Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-12-25 / 51. szám

804 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1994. DECEMBER 25. Véget ért az esztendő, bezár az óvoda. Az elmúlt negyvenkét év alatt nagyon sokan cseperedtek fel az intézmény egykori és mai falai között és most a tanév néhány hónapját meg sem várva szélnek eresztik a BM-óvoda kicsinyeit, pedagógusait, dajkáit, többen közülük húsz, harminc éve foglalkoznak a kicsinyekkel. Szomorú karácsonyra gyűltek össze december 19-én szülök, gyerekek, nevelök, óvodai dolgozók. Persze, a legkisebbek boldogan énekelték a karácsonyi dalokat, és amikora búcsúzásként kapott aranyhajú babákat, tömpe orrú sündisznókat kézbe vették, akkor sem az elkövetkező hetekre, hónapokra gondoltak. Új helyen, új óvodákban kezdődik számukra 1995. Dr. Farkas Károlyné óvodavezető nem csoda, hogy elérzékenyült, 36 év után válik meg a BM-óvodától. amely bezárja kapuit. Voltak szebb napok, amikor százötvenen is jártak ide bölcsődébe, óvodába, közel nyolcvanan napközibe és az sem véletlen, hogy szakmailag nagyon jó hírre tett szert a/ intézmény. Az egészséges életmód jegyében alakították az étkezéseket, gyógyteák, illóolajok kaptak helyet a heti étrendben. Fazekas szakkör működött, más kolléga a gyógytestnevelést tartotta, igazán ideális körülmények között töltötte napjai jó részét a negyvenhárom kisgyermek. A pénzszűke miatt zárták be az óvodát, amely a Tolna Megyei Rendőrfőkapitányság működtetésében dolgozott, és az utóbbi két évben már csak a rendőrségen dolgozók gyermekei vehették igénybe. A többség a BajcsyZsilinszky utcai óvodába és a szülők lakhelyéhez legközelebb eső gyermekintézményben talál új — otthonra, a dolgozók kö- • zül hatan előnyugdíjasok, egy személy nyugdíjba vonul, ketten a főkapitányság kötelékében folytatják a munkát. Öten pedagógusként tudnak elhelyezkedni. Az október végén hozott döntést tudomásul vették. De azt már kevésbé: miért éppen év közben * történt ez a lépés? — Nos, ha a környéken óvodája nem is lesz a városnak, egy európai igényű ügyfélszolgálati irodával gazdagodik a Tolna Megyei Rendőrfőkapitányság, a lakosság. De milyen Szekszárdi történetek Háborús karácsony Mit küldjünk a negyvennégyeseknek karácsonyra ? Közeledik a keresztények legnagyobb ünnepe, a karácsony. Mindenfelé intézkednek, hogy ezt az ünnepet boldogan töltsék el azok, akik a harctéren vannak. Mindenütt már előkészületeket tesznek, hogy csomagot, ajándékot küldjenek katonáinknak. Természetesen az otthonmaradottak azt hiszik, hogy a harctéren lévőknek fájni fog, ha kedvességeket, csecsebecséket nem küldenek, hanem pusztán élelmiszert és ruhaneműt. Éppen ezért ezekből mindenki többet küld a szükségesnél. Egy 44-es katona most a harctérről megírja, hogy mit küldjünk a harctérre katonáinknak. A levél így szól: „Harctér, 1915. november 24. Igen tisztelt Szerkesztő úr! A tavalyi ajándékok fogadtatásából leszűrt tapasztalataim szerint bátran írom sok ezer társam nevében, hogy cifraság, csecsebecse, fölösleges holmi nekünk nem kell. Ez csak teher a szállításra nézve, nekünk pedig annyiban terhes, hogy sok hasznos dolog helyétfoglalja el. Tavaly karácsonykor - a vér színű PiHca partján Lengyelországban - az én századomban sokan öt ujjunkkal fogyasztottuk a fagyos rizsgulyást. A nappalra kapott szalonnát bajonettel faragtuk porciókra, mert tizenhét legénynek egyetlen bicskája sem volt. A században öt tűt sem lehetett volna találni. - Ha olló lett volna, pedig de sokszor kell a szegény bakának az apró-cseprő foltozáshoz. Noha kitűnően ellátott bennünket az állam téli ruhával bizony már karácsonykor nagyon kevés kapcánk volt, s ami volt az is vizes volt. Ha már megkezdik a gyűjtést számunkra, szerény tanácsomat fogadják el otthon. Csomagoljanak evőeszközt, kanál, kés, bicska. Villa felesleges. Csomagoljanak varrószerszámot, itt-ott egy kisebb fajta ollót. Meleg flaneldarabokat, zsebkendőt, kesztyűt, érmelegítőt, nyakravalót talán legszívesebben köszönnénk meg. Egy kis édesítőnek fapipát, nádszopókát, cigaretta-papírt, dohányt és gyújtót lehetne útnak indítani a havas-jeges (talán soha el nem múló) lövőárokfelé. Enni-innivalónk van elég. Ha küldenek is, csak olyan dolgot küldjenek, ami nem romlik. Szalonna, szárazkolbász, pogácsa ilyen célra a legmegfelelőbb. " Hallgassunk a derék katonára és küldjünk a harctérre azt, amire szükségük van. * Szalmabakkancsot katonáinknak. A m. kir. honvédelmi minisztérium Hadsegélyező Hivatalától vettük a következő sorokat: Tudatjuk azt a múlt téli hadjáratból kifolyólag, hogy katonáink lába levágásának 90%-a, az elfagyás miatt történt. Ezt kell megakadályozni minden áron! Ezt pedig elérhetjük azáltal, hogy ellátjuk hőseinket szalmabakkanccsal. Erre a célra a hadsegélyező hivatal támogatásával én egy műhelyt állítottam fel, hol rendelkezésemre bocsátott rokkant katonákat szalmabakkancs készítésére tanítok. A jó és nemes szívű társadalom nagyérdemű egyes tagjait ezúton kérem, legyenek segítségünkre és minket ezen nagy és fontos munkánkban támogatni szíveskedjenek, akként, hogy akár pénzt, akár fonalat a varráshoz, vagy zsuppszalmát és tengeri fosztást bocsássanak rendelkezésünkre... Megjegyzem, hogy mindenféle küldemény, ha az a Hadsegélyező Hivatal „Szeretetadomány a katonáknak" jelzéssel adatok fel, azt úgy a posta, mind a vasút díjtalanul köteles szállítani. Kiváló tisztelettel: kővágó-eörsi Eörssy Károlyné, mint a Hadsegélyező Hivatal megbízottja Budapest, Vili., Máriautca 2. fid. 1. Karácsonyi ünnepély a róm. kath. óvodában. A szekszárdi róm. kath. óvoda és gyermekmenhely ez évben is szépen ünnepelte meg a szeretet ünnepét folyó hó 22-én az óvoda helyiségében. Az ünnepélyen részt vett többek közt báró Schell Józsefné leányával, | Kováts S. Endre főispán a nejével. Az ünnepélyen a kis gyermekek bámulatos ügyességet tanúsítottak, olyan szépen mondották el verseiket, hogy a jelenlévők a legnagyobb elismeréssel voltak a Kedves Testvérek iránt, akik óriási türelmet igénylő munkájukat a legfényesebben oldották meg az idén is. Az ünnepség végén Kováts S. Endre főispán a vendégek és a szülök nevében meleg köszönetet mondott br. Schell Józsefné elnöknek, az egyesület vezetőségének és a Kedves Testvéreknek, a kis gyerekeket pedig arra kérte, hogy ne felejtsék el ezt a mai napot, hogy amikor az egész világ öldöklő gyűlölettel áll egymással szemben, akkor itt egyesek buzgólkodásából és áldozatkészségéből a szeretet ünnepét ülhették meg. Az ünnepély végén a kis gyermekek között különféle játékok és ruhanemüek osztattak szét. -tükeAz utolsó karácsony