Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-09-25 / 38. szám

1994. SZEPTEMBER 25. , SZEKSZÁRDI USARNAP „Jó volt a sokszínűség" Adósok között középmezőnyben A korán ősziesre fordult idő vagy talán a befejezetlen szüreti munkák miatt kevesen vettek részt kedden a Művészetek Házában tartott lakossági fórumon, ahol az MDF-es és KDNP-s városatyák adtak számot az elmúlt négy évben végzett munkáról. „Amatőrként kezdték" Dr. Ótós Miklós (MDF) bevezetőjében elmondta, hogy '90-ben mindannyian „amatőrként" kezdték meg a várospolitikai munkát, s ha voltak is buktatók, a képviselők mindig a legjobb szándékkal és tudással igyekeztek szolgálni a várost, a szekszárdiakat. A T

aalíció képviselői a testületi üléseken úl és azokat megelőzően a hétköznapokban számos egyeztető tárgyalást folytattak és az önkormányzat öt bizottságában végeztek szakmai döntéselőkészítő tevékenységet. A szociális és egészségügyi munkáról szólva - a bizottság elnökeként összefoglalta legfontosabb feladataikat és az eredményeket. A szociális gondoskodás, a segélyezés, a napi szociális ügyek intézése a lehetőség szerint megfelelt a kívánalmaknak, s az intézményi gondoskodás hálózata is bővült. Városi szociális otthon kezdte meg működését, és szűk két éve már Családsegítő Központ is munkálkodik az egyéni életvitel gondjainak enyhítésén. Nem sikerült viszont létrehozni a hajléktalan szállást, amire pedig törvényi kötelezettség van, és sok még a teendő K

szociális bérlakások terén is. A betegllátás javítását korszerűsített rendelőkjobb ügyeleti rendszer és átszervezett körzetek szolgálták. Helyi és külföldi vállalkozók együttműködéséért A gazdasági bizottság tevékenységéről Posta Péter (KDNP) számolt be. Közel 160 ülésükön 1 milliárd 20 ezer forint gazdaságos felhasználására, ésszerű beruházások indítására tettek javaslatot, s feladatuk volt a városüzemeltetés menetének biztosítása. Legnagyobb adósságuk a környezetvédelem terén maradt, hiszen még mindig 550 tonna veszélyes hulladék és kezelhetetlen szeméthegyek árnyékában élünk. Módos István (MDF) a vállalkozók nevében két fontos megoldatlan gondról szólt. Mint mondta, nem érzékelhető a vállalkozók által befizetett adók visszaforgatása a vállalkozások támogatásába, másrészt hiányolják, hogy a testvérvárosi kapcsolatok nem adtak teret a helyi és a külföldi vállalkozók együttműködésének kiépítésére. Gacsályi József (MDF) a művelődési bizottság tagjaként elmondta, oktatással kapcsolatos munkájuk két legnagyobb horderejű kérdése az elmúlt években az intézmények tulajdonosváltása, illetve az új oktatási törvényre való folyamatos intézményi előkészület volt. A közművelődési téren elért eredmények látványosak: Szekszárd a fesztiválok és rendezvények városa lett. Modellértékű, eredményes munkáról számolt be dr. Gémes Balázs (MDF) is, a nemzetiségi és etnikai bizottság tagja. Az önkormányzat közel 4 millió forintot fordított a kisebbségi kultúra ápolására, fejlesztésére, és a kisebbségi önkormányzat hamarosan esedékes megválasztására. Működőképes a város Befejezésül Haász László (MDF) alpolgármester a számok tükrében mutatta be a tevékenységüket. Az önkormányzat a négy év alatt összesen 6,3 milliárd forinttal gazdálkodott. A központi költségvetésből való részesedés évről évre csökken, ennek ellenére bár középtávú hitelekkel kiegészítve sikerült fenntartani a város működőképességét, és fontos beruházásokat tudtak megindítani. A város 140-150 milliós adóssága kezelhető, a megyei városok sorában ezzel a hitelállománnyal a középmezőnyben foglalunk helyet. A városatyák beszámolója után néhány lakossági hozzászólás és kérdés hangzott el, melyek közül igazán közérdekű és figyelemre méltó volt Kővári László (EKGP) kritikai megjegyzése arról, hogy keveset foglalkozott a testület a mezőgazdaság kérdéseivel, pedig a tulajdonosváltás kapcsán, illetve Szekszárd mezőváros jellegéből adódóan ezen a téren nagyobb odafigyelésre lett volna szükség. A válaszadások után - bár hangsúlyozottan nem kampánynyitó nagygyűlésen voltunk - Posta Péter adott rövid politikai összefoglalót: Jó volt a sokszínűség, és a volt koalíciónak helye lesz az önkormányzatban a választások után is". Udud Evangélium „Megvan a nyugodalma (szombatja) az Isten népének..." Zsidókhoz írt. 4,9. Isten gondoskodott nyugodalomról, és vannak, akik be is fognak menni abba. Akiknek először hirdette Isten, hitetlenségük miatt nem kaphatták meg. Ezért ezt a nyugalmat Isten választott földi népe még nem élvezheti. Józsué hiába ajánlotta azt a népnek, és Kánaán földje hiába kínálta azt: csak a hívőknek lehet része benne. Jöjj tehát, igyekezzünk bemenni ebbe a nyugalomba! Ne küszködj tovább a bűnnel és a régi önmagaddal. Ne bízz tovább saját cselekedeteidben, még ha azokat „nagyon jóknak" tartod is. Mert ugyan vannak-e egyáltalán ilyen „nagyon jó" cselekedeteink? Isten az ő angyalaiban is talál hibát. Csak egyedül JÉZUS KRISZTUS aki tökéletesen betöltötte az atya szerinti „tökéletes jó" mértékét. Hagyjuk abba az ilyen irányú erőfeszítéseinket, csendesedjünk el és ismerjük el ő az Isten. Fogadjuk el, az ÚR JÉZUSJÍRISZTUS elvégzett munkáját és engedjük, hogy bennünk és általunk Ő munkája legyen látható. „Maradjatok Én bennem és Én tibennetek" így teremtek sok és jó gyümölcsöt (jó cselekedet). „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek" KRISZTUS JÉZUS-ban nagy békesség lett az osztályrészünk. Ami a gondviselés dolgait illeti, mint a kegyelem munkáját bennünk vagy az Úr munkáját másokban, vessük ennek terhét az Űrra és találjunk benne nyugodalmat. Ha az Úr igát tesz ránk, azért teszi, hogy annak hordozásában megtaláljuk a nyugalmat. Hit által munkálkodjunk azon, hogy belépjünk Isten nyugodalmába, mondjunk le az önelégültség és tunyaság hazug nyugalmáról. JÉZUS KRISZTUS maga a tökéletes nyugalom, és benne mi is teljes nyugalmat találunk. „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek." Máté. 11:28. Halld meg a hívást, Jézusodét! Még ma kövesd őt fogva kezét! Áldva a karját tárja feléd, Kedvesen így szól: Jöjj. Halld meg ó ember, drága szavát, Nyisd meg a szíved, add magad át! Édes a béke, mit neked ád, Bátran azért, csak jöjj! Gyurkó József, metodista lelkész Szekszárdi történetek • • Ünnepek hétköznapok Szegények vagyunk, de jól élünk. Ez a mondás a magyar emberre nagyon sokszorigaz. Mindenkinek saját kisebb-nagyobb környezetében millió gondja van, mégis valahogy az élet úgy rendezi sorsunkat, hogy azért kibírjuk. Elviselhető a nehéz is. Jól jön a sok gond közepette egy kis lazítás. Erre az emberek nagyon várnak és ha csak alkalom van rá, gyerünk ki a városi lakások falai közül, legyen az pünkösdi fesztivál vagy szüreti vigalom. Gemenc Expo vagy Alisca, mindegy. Megtelnek a terek az utcák a rengeteg emberrel és mindenki függetlenül anyagi helyzetétől nagyon jól érzi magát. Hogy az jobban érzi magát, akinek több van? Hát szerencsére ez nem igaz. Van persze ellenpélda is, de a többséget nem zavarja a szegénység. Legalábbis ezeken a sátoros ünnepeken felszabadul valahogy a nép. Ilyenkor olyan érzése támad az embereknek, hogy de jó lenne többször is egy-egy lazább hétvége. Olyan emberekkel, barátokkal, ismerősökkel találkozunk, akiket már hónapok óta nem láttunk, akik eszünkbe sem jutnak hosszú ideig és ők is így lehetnek ezzel. Nem igaz, hogy az emberek nem szeretik egymást. Van abban valami felemelő, amikor sokan vagyunk együtt. Nem az utóbbi évtizedek szervezett együttléteit sírja vissza az ember, de igenis vágyik arra, hogy ha csak pár órára is, mást csináljon, mint amit mindennap. Nem néz egy este tévét, kibírja bizonyára. Csak fel kell állni és elindulni, mint régebben. Az idő természetesen sok mindent megszépít, de nem igaz, hogy az emberei tudja felejteni élete során azt a nem túl sok alkalmat, amikor érezhette, hogy nincs egyedül, jólesik másokkal egy nagy-nagy társaságban együtt eltölteni egy fél napot, egy estét vagy csak pár órát. Ezen a hét végén már vissza kell állítani az órát. Nekem ilyenkor kezdődik az ősz, meg már a tél is. Hamar sötétedik. Négy-öt órakor már szinte este van, mindenki megy haza. Ezek olyan lehangoló dolgok számomra. A sokat szidott kánikula hol van már? Át kell állítanunk magunkat. Mást nem tehetünk. Pár hete még a hőséggel bajlódtunk, most meg már várjuk a tavaszt, pedig az még messze van. - tüke -