Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-10-09 / 40. szám

, SZEKSZÁRDI fASARNAP 1994. OKTÓBER £ „A városban több rossz lelkű polgárok találkoznak..." Börtönállapotok az 1800-as években A XVIII. sz. végén Szekszárdon két helyen őriztek rabokat. Az egyik börtön az uradalmi alapirány úriszé­ke által elitélteket marasztalta a Ga­ray tér délkeleti sarkán, ahol a Hun­gária Biztosító épülete áll. A másik, a vármegye börtöne a megyeháza pincé­jében volt, a kis cellák ma is láthatók. Két egyidejű törekvés jellemző az 1800-as évek büntető és rabtartási szokásaira. Az egyik - és ebben a vár­megye különösen jeleskedett - a rablások, útonállások, tolvajlások megakadályozása, a gonosztevők felkutatása és törvény elé állítása. A másik a külföldi példák alapján las­san meghonosodó új felfogás a rab­tartásban, amely az elítéltekkel való emberségesebb bánásmódra és hasznos foglalkoztatásukra tett kí­sérletet. „A zsiványoknak és tolvajoknak üldözésére és a köz bátorságnak fenntartására" kimunkált vármegyei rendszabályok szerint a bűnüldözés irányítója a várkapitány, aki csak az alispán engedélyével hagyhatja el Szekszárdot. Közvetlen beosztottja a strázsamester, ő két káplárt dirigál, akiknek a hajdúk és foglárok tartoz­nak „szoros engedelmességgel". Az őrök csak a település határáig voltak illetékesek intézkedni, a mezei haj­dúk és biztosok azon Júl is, szükség esetén a megyehatárt átlépve. így rá­juk hárult a neheze, mert nekik kel­lett gondoskodni a puszták, csárdák ellenőrzéséről, az oltalom nélkül maradt tanyák védelméről. Sok munkát adtak a ló-, és marhatolva­jok, a lopott jószágokat és az orgaz­dákat a vásárokon lehetett felku­tatni. 1844-ben egy bizottság vizsgálta a börtönállapotokat és siralmas hely­zetet talált. 31 kisebb-nagyobb bör­tönt vettek számba a megyében, ál­talában 1 m 2 hely jutott egy rabnak. A 433 rab közül - egyharmadukat Szekszárdon őrizték - minden né­gyedik tüdőbeteg volt. A sötét cellák padlójára terített szalmán szorongtak, fűtés nem volt, a sarokba tett izzó pa­rázs adott némi meleget, melynek füst­jét nem lehetett kiszellőztetni. Sokan meghaltak. A bizottság elsősorban Szekszárdon kívánt javítani a helyzeten, megoldás­szerek is szóba kerültek, elsősorban az Egyetemes Tudomány című lapból vett angol és amerikai tapasztalatok alapján. Pl. vízfelhúzó és daráló szerke­zetek hajtása, mocsarak lecsapolása, utak építése stb., de Szekszárdon egye­lőre megelégedtek a posztóüzemi el­Vármegveházi rabok ként a már működő „dolgozó ház" bör­tönné alakítását és a melléképületből új rabdolgoztató építését javasolta. Pénzkereső munkára is beosztották a foglyokat, pl. a megyeháza körüli szol­gálatra, de elsősorban a lópokrócokat gyártó „fabrika" kínált munkaalkalmat. A kis gyárat egy Csehországból szer­ződtetett Berger Vince nevezetű ta­kácsmester irányította. Érthető a vár­megye azon igyekezete, hogy a rabok pénzt keressenek, mert ezzel csökkent­hető volt a rabtartás költsége, különö­sen gyógyszerekre költöttek sokat. Új egészségügyi rendszabályokat ve­zettek be; mindenkinek lenyírták a ha­ját, kötelezővé tették a mindennapos mosakodást és hetente kétszer szabad levegőre vitték az elítélteket. A foglal­koztatásukra vonatkozóan más mód­foglaltsággal. Színesedő egyesületi éle­tünk is felvállalt rabsegítő teendőket, a kezdeményezés 1888-ban történt. Tol­navármegyei rabsegélyező Egylet né­ven olyan társaság alakult Szekszár­don, amely a polgári életbe való vissza­térést megkönnyítő utógondozásban vállalt szerepet. Felruházták a szaba­dulókat, ellátták őket útiköltséggel és némi élelemmel, munkalehetőséget szereztek számukra és pártfogókat is jelöltek melléjük. A rabok kötelesek voltak a börtön­ben csendesen viselkedni, egymásnak jeleket adni, káromkodni és dohányoz­ni tilos. Az egyik legszigorúbban ellen­őrzött vétségnek számított, ha egymás­sal „összebeszéltek". Ilyenkor a fenyí­tés 12 vagy 24 pálcaütés, de ha a vétkest a társai fedezték, egy hétre mind­annyiójuktól megvonták a meleg ételt. Rablógyilkosok, betyárok, lótol­vajok és verekedő fenegyerekek kö­zött, a '48-as szabadságharc leverése után ott találjuk a szekszárdi megye­börtönben pl. Csapó Vilmos nem­zetőr ezredest, az ozorai diadal egyik hősét is. A börtönnapló Berta Pétert is említi, róla még annyit tudunk, hogy 1852-ben kapta a halálost li^ vést a Remete kápolnánál, ott is tfl mették el. A megtorlás elítéltjei kö­zül kinek mi volt a bűne? Lázító 11, nemzetőr és honvéd 10, Kossuth­bankót rejtegetett 5, a király ellen be­szélt 5, fegyverét rejtegette 3... Az 53 raboskodóból 11 szekszárdi. Az őrök rendszabását olvasgatva, néhány regula szigorúbbnak tűnik, mint az elítélteké. Aki „részeges, ga­rázda, pajkos, káromkodó és forté­lyos, hűségtelen" vagy fegyverét, ru­háját nem tartja tisztán, azt 24 pálcá­val büntetik. Szolgálatban pipázni ti­los, szabadnap nincs. A cellákat reg­gel 4-5 órakor és délután is ellenőrizni kell. Rabokkal cimborálni, tőlük aján­dékot, pénzt elfogadni az egyik legna­gyobb vétek, józanok légyenek és a szegény adózó népet zsarolni ne me­részeljék." A rabokhoz legyenek szi­gorúak, de ne bántalmazzák őket. Aki a szolgálatát rosszul teljesíti - szól a^^ 1815-ös rendszabás - vagy „erkölcste^P len és kötelességében gondatlan, rest­sége miatt hátra maradó", az a testi fe­nyítésen kívül elbocsátásra számítha­tott. így járt 1845-ben Nagy Antal el­szegényedett nemes ember is, fog­lárként szolgált a megyeházán. Egy munkára kísért rab megszökött tőle, 25 pálcára ítélték, amit rossz egész­ségi állapota miatt 19 napi áristomra és 6 pálcaütésre változtattak. Ezt meg is szenvedte. A vármegyéhez benyújtott panaszában „a bennem meg sértett egész nemességnek illő elég tételt" követelt, melyhez addig ragaszkodott, amíg az állását is elve­szítette. Kaczián János A Szekszárdi Kertbarátkör saját tagjai, valamint a Gazdakör és Hegyközség Egyesület tagsága részére október 10-én, 18 órára össze­jövetelt szervez a művelődési ház már­ványtermében. Napirendjükön szere­pel az újborok kezelése, a borbetegsé­gek megelőzése és a borturizmus szer­vezésének időszerű feladatai. Expresszhirdetés Ágyneműtartós heve­rő, televízióasztal olcsón eladó. Telefon: 74/314-666. TAPETAVASAR AMÍG A KÉSZLET TART 100-300 Ft/tek. áron a Rákóczi u. 16-ban. Naponta: 9-17 óráig. MOST SOKAT SPÓROLHAT.

Next

/
Thumbnails
Contents