Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-12-25 / 51. szám

1994. DECEMBER 25. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 3 „ElünkJátszunk, álmodunk..." Demjén, az érzelmek énekese - Az Ön dalai három legszebb emberi érzéshez kötődnek; sza­badság, szerelem, barátság, 5 amiből mindhárom építkezik: a szeretet. - Sokszor ért az a vád, hogy „csak" ezekről dalolok. Egy­szerűen egy énekes vagyok, aki gondolatokat próbál to­vábbítani. Boldog lehetek, hogy azt csinálhatom amit szeretek, leírhatom, le tudom írni azt, amit sok más ember­ben is megfogalmazódik, csak nem tudja szavakba önteni. Azért is érzi a közönség ma­gáénak a dalaimat mert saját érzéseiket mondom ki, amely segít és gyógyít. Mindenkinek írok, az érzéseket próbálom segítségül hívni, „megpiszkál­ni", mert olyan világot élünk, hogy fokozottan figyelnünk kell egymásra. - Szembesítették már önma­gával? Próbáljuk meg: „Sza­badság vándorai"... - A szabadság? Megfogal­mazhatatlan örökös vágy, amely nem összetévesztendő a szabadossággal. A szabad­ság, mindannyiunk szabadsá­ga életmódtól, életviteltől s rengeteg mindentől függ. A szabadságot én ma a termé­szet nyitottságában, szépségé­ben, közelségében keresem és találom meg. Az emberek saj­nos konzerv életeket gyárta­nak, nem merik, nem tudják vállalni magukat. Saját kis gondjaik kötik le életüket, s úgy tűnik a fizikai „éhség" na­gyobb mint a szellemi. Jó len­ne végre az egyensúlyt megta­lálni. A tudást, amely nem más, mint rálátás a világra. Ezt a ké­pességet nem tanították meg, nem csiholták ki belőlünk, s ki tudja, mennyi időnek kell eltel­nie, hogy ezt bepótoljuk. - „Szerelemvonat..." - A szerelem fontos szere­pet játszik az életemben. Azt Nem évszámokról, eladott lemezekről, volt zenekarok­ról, a három évtizede színpadon lévő művész látványos si­kereiről, hanem más, egészen hétköznapi dolgokról be­szélgettem Demjén Ferenccel. A dalszövegíróval, az em­berrel, akit e sorok írója kicsit önkényesen az érzelmek énekesének nevezett el. sajnos nem mondhatom el, hogy szüleim harmonikus, békés életét követni tudtam. Sok válás, válság volt az életemben, mégis vallom: a szerelem örök és van egy olyan di­menziója, amely csak két ember kapcsolatában érvényesül. Ebben a nagy játékban kiderül, hogy mi­lyen a két fél. A szerelem sokszor beleavatkozik az ember életébe, s az évek során velünk együtt válto­zik. A fiatalabb, vadabb, fékez­hetetlenebb életet felváltotta nálam is egy olyan vágy, amely a lecsendesedés, a kiegyensú­lyozottság felé tartott. Ehhez jött hozzá egy olyan párkap­csolat, amely a véletlennek kö­szönhető, de az is lehet, hogy sorsszerű. Az idő múlását nem szabad siratni, az élet egy játék, amit végig kell játszani, meg kell ér­teni. S a szerelem azért fontos az életünkben, mert rajta ke­resztül látjuk a világot. Opti­mistának tartanak, amiért a szerelemről írok?! - „Adhatunk, kaphatunk, szabadon játszhatunk..." - A barátság a legszebb véd­és dacszövetség. Minden em­ber kötődik egy szűkebb vagy tágabb környezethez. Nekem is több barátom van. Addig barátom valaki, amíg hátat tudok neki fordítani, amíg tudom: ha nincs velem, nem lát, akkor sem változik semmi. Az igazi barátok egymásnak hátat fordítva is „harcolnak" egymásért. A barátságoknál hiszek a tabukban. Sajnos a ci­vilizáció kezdte feloldani eze­ket a tabukat, pedig szükség van rájuk. - „Legyen ünnep a földön és ünnep az égben..." - A karácsony mindig a gyermekkoromat jelenti, azt a szép és tiszta gondolatot, ami­ben gyermekként hittünk. Minden gyermeknek jó lenne megadni azt a csodát, amit én valaha megkaptam. Karácsonykor a szeretetről beszélünk, számomra ez az ember tiszteletétjelenti. Hogy én hogyan ünnepelek? Felesé­gemmel, Rebekával és kis álla­taimmal töltöm a karácsonyt békességben, szeretetben. Sas Erzsébet fotó: -ka-

Next

/
Thumbnails
Contents