Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-11-13 / 45. szám

, SZEKSZÁRDI 1994. NOVEMBER 13. VASARNAP M, ^eg lehet fogalmazni, hogy milyen a szép város? - Igen, de a definíció koronként változik. Most, a modern utáni posztmodern korszakban éppen egy ilyen nagy változás tanúi lehetünk. A modern felfogás képviselői úgy vélték, hogy az ember tudásával átalakíthatja, leigázhatja a természetet, alkotásai az értelem szüleményei lesznek, melyeket logikai úton, materiális igényei kielégítésére hoz létre. Ezt az akaratos, leigázó, nyugati gondolkodásmódot úgy húsz évvel ezelőtt kezdte fölváltani a keleties, alkalmazkodó szemlélet. Ma azt a várost tartjuk szépnek, mely megőrizte az évezredek vagy századok alatt kialakult egyéniségét, hagyományait, kulturális értékrendszerét, s az új építésénél alkalmazkodik ezekhez. A szép várost az emberek szeretik, ott megvalósul az építészetben az egyéni és közérdek harmóniája. - Szekszárdiként jólesik az idelátogatók gyakori dicsérete - emberléptékű városka, üdítően sok zöld felülettel, mondják - a régi szekszárdiaknak viszont jócskán lehet hiányérzetük. Szépnek látja-e településünket a szakember? - Sok helyen a 60-as évektől kezdve, ha volt elég pénzük, a központot teljesen tönkretették. Szekszárdon szerencsére olyan építészre bízták a terveket, mint Jurcsik Károly. Ma már persze nem bontanák le a Korzót, mert a városhoz tartozott, megőrzésre méltó hagyomány volt, amit az emberek szerettek. Kár érte, annak ellenére, hogy Hild-dtjas, építészetileg értékes tér jött létre a lelyén. Szekszárdnak jók az Adottságai, példás a parkfelületek gondozása, építészkörökben jó ideig mintaképe volt a városközpontoknak. - Mintakép volt. Múltidőben... A magam laikus szemével láttam már szebbet is. Ahol díszburkolaton kirakatokat nézegetve vagy fák alatt csobogást hallgatva sétáltam. - Volt a központ átalakítására egy koncepióm; hogyan lehetne a járműforgalomtól mentesíteni. Ennek megvalósísa - a patak lefedésével - messzebb került, mint valaha is volt. Nagy gondnak látom, hogy miközben Szekszárd általános rendezési elvei - például az ipartelepek vonatkozásában rendben vannak, a központra vonatkozóan nincs lefektetett koncepció. A város vezetői eddig mintha nem érezték volna a dolog rendkívüli fontosságát. Biztos vagyok benne, hogy a gazdasági föllendüléssel lesznek majd vállalkozók. akik befektetnének a városba. Ha addigra tudjuk már, hogy mit akarunk, akkor - rugalmasságot tanúsítva, az új ötleteket is befogadva - a megfelelő irányba lehet terelni a pénzt. S akkor kevésbé fordulhatnak elő olyan elhibázott döntések, mint a patak lefedésének engedélyezése. Előbb gondolkodni, utána cselekedni - talán ezt az elvet kellene magunkévá tennünk. vízi élet, megmenthetőek lennének a város hagyományai. Múzeumot szeretnénk létrehozni, a város szép házait megvédeni, az épületek egyéniségét megtartani, mert különböző felfogású, de egymáshoz igazodó épületek sora alkot változatos és harmonikus utcaképet. Reményre jogosít, hogy Tolnán kezd ébredezni a „közérdek" gondolata. Szekszárddal ellentétben Tolnának előrehaladott Előbb gondolkodni, utána cselekedni A Német Színház épületének megalkotása, a valamikori építész gondolatvilágának felidézése különösen izgalmas volt. Másfajta feladatot jelentett az APEH-székház, a Találka tér épületegyüttese, a Garay Gimnázium bővítése, a Flórián utca épületei, a Garay udvar... Lajtai Zoltán építészmérnök, tervező Szekszárd központjában sok épületet tekinthet kicsit a sajátjának. - Ön amellett, hogy szekszárdi lokálpatrióta, és sok munka fűződik itt a nevéhez, Tolna város tanácsadó főépítésze. Sőt, lassan tolnai lokálpatrióta is. - Tolna a feleségem szülővárosa, oda is fogunk költözni. Mind a ketten dolgozunk a Duna holt ágak megmentéséért küzdő alapítványban, annak a városnak ugyanis a lényege a Duna. Újra megindulhat a állapotban van a városközpontra kidolgozott részletes rendezési terve, amire szükség is van, mert ott sokkal nagyobbak a bajok, sokkal több problémára kell megoldást'találni. Ami pedig helyrehozhatatlan, azt talán begyógyítja az idő, mint ahogy a fa benövi a sebet. - Van olyan város a közelünkben, amelyet építészetileg példaként tekinthetnénk? - Pécsett évtizedek óta komoly csoport dolgozik azon, hogy az újat beépítsék a régibe. Kecskemét a forgalom elterelésében lehetne Szekszárd számára példa. Meg kellene nézni szakmailag, hogy a városközpont forgalommentesítése megoldható-e, s ha igen, akkor emellett a város vezetőinek keményen ki kellene állnia. - Pénzkérdés. Hosszú évek óta mindenre ez a válasz. - Alapvetően hozzáállás kérdése. A drága ház nem feltétlenül szép. Kis pénzzel is lehet tisztességesen bánni, szerényen, de ízlésesen építkezni. - Néhány nappal ezelőtt jött haza a VI. Hajai Építészeti Triennáléról. Miről tanácskozott a szakma? Változott-e a korábbiakhoz képest a résztvevők hangulata? - Hat évvel ezelőtt az előadások jórészt az építészetről szóltak. Most minden hozzászólásban problémákat vetettek föl a kollégák. Gond van az irányítással - a szaktárcában a környezetvédelem mintha maga alá gyűrte volna az építésügyet. Nincs építészkamara, pedig sokat segíthetne a lehetetlen helyzetben lévő szakmának és a társadalomnak egyaránt. Ma igen ritka a szakszerű, szakmai zsűrivel lebonyolított tervpályázat. Árverseny van, amikor egy pályázat elbírálásakor csak azt veszik figyelembe, hogy ki olcsóbb és gyorsabb. Ez az erőltetett menet, a kapkodó beruházások a minőség rovására mennek, pedig érdemes lenne a tervezésre is több időt fordítani, mert milliókat meg lehetne spórolni megfelelő, alaposan átgondolt tervezéssel. Ebben a szakmában a szellemi produktumnak sokkal nagyobb a hatása, mint amibe kerül. - Ezek után nem meglepő, hogy ennek a tirennálénak az építészet és vállalkozás címet adták. Ón is vállalkozó. Műterem '90 az irodája elnevezése, műterme pedig a művészeknek szokott lenni. Művészet a tervező produktuma? - Sok vita folyt már róla, hogy művészet, vagy szakma-e a tervezés? Véleményem szerint iparosmunka, amit lehet művészi színvonalon is űzni. Tehetség és hozzállás kérdése. A műterem elnevezéssel arra utalunk, hogy kollektív munkával a semmiből egy olyan komplett művet igyekszünk létrehozni, ami a legtöbbet nyújtja. Egy téralkotást, ami kielégíti a megbízó igényeit, alkalmazkodik a környezetéhez, a városba illő, összhangban van pénzügyi lehetőségekkel, a rendelkezésre álló anyagokkal, és a lehető legtöbbet lehet vele elmondani. Ha ez sikerül, akkor valóban egy műalkotást (Folytatás a 4. oldalon.)