Szekszárdi Vasárnap 1995 (5. évfolyam, 1-34. szám)

1995-04-30 / 17. szám

1995. ÁPRILIS 30. SZEKSZÁRDI 5 Lelke van a bornak A kadarkára esküszik... Számos magyar jellegzetesség keltette már jó hírünket a világban. Arról, hogy mi a helyzet mostanság a „hegy levének" jó hírével, Horváth József, a kertbarátkör vezetője mondja el tapasztalatait: - A szekszárdi minőségi bort nemzetközileg elismerik, akár belföldi, akár külföldi piaci értékesítésével nincs semmi probléma, csupán vissza kell térnünk a becsületességhez. Nem véletlen a hegyközségi törvény megszületése, amitől mindenki ódzkodik. A hegyközség egy érdekvédelmi szervezet lesz, ami azért jön létre, hogy megelőzzük és kiszűrjük a hamisítványok piacra kerülését, amelyek olcsóságukkal rontják ajók esélyét. Franciaországban már az 1600-as években jól működött ez a törvény, itthon 1949ig megvolt a hegyközségi rendelet, addig nem merték a hamisítást megkockáztatni. Sajnálatos módon, ahogy az életszínvonal zuhan, a magyar fogyasztó nem minőségérzékeny, hanem árérzékeny. Csak az siratja a szekszárdi bort, aki nem egyenes úton állítja elő, aki tisztességes minőséget produkál, annak nincs gondja az értékesítéssel. - Milyen visszajelzéseket tapasztal a külföldi szakemberek részéről, megálljae a szekszárdi bor a helyét más borvidé\kek mellett? - Összehasonlítva például a francia borvidékkel, nyugodtan mondhatom, hogy nem vagyunk alárendeltek. Európa élvonalába tartozunk, minőségileg olyan bort tudunk előállítani, hogy a Horváth József bortörvény által engedélyezett cukrozáshoz hozzányúlnunk sem kell, megterem mindig 18-22%-os cukorfokkal. A kedvező éghajlati viszonyok miatt a bor már magával hozza a gyümölcs eredeti ízét, illatát. Jó híre van, eladható, viszont önmagunk ellenőrzését is szemmel kell tartanunk. A csomagolás is hagy némi kívánnivalót maga után. - Megfelelő-e a kereslet és a kínálat aránya? - Csak bikavérből el tudnék adni ötvenezer hektolitert, de nincs annyi a borvidéken. Nincs annyi minőségi bor, amit ne lehetne literben mérve eladni, sokkal többre lenne igény. - Melyik fajta borra „esküszik" a leginkább? - Hátha „esküdnék" valamelyikre, az csakis a kadarka lenne, mert annál fűszeresebb ízű, szebb bort nem lehet készíteni. Ma már a kadarkát a kékfrankos váltotta fel, mint magasművelésre alkalmas fajta és egyre jobban tért hódít a Cabernet Franc, a Merlot. A bort kellő áhítattal kell kóstolni, megadni a tiszteletet a bornak és annak is, aki megdolgozott érte. Egy idézettel tud' nám kifejezni igazán azt, ahogyan a bort értékelni kell: „ha egy pohár magyar bort fogsz kezedbe, hogy fehér asztal mellett édes álomba ringasd magad, gondolj a szőlőt mívelő népre, mert minden pohárban egy csepp verítéke benne van". „Nomen nescio", vagyis a név kötelez, állítja a latin közmondás. Szekszárdot a borváros jelző tette még ismertebbé. A deggensdorfi történelmi borvidék kétévente megrendezésre kerülő ünnepségére kapott meghívást a Tolna Megyei Kézműves Kamara vezetője, Majtényi Ferenc, aki a szekszárdi bort is „magával viszi": - Több szempontból is lényeges a találkozó, de amiért elsősorban létrejön, a hivatalos része egy partnerkapcsolati megállapodás aláírása a deggensdorfi és a Tolna Megyei Kézműves Kamara részéről - mondja az elnök. - Mindig meghívnak egy reprezentatív vendéget, tavalyelőtt a szlovének mutatkoztak be. A rendezvényt hagyományosan 150-200 ezer ember látogatja. Kiemelt vendégként fogunk szerepelni úgy, hogy közben a magyaros jelleget hangsúlyozzuk egy vendéglő bemutatásával - természetesen magyaros ételekkel, gulyással, cigányzene kíséretében, majd színpadi látványosságként folklór. Az Aliscavin pedig minőségi borokat kínál az ételek mellé, és lehetőség lenne a helyszínen palackozottan is árulni. Ez az ünnepség vendéglátási oldala, a vásár keretében nyolc-tíz kézműves mutatkozik be, fazekasok, szíjkészítők, szőttesek készítői. - komáromi Fotó: - ka Nehogy az ártatlan bűnhődjön... (Folytatás a 3. oldalról.) - Inkább a németországi ismereteimről beszélek. Ott egy bíró nem lakhat bármelyik környéken, nem járhat bármilyen autóval és ennek nagyon-nagyon nyomós oka van. A lakótelepen például, ahol élek, a közeli házakban több, áltálam elítélt személy lakik. Nap mint nap találkozunk, kellemetlen érzés, pedig nyugodt a lelkiismeretem az ítéletet illetően. - Ha létezik ilyen fejezet a Guiness-rekordok könyvében, akkor a gyorsolvasás fejezetben biztosan helyet kapna valamelyik kollégájával. 1600 oldal egy délután, este... - Nyolcvan, kilencven ügyem van folyamatban, hetente kétszer tárgyalok, van olyan nap, amikor 36 személyt idézek be. Következő nap a rögzítés, írásbafoglalás, aztán jön a következő. Nem tudok másként felkészülni, csak gyorsolvasással. És ha még azt is hozzáteszem, hogy kikapcsolódásom az olvasás? „Mindenevő" vagyok, de filmet csak ritkán nézek. A háborús történeteket szeretem, ahol hősies jellemek, bajtársiasság, elvek, tiszta érzelmek vannak. A krimi szóba sem jöhet. - Na, ezen egyáltalán nem csodálkozom. Több ezer ítélettel a háta mögött mit gondol: mi a jog és az igazság kapcsolata? - Erre azt szokták mondani, különösen polgári ügyekben: van egy igazsága az egyik félnek, van egy igazsága a másiknak és létezik egy harmadik, ahogy a bíró dönt, netán negyedik a valóság. Büntetőügyeknél kevésbé válik szét, talán ezért is áll hozzám közelebb. - Köszönöm a beszélgetést. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: -andrásiSzekszárdi történetek Belváros Ahogy elmúlik a tél, újabban nem a tavasz, mindjárt a nyár jön. Tavaszi kabát meg hasonlók manapság nemigen kellenek, mert mindjárt megsülünk a melegtől. Egy hete még télikabátban jött a haverom is, aztán máris strandpapucsban meg rövidnadrágban és félmeztelenül vezette a Zsigát. A városban meg kivirágzik minden. Legfőképp a lakosság szebbik fele. Sétálnak, azt nem mondhatom, hogy korzóznak, legfeljebb kiskorzóznak. Ülnek a padon, beszélgetnek, miegymás. Pár éve még a druszám azt mondta: látod, itt ülnek, a szövőgyárban meg állnak a gépek. Az idő be is bizonyította és nap mint nap bizonygatja, hogy ülhetnek még egy ideig a padon, a szövőgyárak meg más munkahelyek nemigen kapkodnak értük. Igaz, attól még napozhatna mindenki, hogy van munkahelye. Sajnos, a belváros nem valami tiszta, főleg a levegő nem az. Jó lenne valamiféle védett hely, egy védett, forgalomtól mentes szép hosszú utca, tele kirakatokkal, utcára kitett sok-sok székkel és asztallal, meg napellenzőkkel. Mindig irigyeltem ezeket a dolgokat más városoktól, pedig hely lenne, csak hát valahogy mégsem sikerül megszabadulni ettől az autóáradattól. Képzelje csak el a Kedves Olvasó, milyen lenne egy ilyen meghitt rész a városban és természetesen a belvárosban. Mert ez oda való. Valamikor terv volta sétálóutca, de nem lett belőle semmi. Hiányzik persze más is. A bornak nem jut sok reklám. Van ugyan borkút, de abban nincs mindig bor. Pedig van bor bőven, de a kis, meghitt borozó, ahol az ember beugrik a pohárka borra, frissen-gyorsan, az nincs. Kannában elviheti, ronda műanyagban. De pici, aranyos, deci s üvegpohár az nincs. Pedig hát mi van nekünk a boron kívül. Ami igazán szekszárdi, az bizony más nincs. Pár éve még láttam szekszárdi sajtot, ma az sincs. Nem tudunk újat kitalálni. A vendégnek, magyarnak és külföldinek nincsenek nagy igényei. Pár jó falat, pár pohár jó bor, meg tiszta, rendes belváros, csendes utcákkal, jó levegővel, az bizony jó lenne nekünk bennszülötteknek is. -tüke-