Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-02-06 / 5. szám

1994. FEBRUÁR 5. , SZEKSZÁRD! VASARNAP 11 Drogellenes csoport Tolnában is „Hogyan tudok nemet mondani?" Egészségesen, természetesen drog nélkül ez a mottója egy drogellenes akció részeként megjelent, diákok tematikus rajzaival díszített 1994-es naptárnak, melyet az ÁNTSZ Tolna Megyei Intézete adott ki. Talán kissé hideg-rideg téma a naptárhoz, de mindenképpen érdekes kísérlet egy, talán a széles közvélemény számára idegen probléma hétköznapivá tételéhez. - Milyen célt szolgál a naptár, a diákok által tervezett plakát?- kérdéseimre a Tolna megyében működő drogellenes csoport vezetője, dr. Kis Mária válaszol: - A plakáton, a naptáron kinyomtatott rajzokat Tolna megyei diákok készítették, egy pályázatot írtunk ki, melynek a témája a drog volt; folytatásként ez év minden >

hónapjában telefonos nyereményjátékot is szervezünk a diákok számára. A naptár szerkesztésénél azokra is gondoltunk, akik esetleg droggal kapcsolatos problémájukkal szakemberhez szeretnének fordulni, ezért feltűntettük négány fontos segítő intézmény, drogambulancia címét és telefonszámát. Fő célunk tehát a kontaktus megteremtése volt - mondja dr. Kis Mária, a Tolna megyében működő drogellenes csoport vezetője. - Hogyan szerveződött a drogellenes csoport? - Másfél évvel ezelőtt kezdett alakulni a mozgalom, melyet főleg amerikai társaságok támogatnak. A továbbképzésre olyan egyének jelentkezését várták, akik képesek egy közösség irányítására, a célirányos megelőzésre. 1993-ban alakítottuk meg munkacsoportunkat, mely pedagógusokból, pszichológusokból, orvosokból, a rendőrség kötelékébe tartozó személyekből, tanulókból és tömegkommunikációs szakemberekből áll. - Milyen munkaprogramot dolgoztak ki? - A fő hangsúlyt a hosszú távú munkára és természetesen a megelőzésre helyeztük. Tevékenységünket főként az iskolákban szeretnénk kifejteni, mert az idetartozó korcsoport a legveszélyeztetettebb. A megelőzésben azonban számítunk a sajtó, a politikusok segítségére is és mindazokra, akik kapcsolatban állnak a fiatalokkal. Itt elsősorban a szülőkre gondolok, de megpróbáljuk a szórakoztatóiparral, a sportvezetőkkel is a szorosabb kapcsolatot kialakítani. Már körvonalaztunk egy iskolai (Folytatás a 6. oldalon.) Evangélium „Sokak romlására és feltámadására lesz Izraelben. O lesz a jel, amelynek ellene mondanak, s a te lelkedet is tör járja át." (Lk. 2,34-35) Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe egyházunkban, vagyis arra emlékezünk, hogy a 40 napos Jézust a mózesi törvény értelmében bemutatják a jeruzsálemi templomban. A fent idézett szavakkal „kecsegteti" Máriát az agg Simeon: „Jel amelynek ellene mondanak, s a te lelkedet is tőr jáija át." (Lk 2,35) Jézus ajel, akit el lehet fogadni és el lehet utasítani! O minden embert üdvözíteni akar, csak az a kérdés, hogy akaija-e mindenki az üdvösséget? Elfogadja-e mindenki, hogy Jézus a Krisztus, hogy ő az úr, hogy ő az én életem ura is akar lenni. Nekem is döntenem kell, hogy hová tartozom? Ő a keresztségem fényével kiragadott a sötétség hatalmából, de azóta, hogy vagyok ezzel a világossággal? Világít-e egyáltalán az én életem, vagy csak homályosan pislákol vagy tán teljesen kiégett? Azt a fényt amit Istentől kaptam a keresztségben óvnom, védenem és továbbadnom kell. Ahogy a gyertya vagy a mécses gondos ápolást kíván, hogy ki ne aludjon, úgy kell ápolnom hitemet, lelkiéletemet is. A gyertya nem önmagáért ég, amellett, hogy ő maga is látszik, az a feladata, hogy másokat is megvilágítson, másoknak is mutassa a helyes utat. A hitem is látható, tapasztalható kell, hogy legyen mások számára is. Az égő gyertya nemcsak világít, hanem meleget is áraszt. A mi hivatásunk is ez, a hit fényével világítani és a szeretet melegét árasztani, amitől a fagyos szívek felmelegedhetnek. A gyertya tud égetni is. Vigyáznunk kell arra, hogy amíg másoknak világítunk és melegítünk, senkit meg ne égessünk szeretetlenségünkkel. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepkörében az égő gyertya kifejezi az ember hivatását és küldetesét, mert a gyertya az önfeláldozás jelképe is, azzal, hogy csendesen elég másokért. Bacsmai László római katolikus káplán Szekszárdi történetek Mindenfélék A két postáskisasszony egymás mellett ül. Két olyan ablakról van szó, ahol leveleket vesznek fel. Az első ablaknál öten, a másodiknál !

ketten állnak sorban. Egyszer csak az egyik kisasszony azt mondja a I

másiknak; elmehetsz, ha elfogynak az ablakod elől, csukjál be nyugodtan. Ebben a pillanatban az öt várakozó előtt becsukódott az ablak, se szó, se beszéd, csak úgy becsukódott, mert hát becsukták. Az ott sorban állók meg szépen, mintha misem történt volna, átballagtak a második ablakhoz. Egy középkorú nő mondta csak tétován, úgy maga elé: „Hát itt is lehet leveletfeladni?" Hát, nagyon szelídek vagyunk, amikor csak úgy röviden senkinek néz bennünket, ez esetben egy csitri, akkor sem mondjuk meg a véleményünket. A mi bajunk... * Alig áll a lábán egy főutcái ház a postával éppen szemben. A mellette álló, pár éve épített Mezőbank tartja. Ez a látszat legalábbis. Szerintem, ha a bank nem lenne, ez a ház már régen eldőlt volna. De elölről nem látszik, kis üzletek vannak benne, cipőt, ruhát, mindenfélét árulnak bennük. Ha meg árulnak, akkor bérletet is fizetnek valakinek a helyiségért. Csak hát szerintem az épület életveszélyes, mi lesz ha egyszer valakire rádől? Ki lesz a felelős? A háztulajdonos? a bérlője vagy a vásárló, aki nem tudja, hova megy, mikor indulnak meg a falak...? * A kék fejű piros motorú úrfi nem tudom ki lehet, de magabiztos nagyon. Abban bízik, hogy nincs rend| őr az utcán és ö azt csinálhat például egy sima hétköznap ebéd utáni időben, amit csak akar. Japán csodájával százzal, meg afölött cikázik a közlekedési sávok között, nem törődve senkivel és semmivel. A baj, hogy hagyják. Gyalogos rendőr, aki mindezt a járdáról láthatná, nemigen van a városközpontban. Kár. Az ilyen fickókat pedig meg kéne valakinek szelídíteni a saját érdekükben is... * Megkezdődött a leendő Német Színház körül a mozgolódás, bontanak, építenek, hamarosan a magyar és a német pénzből szép épület kerekedik a város főterén. Régóta vártunk már erre. Ez a hely mindig is forgalmas volt. Itt volt az első mozi, ahol sok ezren megfordultak a hosszú évek alatt. Most, hogy már nem mozi, hát legyen színház, arra is nagy szükség van. Továbbra is színvonalas előadásokat élvezhe- , tünk majd benne. 3otK Jfcfaotitt*

. 11 éves Bonyhád