Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-11-06 / 44. szám

12 , SZEKSZÁRDI HSARIUP 1994. NOVEMBER 6. Évi 3-4 millió a Pollack utcai spo rttelepre?! Külön kasztot képeznek a szekszárdi sportéletben az AC Szekszárd atlé­tái. Míg a többiek a nagy szentélyben (a városi sportcsarnok avagy a hozzá tartozó szabadtári létesítmények tetszés szerint behelyettesíthetőek) csak összefutnak, az egymás iránti szimpátia mértékétől függően naponta be­szélgetnek egymással, addig az atléták a város peremére kényszerültek. Ez a látszólagos kivetettség önmagá­ban még nem lenne baj, hiszen azokon a településeken, amelyeken a sportok királynőjének nem efféle kiegészítő szerepet szántak, a valamikori sport­koncepció nem az „azért legyen atléti­ka is, mert illik" jegyében fogant, ott tö­rekedtek is kisebb-nagyobb atléta­komplexumok megépítésére. A lassan legendává nemesülő Dózsás hőskor­szakban Szekszárdon is. Amikor birto­kukba vették az atléták a Pollack utcai sporttelepet, a megépült rekortánnal együtt, egy jó világ kezdetét prognosz­tizálták, de a '89-es fordulat - miután a BHG akarva-akaratlanul kihúzta lábuk alól a talajt - sosem látott nehéz hely­zetbe hozta őket. A sporttelep állapota - aki a közelmúltban már megfordult ott - igazolhatja - mára katasztrofálissá vált. Szerencsére a még mindig népes atlétasereget foglalkoztató klub 1994. évi eredménylistája cseppet sem ennyi­re lehangoló. Hozták a tavalyi szintet - Pénzügyi helyzetünk, edzéskörül­ményeink ellenére tudtuk hozni a tava­lyi szintet - mondta Takács László, az AC Szekszárd ügyvezető elnöke, aki egyben a dobó szakág munkáját is irá­nyítja. Tamás Pista országos bajnoki cí­met szerzett az ifiknél gerelyhajításban, Rohn Csilla pedig a serdülők mezőnyé­ben második lett, bronzérmes ebben a korosztályban a magasugró Komjáti Ti­bor. A sportágban zajló országos csapat­bajnokságok során ezüstérmes lett a női ifjúsági magasugró csapat, úgyszintén a serdülő magasugró fiúk, valamint a ser­dülő fiú száz gátasok is. Felállhatott a do­bogó harmadik fokára az ifiknél a fiú ge­rely, - illetve a fiú 300 gát, - a serdülőknél a 300 gát, - és a nyolcpróbacsapat. De a tavalyi eredményesség megőrzése mel­lett azt is fontosnak érzem megemlíteni, hogy sportági bázisunkat sikerült a rosz­szabbodó feltételrendszer mellett is megőrizni: kevés olyan klub van manap­ság a megyében, amely 150 körüli ver­senyzővel rendelkezik. - Ez szép szám kétségtelenül. Amiből előbb-utóbb, de inkább előbb ki kelle(ne) nőnie az újabb „Tamás Istvánoknak, Pos­ta Bencéknek, Geisz Mercedeseknek, mert kirakatemberek nélkül -mint oly sok klub, szakosztály a nemzetközi nívón - eléggé ki­látástalanul mélyre süllyedt magyar atléti­kában - legföljebb a népegészségügyi kér­dések vagy az egyetemes magyar kultúra oltárán áldoznak. De egy versenysportra fölesküdött klub esetében ennél többről van szó. A tél tejesen kiesik... - Értem a célzást... Nézze, most is megvannak a tehetségeink, akiket az at­léta beállítottságú testnevelők jóvoltából kiválasztottunk, akik az ön által említet­tek nyomdokaiba léphetnek vagy akár meg is előzhetik őket. íme: Keserű Mi­hály (ugró), Gréczi Balázs (gát), Komjáti Tibor (magasugrás), Máté Gábor (rövid­távfutás), Hauszknecht Gábor (gátfutás), Horvát Attila, Búzás Attila (diszkosz), Ritterwald Roland, Rohn Csilla (gerely­hajítás). No, de garanciát ebben a bi­zonytalanságban, „mostani eredmé­nyeink alatti" mostoha körülmények kö­zepette nem vállalhatunk. A tél gyakorla­tilag kiesik, szakági munkát nem tudunk végezni, örülhetünk, ha a faházat be tud­juk fűteni, s az általános leépüléstől meg­mentjük a versenyzőket. Az évi 700 ezer a működésre, a drága eszközök, felszere­lések elodázhatatlan vásárlására, a pusz­tulásnak, az enyészetnek indult sportte­lepen a munka feltételeinek biztosítására - ne tűnjék sajnáltatásnak -, de igen cse­kély összeg. -Arra akar kilyukadni, hogy a többi megyeszékhely atlétaklubjainál jóval mos­tohább körülmények között dolgoznak Szekszárdon? - Ezt nyilvánvaló tényekkel, helyzet­elemzésekkel alá tudnám támasztani. Kaposvár is felépíti a műanyag pályáját, így mindenhol adott egy gondmentesen működő városilag fenntartott kisebb-na­gyobb atlétakomplexum. Nemcsak az atléták ügye - A Pollack utcai sporttelep az ügy jelenle­gi állása szerint visszakerül városi tulajdon­ba, amitől pozitív változásokat remélhetnek, - Ennek ellenére szkeptikus vagyok: lesz valóban gazdája, felügyelője, de lesz-e pénz a fenntartására, az állag meg­javítására? Mint potenciális üzemeltető­vel, Keresztes Jánossal a városi sport-és szabadidőközpont igazgatójával számí­tásokat végeztünk: egy nagyon pici állag­megóvást is bekalkuláló üzemeltetés ­beleszámolva az inflációt - cirka évi négymillió forintot emészt fel. Nagy ösz­szeg ez a mai világban. Ha nagyon meg­húzzuk a nadrágszíjat, olyasmivel is taka­rékoskodunk, amivel a huszadik század végén már nem kellene, nem szabadna, akkor valamivel többel, mint félmillióval csökken az összeg. Lehet számolni bevé­telekkel, de ha a sportos alapfunkció nem sérül, ez a pénz legjobb esetben is a kiadások egyharmadát érheti el. - Gondolom, kapcsolataik, tehetőséj^fc geikfüggvényében lobbiznifognak az átfogj gó rendezésért. - Megpróbálunk érveket felsorakoztat­ni. Itt nem csak az AC Szekszárd működé­séről van szó. Itt tartja a D. Sz. Általános Is­kola a testnevelésórákat, a labdarúgóedzé­seit, újabban idejárnak a kolpingosok, itt rendezik a diákolimpia és a megyei szövet­ség égisze alatt zajló versenyeket, ez lenne a főhadiszállása a veterán atlétikának. Nem akarom kiélezni a sportági ellentéteket, nem akarok haragosokat, de kénytelen va­gyok elmondani: amit a különböző labda­játékok helyi képviselői a sportcsarnok, il­letve a sportpályák ingyenes használatáért úgymond természetbeni juttatásként a vá­rostól kapnak, azok igen sok millióra rúg­nak. Ezek ismeretében cseppet sem tűnik irreálisnak a nem csak atlétaérdeket szolgá­ló „Pollack" megmentésére szolgáló évi 3,5-4 millió!... Forró drót a KSC-nél Akár magas bedobó is jöhetne... Olga Szeliversztova - remélhetőleg csak egy mérkőzésre szóló - sérülése miatt - már úgy csak szerkezetileg néz­ve is nagy zakóra volt ítélve a nagyne­vű, de még nagyobb tudású PVSK ott­honában a szekszárdi női kosárcsapat. Ezúttal már kinevezett centere sem volt a csapatnak. A megállapítás mármint a megoldat­lan centerkérdés nem újkeletű, nem a felfedezés jegyében fogant, csupán azért puffogtatjuk megint frázisként, mert még két-három nap és lejár az át­igazolási időszak. A KSC vezetése pe­dig a szeptemberi indulásnál legalább egy - ha lehet center - új játékos leiga­zolásról beszélt... Dr. Sólyom Bódog, a KSC Szekszárd elnöke: „Nem vagyunk feledékenyek, tudjuk, hogy vészesen közeleg a határ­idő. Több játékossal is tárgyalásban va­gyunk, remélem egyikőjükkel novem­ber 8-ig meg is egyezünk, de azt nem tudom, hogy mikor áll rendelkezé­sünkre. Mostani helyzetünkben az a fontos: a papíijai, az átigazolás időben legyen rendbe. - Gondolom volt szovjet játékosról van szó? - Nem eggyel, többel is tárgyalásban vagyunk, konkrétumokat még nem mondhatok (szerda reggel - a szerk.), de nem biztos, hogy klasszikus centert igazolunk, gondjainkon ponterős ma­gas bedobok is segítenének... Berkó „visszacsípett" A Blikk egyik száma csak szombat­helyi értesülésekre hagyatkozva nem kevesebbet állított a volt szovjet olim­piai bajnok, jelenleg a Szombathelyi SE-ben kosarazó Tkacsenkó szekszár­di kiállítása kapcsán (az őt jól fogó szekszárdi csapatkaptiány Berkó Editet a második félidő elején nemes egysze­rűséggel arcon ütötte), hogy az inkri­minált jelenetet megelőzően Berkó Edit mellbecsípte. A joggal felháboro­- Nem kell magyarázkodnom, állt a játék, több százan látták mi történt. A szombathelyiek valószínűleg még mindig neheztelnek rám amiatt, hogy annak idején nem őket választottam. De ezért még nem kéne hazudni!... In­kább Tkacsenkót tartanák kordába, mert megbízható soproni informá­cióm alapján rövid magyarországi pá­lyafutása során nem Szekszárdon po­fozkodott először... Sportműsor EZER-EGY Szombat: Asztalitensiz NBI.: Szekszárdi Hús­ipari SE-Tolnai SE (10). Kézilabda: Caola-Szigma (17). Vasárnap: Labdarúgó NB III.: Szekszárd­Nagyatád (13). Labdarúgó körzeti bajnokság: Ci­kó-KOVIMA SC (13). Nyomtatvány-, papír-, írószerüzletek. Tolna, Ady E. u. 17. Tel./fax: 74/340-560 és új helyen Tolna központjában a PATEX-bolt mellett (Deák F. utcában).

Next

/
Thumbnails
Contents