Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-11-13 / 45. szám

1994. NOVEMBER 13. , SZEKSZÁRDI USAR1AP 9 Mi elsősorban városi képviselők vagyunk... Braun Márton (4. sz. választókerület) Négy évvel ezelőtt nem nagyon tud­ta senki, hogy mit is vállal, nem voltak tapasztalatok egy önkormányzat mű­ködtetéséről. Sok feladatot felülről kaptunk ugyan, de nekünk kellett a működési szisztémát és a szabályokat felállítanunk. Szép számban sikerült ­mert kellett is - rendeleteket alkot­nunk. Kiszámíthatatlanabb és „húsbavá­góbb" a pénzügyi fedezet előteremtése volt. Amit saját elhatározásunkból csi­nálnánk, ahhoz a forrást megtalálni és a meglévő pénzek elosztásán vitatkoz­ni - ez az, ami nehezebb. ígérni min­dent lehet, de vagy van rá pénz, vagy nincs. Azt látni kell, - és ez az egyéni képviselőség buktatója -, hogy mi első­sorban városi képviselők vagyunk, és k utána a körzeté. Mert ha mindenki úgy gondolkodna, hogy „cibálná" a közöst, akkor egyszerűen káosz lenne. Tehát rangsorolni kell a feladatokat, és asze­rint megvalósítani. Az én körzetemben szerencsére igazi nagy problémák nem voltak. A Kossuth utcának nem volt szilárd burkolata, ezt sikerült kiharcolni. Ki­csit lobbiztam érte, de végső soron ez kötelező feladata a városnak, örülök, Pataki Gábor (5. sz. választókerület) Ez a terület Újvárostól Keselyűsig Fontos a személyes kapcsolat Kocsis Imre Antal (6. sz. választóke­rület) A '90-es választásokon alapvetően fontosnak tartottam a körzettel való személyes kapcsolatot is. Ez - úgy ér­kapcsolat révén, nagyon közelről isme­rem az ottani problémákat. Fogadó­napjaimon rendszeresen felkerestek a körzet lakói, és elmondták az őket fog­lalkoztató gondokat. Ebben a négy évben a Hermán Ottó lakótelepen és környékén látványos „környezetátalakítás" kevés történt, de néhány fontos beruházás illetve re­konstrukció megvalósult. Az évtizedek óta húzódó, bontásra kijelölt Rektor­hogy most megoldódott. Bíztam ab­ban, hogy a Német Színházat a Marx utcában építik, ez nem így lett, de végül is itt van a Stuttgart-udvar, tehát érté­kesebb lett ez a környék, a város kicsit errefelé is fordult. Nem indulok most újra a választá­son, ennek oka: a képviselőség időigé­nyes, nekem hároméves kisfiam és négy hónapos kislányom van, most egy ideig inkább csak velük szeretnék mi­nél többet foglalkozni, együtt lenni. Sok sikert kívánok a helyemre kerülő képviselőnek. ház ügyét sikerült megoldanunk ­igaz, egy pince-beszakadás kapcsán, de - a város egy szégyenfoltját tud­tuk eltüntetni. Bizonyos tapogatózó lépéseket tettünk a közlekedési helyzet javítására, néhány helyen járdaépítés kezdődött. A legna­gyobb problémát a parkolók hiánya okozza, sikerült ugyan néhányat lé­tesíteni, de ez is olyan program, amit folytatni kell. Voltak rendezetlen beépítési te­lekügyek, ezek tisztázódtak. Az ön­kormányzatnak kevés pénze van a városüzemeltetésre, ezért a lakóte­lep közterületei - néhány játszótér és frekventált terület kivételével ­továbbra is az ott lakók gondozásá­ban kell, hogy maradjanak. Szeret­ném, ha körzeti és városi összefogás­sal ezek a területek rendezetté válná-* nak a jövőben. Ugyanebben a körzetben indulok a választáson újra, s szeretném, ha továbbra is képviselhetném az ott la­kók ügyes-bajos dolgait. A szociális ellátás javításáért dolgoztam Elöregedett városrész, csendes lakókkal teijedő, elöregedett városrész, öreg há­zak, csendes lakókkal. Itt senki nem ígért nagy dolgokat, mert nem is kel­lett. Gondolom mindnyájunk örömét szolgálta, hogy sok kis egyéni kérdést, felvetést sikerült szinte maradéktala­nul megvalósítani 4 év alatt. Járdák, utcák, árkok építése, tisztítá­sa, köztisztasági kérdések, a közlekedé­si helyzet korrigálása. E területen óriási városi beruházás nem történt. Érthe­tetlen és bosszúságot okoz a mai napig, hogy a Csörge-tó ügyében nincs meg­oldás. A hagyaték a Sport utca és környéke, ez évek óta a „majd" kategóriába ke­rült, tarthatatlan állapotok uralkodnak ezen a részen. Hogy indulok-e a mosta­ni választáson? Most nem, sok sikert a helyemre ülőnek! Dr. Otós Miklós (7. sz. választókerü­let) A szociális és egészségügyi bizottság elnökeként annyi munkám volt, hogy ­nagyon őszintén meg kell mondanom - körzetemben, sajnos, nagyon sok mindent nem tudtam tenni. A lelkiis­meretem csak azért lehet nyugodt, mert ez belvárosi terület, mindig is jobb volt az infrastrukturális és egyéb ellátottság, maint a város más kerüle­teiben. '90-ben a sajtó nyilvánossága előtt elmondtam az elképzeléseimet a szociális ellátásról, és úgy gondolom, sikerült annak szellemében dolgoz­nom. Nemegyszer kemény csatákban, de lépésről lépésre sikerült javítani a város szociális ellátásának infrastrúkturá­ját. Felépült a szociális otthon, létre­hoztuk a családsegítő központot, és nagy csatákat vívunk a hajléktalan szállás megépítéséért. Számos ön­kormányzati rendeletet készítettünk elő, ki kellett dolgoznunk a város szociális ellátásának helyi rendele­tét. Uralni és biztosítani kellett a szo­ciális segélyalapokat, ami szintén nem volt kis dolog. Megválasztá­somtól kezdve a telefonomon üze­netrögzítő működik, így rengetegen hívtak fel, és kértek fogadási időpon­tot. Egy-két napon belül mindig igye­keztem rendelkezésre állni. Nem­csak a kerületemből, hanem az egész városból megkerestek, főleg lakás­ügyekben, de számos más szociális problémával is. Sokszor nehéz volt megmagyarázni, hogy miért nem tu­dok segíteni. Úgy tervezem, indulok a következő képviselő-testületi vá­lasztáson, mert a rengeteg feladat mellett rengeteg tapasztalatom is összegyűlt, és most már tudom, mik lennének a következő ciklus legfon­tosabb feladatai. Ehhez kérném a vá­lasztóim segítségét és bizalmát, hogy ezt a megkezdett munkát foly­tathassam. zem - megvalósult. Számos alkalom­mal találkoztam az ott élőkkel, még la­kógyűléseken is voltam. És mivel korábban ebben a város­részben laktam, nagyon sok személyes Képviselői tablónk második részét a következő lapszámunk­ban közöljük. I ví

Next

/
Thumbnails
Contents