Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-11-06 / 44. szám

1994. NOVEMBER 6. SZEKSZÁRDI 13 „Egy érintős" Sepp Mayerrel Közös hittel a kórusokért (2.) Nagy kaland az éneklés... Nemzetközi kamarakórus-fesztivál színhelye volt október 21-23-igSzekszárd. A 3 na­pos rendezvény második napján a Művészetek Házában a részt vevő kórusok közös énekléssel köszöntötték egymást. Ezt a közös éneklést csodálhatta meg a hallgatóság es­te a hangversenyt követően. A fesztivál eseményeinek nagy része a Művészetek Házában, valamint Szekszárd város templomaiban zajlott. A második napi hangverseny után kér­deztük a karnagyokat kórusuk múltjáról, jelenéről, terveikről, amiről sorozatunk szól. A hetvenes években a világ egyik ­ha nem a legjobb - kapusaként emle­gették Sepp Mayert (51), a németek vi­lágbajnok kapuvédőjét. 1980-as vissza­vonulása óta azonban - mint kiderült, önként vállalt - szürke eminenciás sze­repét tölti be hazája futballjában: a vá­logatott, illetve a Bayern kapusait edzi. Különösen a hálóőrök között páiját rit­kító karrier volt az övé: a világbajnoki cím mellett négyszer volt a Bayern Münchennel Európa-kupa győztes, egyszer elnyerte a bajorokkal a Toyota Világ Kupát, kapus létére pályafutása során háromszor választották meg az év játékosának a néhai NSZK-ban. A mára mit sem változó, lassacskán fele­désbe merülő jó öreg „Szepi" örömmel jette érdeklődésünket. A futball szak­zsargonnal élve az alábbi „egyérintős ^íték" következik - vele. - Magyarország? - Kár, hogy keveset járhattam itt pá­lyafutásom során. Kifejezetten tetszik. Több némettel ellentétben, imádom a konyháját. Ezek az étkek olyan erősek, mint én vagyok.­- Bayern München? - Fél életem ehhez a klubhoz kötő­dik, sorsa mindig fontos számomra. Nem vagyok alkalmazottja, de szinte napi a kapcsolatom velük. - Beckenbauer? - Örök időre numero 1. marad a né­met futballban. Edzőként is a csúcsra jutott, hamarosan a Bayern első számú embere lesz, s ebben a funkcióban is ­meggyőződésem - valami nagyot fog csinálni. - Berti Vogst? - Mivel a kapusokat edzem a váloga­tottnál, vele vagyok a világbajnoki csa­patból szorosabb munkakapcsolatban. * letlenül se ütöm bele az orromat a Igába, ő a kapitány, ő dönt. Persze azt elmondom neki, hogy szerintem melyik kapus van a legjobb formában. - Kapusegyéniségek a futballtörténe­lem ben? - Az önök nagy kapusa, Grosics ha­tott rám először, Jasin pedig már példa­képemmé vált. Aki még igazán naggyá lett: Gordon Banks és Dino Zoff, leg­alábbis szerintem. - Edzősködés? - Elég nekem bőven ennyi, amit csi­nálok. Különösen most, hiszen újra tréningezem a Bayern első számú ka­pusát, Kahnt és az utána jövő fiatalo­kat. Hogy én valahol vezető edző?... Na nem, erre korábban sem vágytam. A ti­zenhét év alatt eleget idegeskedtem az edzők és egyes játékosok miatt. Isten ments! - Amerika? - A mi időnkben még nem nagyon tudták arrafelé, mi fán is terem ez az európai foci, így nem sűrűn vitt arra bennünket a világkörüli focimenet­rend. De ezzel a kérdéssel, gondolom zrikálni is akar, a németek vártnál gyengébb világbajnoki szereplése miatt. Én úgy látom, a kelleténél na­gyobb önbizalommal léptek pályára egyes játékosok. Mert a bolgárok ellen eddig ahányszor játszottunk, annyi­szor nyertünk. Kár rágódni ezen. - A futballon kívüli élet? - Tudatosan készültem erre, így 1980-ban, visszavonulásom után nem ért váratlanul semmi. Azt a pénzt, amit a futballal kerestem, egy nagy tenisz­centrum megépítésébe fektettem. Ez nap mint nap sok munkát jelent, én vi­szem az ügyeket, a szervezéstől a rek­lámig mindent. Tizenhárom szabadté­ri pálya és négy fedett vátja a sportág müncheni hódolóit. „Azért bakiznak, mert félnek" Elkísérte a szabadidejükben újabban futballozó és különböző meghívások­nak eleget tevő országos labdarúgó já­tékvezetői keretet Nagy M iklós, a JT el­nöke is. tekintettel arra, hogy élbíráink vélt és valós bakijai igencsak felborzol­ták az érintett klubokat, játékosokat (egy elvesztett pont csapatszinten már millióban mérhető, ennyit bukhatnak a játákosok), de a szurkolókat is. Ez a ne­gatív fordulat azért is furcsa, mert a ma­gyar játékvezetők a közelebbi, illetve tá­volabbi múltban - a labdarúgóinkkal el­lentétben - sikereket értek el ténykedé­sükkel. melynek csúcsa: magyar bíró (Puhl Sándor) vezethette a vb-döntőt. - Eddig az esetek nagy többségében meg tudta védeni a játékvezetőket a rájuk zúduló támadásoktól, s most - dacára an­nak. ltogv jó a nemzetközi megítélés ­kénytelen volt meghátrálni. - A saját szememre hagyatkozva, te­kintettel az ellenőri jelentések, a sajtó véleményére, a mérkőzések videófelvé­teleire, úgy ítélem meg, hogy ezen az őszön a tolerálhatónál több a végered­ményt is befolyásolható hiba, amit a téli időszakban elemezni kell. - Azok a fránya I l-esek!... - Igen, tíz iiyen vitatott eset van: ennyiszer adtuk jogosulatlanul büntetőt a bírók, vagy éppen a szituációkat elnéz­ve, nem adtak. Mi azonnal levontuk a konzekvenciát: eltiltottunk, pihentet­tünk, de az ezen felüli képtelenségeket, nevetséges dolgokat állító csapatmecé­nások még nem számoltak el lelkiisme­retükkel. - Tudjuk, majd a szünetben elemeznek, de ön szerint mi tette indiszponálttá a bíró­kat? - Kél dologra tippelek. A Telesport­nak a nemzetközi televíziózásban is szokatlan, kegyellen, kiveséző módsze­re (A bírónuk nincs videója rovat - a szerk), a másik: a pályákon eluralkodó brutalitás miatt. Nem túlzás állítani: bi­zonyos helyeken életveszélyben tény­kednek. -A videó kegvetlen, de-sokan állítják - igazságot szolgáltat. - Ez utóbbival nem minden esetben értek egyet. Ahhoz, hogy ne legyen op­tikai csalódás, ki lehessen mondani egy megfellebbezhetetlen ítéletet, ahhoz legalább 4-5 kamerás felvételek kelle­nek, márpedig a tévés bejátszások ide­hazu egy kamerával készülnek... Kodály-kórus, Gottechain (Belgium) A karnagy, Charlotte Messiaen tört magyarsággal maga konferálta kórusá­nak műsorát. Édesanyja magyar, ennek ellenére már 22 éves volt, amikor Buda­pesten a Kodály-módszert tanulva meg­ismerkedett a magyar nyelvvel. Tüne­ményes közvetlenségét és humorát a kö­zönség sok tapssal díjazta, s ez a közvet­lenség a kórus célját és életét is híven tük­rözi. A12 tagú kórusból 10-en jöttek el, egy kis busszal, s amint Charlotte asszony el­mondta, a maguk örömére utaznak, éne­kelnek, otthonhagyva gondjaikat, s ki­énekelnek magukból minden bánatot. Néha körbeállnak és mindannyian egy hangforrásba „dobják be" hangjukat. A kórus életében még sosem volt olyan, hogy a kórustagok között ne lett volna egyetértés, az egész együttlétet, az éneklést, a vele együttjáró utazást ka­landnak tekintik. Teljesen véletlenül ke­rültek a szekszárdi fesztiválra. A Művé­szetek Háza igazgatója, Baky Péter, Pá­rizsban egy kiállításon ismerkedett meg velük, s a következő találkozás már ezen a fesztiválon történt, a meghívásra bol­dogan jöttek. Öt éve énekelnek ebben a felállásban, gimnazista, ápolónő, óvónő, gyógytor­nász, nyugdíjas nagymama alkotják a kó­rust, vezetőjük zenetanár, „egyébként jo­gász". Céljuk: jó barátságban, együtténe­kelni, lehetőleg igényes közönség előtt. Ilyen volt a szekszárdi - vélte a karnagy, s még hozzátette, hogy ilyen városban sze­retne élni, amely emberléptékű, sok ben­ne a zöld és kedvesek az emberek. Sas Erzsébet Nagymami receptjére főztek Többször is fölkerestem a szekszárdi Kolping iskolát abban a két napbann, amikor országos találkozójukat tartották a múlt hét végén. Nagy versengés volt az ország öt ilyen iskolájának csapatai között, a tréfás matematikai féladatok megoldásától az el­sősegélynyújtásig, de talán a legizgalmasabb és leginkább emlékezetes vetélkedést a sütés-főzés jelentette. Kétféle főzési verseny is volt a szekszárdi Kolping Szakmunkásképző Intézet és Szakiskola falai között. Az első, még pénteken, a kezdőnapon, olyan formában zaj­lott, mintha vizsgatételeket húznának a tanulók. A szekszárdi iskola csapata a követ­kező összeállításban mehetett a konyhába, hogy elkészítse a húslevest finom metélt­tel, meg a rántott sertésszeletet hasábburgonyával: Molnár Enikő (Szekszárd), Orsós Anikó és Orsós Katalin (Szedres), Pálfai Mariannn (Németkér) és Székely Krisztina (Paks-Gyapa). Amikor második alkalommal jutottam el az újvárosi iskolába, éppen az ő foztjüket kóstolta két nyugdíjas hölgy, valamint a Kolping iskola szakács szakok­tató tanára, Kovács János. Ő egyébként a 2. számú, tehát az újvárosi Kolping család világi elnöke is. Kovács tanár úr a következőképpen jellemezte a rántott szeletet: na­gyon jó ízes és porhanyós a hús. A burgonyával viszont elégedetlen volt, noha az is fi­nomra és szép színűre sikerült. Azt kifogásolta a szigorú szakoktató, hogy a hasáb­burgonya darabjai közül elég sok nem szabályos hasáb alakú lett, hanem kerekded, vagy elvékonyodó. De szóvá tette azt is, hogy a - különben nagyon gusztusos - tála­lás hibája: az egyik végén lelóg a salátalevél, holott a saláta, mint díszítő elem, csak a tál pereméig érhet. Mindezt azért írom meg ilyen részletesen, mert kifejezi azt az igényességet, ami jellemző a Kolping iskolára, a tanulásban és a magatartásban egyaránt. Itt vonzóan szigorú, vagyis minden tanulóra kiteijedően figyelmes a tanítás. Nem történhet meg, hogy aki ide bekerül és az első hetekben megszereti az iskolát, tehát itt akar tanulni, hogy az lemaradjon, kínlódjon és bukdácsolással jáija végig a három évet. Másnap, szombaton délután az a feladat várt a benevező diákokra, hogy elkészít­sék a nagymami receptje alapján, amit tőle tanultak. Csodálatos ízeket varázsoltak az asztalra a kislányok, megérte volna, hogy valamennyit leíija, megörökítse valaki. Pél­dául a decsi lakodalmas kalácsot készítő Lehőcz Tímea és Loboda Viktória munkája érdemel említést, ezt a tejfölös, borsos, sós mártással leöntött kalácsot a már délelőtt, vagy délben érkező vendégeknek tálalják a hagyomány szerint. Gemenci József

Next

/
Thumbnails
Contents