Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-09-25 / 38. szám

_ SZEKSZÁRDI 8 VASÁRNAP SZEKSZÁRDI 1994. SZEPTEMBER 25. Mészöly Miklós író Mélyen meg vagyok arról győződve, hogy Európa úgy ahogy van, közös vállalkozás. Ahogy megszületett és amivé megszületett. Mozaikvállalkozások történelmi-kronológiai rendben összeállt csodálatos halmaza. Egyikünk-másikunk kimaradt ebből a fejlődésből mesterségesen, mások később kapcsolódtak bele, de letagadni nem lehet, hogy mindnyájan egy folyamat részesei vagyunk. Ahogy Európa képe sem képzelhető el egy skandináv, egy hispán vagy egy földközi-tengeri arcvonás nélkül. Tehát a mozaikvállalkozások és a népek genetikus, históriai fejlődése igenis létrehozott egy olyan furcsa egységet, amit ha vállalunk, ha nem, ha súgva azt mondjuk egymásnak, hogy ilyen nincs is, akkor is van. Közép-európaiság - kollektív magány Tágaska kaloda Szekszárd, a mi közép-európai kisvárosunk jó ízű bort kínálva ismét beszélgetésre invitálta a régi íróit, humántudományú írástudóit, politikusait, diplomatáit, hogy a Mészöly Miklós író és N. Horváth Béla tanszékvezető tanár által három éve kezdeményezett, e térségre jellemző kérdések megvitatását folytassák, jó szándékkal tovább „bolygassák". Ebben az évben az írástudók felelőssége Közép-Európában volt a tanácskozás címe, amelyből rögtön adódhat is a dilemma: ha a geopolitikai helyzettől eltekintünk, hol van, és van-e ma KözépEurópa? Ha van, kimondja meg, mettől meddig húzódnak eszmei határai?Minket hova sorolnak mások?Közép-Kelet, Kelet-Közép vagy Kelet-Európába? Avagy lehet, hogy mégiscsak Közép-Európában élünk, amiből azért az Egyesült Európába készülünk, s ha igen, tudnánk-e olyan nyugton élni egymással, mint az Egyesült Államok főként Európából bevándorolt népei? Vagy csak nézőpont kérdése az egész?Az emberek értelemszerűen különböznek felfogásukban... Talán egyszer majd mégis összegyülekeznek. A téma most még Közép-Európa és az írástudói felelősség. Szegedy-Maszák Mihály akadémikus Közép-Európa, Egyesült Európa? E fogalmakról nagyon sokféleképpen gondolkodnak az írástudók, különböző álláspontok vannak, sok a kétség, mint ahogy az egység létrejötte is kétséges a következő években. A nemzetek óriási, élő hagyományok. Nem akarok túlzottan patetikus lenni, nem is szoktam hazafiaskodni, de az, hogy magyarság, nagyon összetett kulturális hagyomány, ami még feltehetően sokági érvényben lesz és mi, akik itt élünk, ehhez tartozunk. S mivel még a létező európai közösségben is súlyos belső problémák vannak, sokáig fognak várni azzal, hogy új országokat felvegyenek. Jó volna persze Japán és az USA elhatalmasodását ellensúlyozni. Ez gazdasági szükségszerűség. Félnek is tőle az amerikaiak. A nacionalizmusok azonban élnek nálunk, s paradox módon eredetük bizonyos mértékig a 18. század végére nyúlnak vissza, a jozefinista korra, amikor II. József megpróbálja egységesíteni a monarchiát. Követői, akik írástudók, nem tudják végrehajtani elképzeléseit, nem megy nekik, ugyanis a kalapos király németül szerette volna az egységesítést. Tehát ilyen ellentmondásként indul az öszszes nacionalizmus, a magyartól a románig. * Balról Szegedy-Maszák Mihály, jobbról Rudolf Chmel egyetemi tanár (Pozsony): Európa jövője a szuverén régiókban rejlik. A nemzetállam gondolata illúzió. A közép-európaiság pedig nem más, mint kollektív magány.