósak. Középkorú házaspár jön a ko­csik között. A férfi nézné még az autócsodákat, a nő azonban siet és rendkívül ingerült, úgy szól, olyan hangon párjára, hogy abban benne van már egy emberöltő valamennyi dühe. Ilyen a világ. Azért nagy baj nincs. Az Ibuszba mennek pénzt váltani... Gondolom, holnap vagy hol­napután üdülni mennek valahova, hiszen nyár van, ki kell kapcsolód­ni. Úgy is van. El kell menni valaho­va szépen, kéz a kézben... -tüke­„Ettél-e már szalmonellás fagylaltot?" A '70-es évek közepén hallott buta kis dal címben idézett első sora jutott eszembe, amikor megláttam az ÁNTSZ meghívóját nemrégiben meg­tartott rendezvényükre, melynek té­mája a szalmonellás ételfertőzések és azok megelőzése volt. Dr. Bényi Mária közegészségügyi főorvos bevezető előadásából megtud­hatták az érdeklődők, hogy már több, mint százéves karriert futottak be a szalmonellák. Az 1800-as évek végén fedezte fel egy Salmon nevű kutató az emberre is patogén szalmonellákat, az ő tiszteletére a 20. század elején ezt az egész baktériumcsoportot róla nevez­ték el. Nem mindig ugyanaz a baktérium­fajta támadott. A múlt század végén, e század elején még olyan vérengző faj­ták voltak és okoztak gondot, mint pl. a hastífusz kórokozója, évente átlag 4-20 ezer megbetegedéssel, aminek kb. 10%-a halálos volt. Dinnyeszüret Sok más egyéb mellett a dinnye sem lett olcsóbb az idén. Most, szezonban a 40 forintos ár már jónak számít. De mit lehet kezdeni egy kiló dinnyével? Jóllakni biztos, hogy nem lehet vele. De ha fe­jenként csak egyetlen kilót számítunk, egy 7 tagú családnak akkor is legalább 7 kilós dinnye dukál. Az pedig testvérek között is 280 Ft. S hol van egy 7 tagú családnak ennyi pénze az ebéd vagy vacsora utáni csemegére? Ha nincs pénz venni, akkor ültetni kell. Tavasztól őszig az egész család ott szorgoskodott a dinnyésben. Palántázott, locsolt, gyom­lált az öt gyerek, s várták, hogy a dinnyék kerekedjenek, éljenek. Egy-egy már csábítóan nagy volt, de még várni kellett, hogy édesed­jen. Számolgatták, már csak néhány nap, talán egy hét, és itt a diny­nyeszüret! Szájukban érezték a gyümölcs jólesően édes ízét... A szüret azonban elmaradt. Egyik este egy munkásokat szállító fehér Barkas lassított az 56-os úton. Jól megtermett férfiak ugráltak ki, s megrohamozták a dinnyeföldet. Nem kopogtatták, milyen a hangja, nem nézték, pöndörödik-e a bajsza - tőrökkel kikerekítet­ték, kettéhasították a dinnyét. Érettet alig találtak, hát dühükben szétrúgták a maradékot, letaposták a hajtásokat. Aztán vissza a ko­csiba, s robogtak tovább Szekszárd felé. A rossz hír gyorsan terjed. Aznap este öt gyerek sírt a dinnyefóld szélén. Csak a legkisebb merte szepegve megkérdezni: „Apu, akkor az idén nem is eszünk dinnyét?". - szg Lányi Péter zongoraművész (Folytatás a 3. oldalról.) zongoraversenyének immár több mint két évtizede. Zenei műsorok szerkesz­tője. Sokszor zsűritag és újságíró is. Nem csupán zenekritikai cikkeit is­merhetjük, hanem egyéb kérdésekben is olvashattuk már sajátos, fanyar hu­morú írásait. Sokoldalúsága nagy és megbízható munkabírással párosul. Lányi Péter egyik kiváló tehetségű személyisége városunknak. Megszok­tuk jelenlétét. Ő az akire mindig biz­ton lehet számítani, s csalódást nem okoz. Segítőkészségét, művészi felké­szültségét kisebb elismerések - Kiváló Munkáért, Szocialista Kultúráért, Ju­bileumi Liszt-plakett - korábban is ér­ték. A városnak tett több évtizedes, szinte mindennapos munkálkodásáért jogos várományosa a Pro Urbe kitünte­tésnek. lJP A '70-'80-as évektől újfajta szalmo­nellák vannak elterjedőben. Ezek ugyan nem okoznak nagyszámú halá­lozást, a megbetegedés sem annyira súlyos, mint az igazi hastífusz idején volt, de az a tömeg, amilyen mértékű megbetegedést okoznak, az elgondol­koztató. 1972-ben 5 ezer körüli beje­lentett beteget regisztráltak, 1994-ben már 25 ezer körülit. Az összes hasi­gyomortáji betegségek 67%-át ez a fer­tőzés teszi ki. Kialakulását döntő többségében az élelmiszerek okozzák, a legfőbb „bű­nös" kétségtelenül a tojás. Jelenlegi ál­lapotukban a tojások 16%-a fertőzött, vagyis minden hatból egy. Könnyű átlátni, hogy így elviléf mindenki összefuthat a szalmonellák­kal a saját háztartásában, s nem is csak a tojástartók környékén. A szalmonella ugyanis - bár nem túl komoly ellenfél ­különböző közegekben hosszú ideig eléldegél, 20 percenként megduplázó­dik, s alkalomadtán fertőz. Ki gondol­ná, hogy a zöldségféléken 20-40 napig, sajtban akár 9 hónapig, csokoládéban 18 hónapig, mínusz 21 °C-on gyorsfa­gyasztott termékekben is több, mint egy évig megmarad. De a csapvíz is életteret nyújt neki 82 napig, a tóvízben (Dombori!) 115 napig életképes, a ját­szóterek homokozójában 12-16 hó­napig is elél. Szerencsére gyenge pontjaik is van­nak a szalmonelláknak, a fertőtlenítést és a hőkezelést rosszul tűrik, így vi­szonylag egyszerű módszerekkel előzhető az ételbe kerülésük. A családokban többször fordul elő kevesebb embert érintő fertőzés, az igazi nagy járványok a közétkeztetés­ben szoktak előfordulni. A fagylaltfer­tőzések valamelyest visszaszorultak, de a krémes, a madártej minden nyá­ron megszedi az áldozatait. A tojásfertőzések aránylag jól kivéd­hetők lennének a tojás pasztőrözésé­vel, ami az Egyesült Államokban már elteijedt. Nálunk is vannak pasztőröző üze­mek, tojásport, tojáslét állítanak elő a nagy felhasználók részére. S mivel az ÁNTSZ rendezvényére vállalkozókat, cukrászokat, konyhavezetőket s az őket ellátó szervezeteket hívták meg, remélhető, hogy nálunk is jobban el­terjed e készítmények használata. Ak­kor talán majd nem Tolna megye veze­ti a szalmonellás fertőzések országos • statisztikáját. - ut

Next

/
Thumbnails
Contents