Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-01-30 / 4. szám

14 , SZEKSZÁRDI fASARNAP 1994. JANUÁR 52. Fürdőház utca Betemetett pince és támfal A Fürdőház utca és a Kiskadarka utca között beszakadt pince feltárása megtörtént és a hét végére várhatóan már a betemetése, megszüntetése is befejeződik. Hét közben azért nem lehetett biztosat tudni a munkák üteméről, mert szerdán közbejött az eső és a nehéz gép nem csúszkálhat a sárban, tehát leálltak. Mindenesetre kedden estig már sok föld visszakerült a hatalmas gödörbe, azt követően, hogy betonalapot tettek Szabó Imre házának végéhez, ahol leszakadt és eltűnt a fal, a fürdőszoba egy részével. Oda majd vasbeton támfalat építenek, mint megtudtuk Varga Jánostól, a polgármesteri hivatal városüzemeltetési és beruházási irodájának műszaki ellenőrétől. Elmondta azt is, hogy a speciális markológéppel történt földkiemelés után, tehát amikor már megtekinthető volt a pincerendszemek az a része, szakértői vizsgálatot végzett a Dorogi Tervező Iroda Kft. A helyreállítási tervet is ők végzik, ezt február elejére ígérték. A helyreállítás főként azokra - az áfész tulajdonában lévő - nagy pincékre vonatkozik, amelyeket a beszakadt pinceág kötött össze, Egyelőre nem lehet tudni, hogy csak az egyik pincében szükséges-e feltétlenül valamiféle megerősítés, tehát abban, amelyiket aládúcolással védenek az esetleges további omlástól. A dorogi szakemberek sok pince helyreállításában dolgoztak már országszerte, így érthető, hogy őket kérték fel ennek a veszélyes szekszárdi pincerendszerszakasznak a „gyógyítására" is. Nem derült ki mostanáig - ha egyáltalán megállapítható -, hogy a nagymértékű esőzés és hóolvadás miatt történt-e a pinceomlás vagy más okok is közrejátszottak. Az tény, hogy a két nagy pincét összekötő - és most megszűnő - pincejáraton kívül még egy másik is húzódik ott, s ez így már túl soknak tűnik olyan helyen, ahol néhány lépésnyire társasházak tömbje kezdődik, persze csatornákkal átszelve, mint mindenütt. A teljesség és szakszerűség megköveteli, hogy megemlítsük: a pince betemetése az előírásoknak megfelelően történik most is, tehát a föld-homok rétegek alatt „H-6-os" habarcs van, ami biztosítja a stabilitást. Sokba kerül a betemetés, a támfalépítés, s akkor még nem is szóltunk a súlyosan megrongálódott lakóház helyreállításáról. Ennek intézése, a lehetőségek kiderítése már ügyvédi kezekben van, éppen a polgármesteri hivatal szakembereinek segítő szándékú javaslatára. (gem.) Fotó: - ka Könnyűfegyverzetű magyar harcos Magyar kalandozások 898-970 Magyar tüzérek a XVII. században Szép hangverseny - kérdőjelekkel Ruppert Istvánt nem kell bemutatni Szekszád zeneszerető közönségének. A messze földön ismert orgonaművész, a Zeneművészeti Főiskola tanára többször és többféle módon volt jelen a szekszárdi zenei életben. Annál inkább be kell mutatkoznia a Szabó András vezette Győri Klarinétegyüttesnek, amely 1978-as megalakulása óta a magyar zenei élet sajátos képződménye, számos rádió- és lemezfelvétel tulajdonosa. Hétfőn este tehát győri vendégművészek töltötték meg muzsikával a Művészetek Házát. A jeles orgonista Koloss István ma élő magyar orgonaművész-zeneszerző két szonátájával keretezte a műsort. A komoly technikai tudást igénylő darabokat mértéktartó regisztrálással, nagyszerű virtuozitással oldotta meg Ruppert István. Koloss művei összegző jellegűek, hiszen a bécsi hatásoktól a francia késő romantikán át egészen a magyar népzene világáig megpróbál ötvözni kohójában a szerző. A Liszt Gyászódájával kiegészülő orgonaprogram mindvégig igényes, meggyőző muzsikálást jelentett. A csúcspont talán az I. szonáta lassú tétele volt, amely a Sirató címet viselte, s a magyar népdal legmélyebb szféráiból tört elő. Szintén magas színvonalon játszott a győri klarinétos csapat. Mégis sok kérdőjellel kísérve hallgattam előadásukat. Az utóbbi időkig a komponisták nem kényeztették el szerzeményeikkel az ilyen szokatlan hangszerpartikat. Ezért amiket játszottak, kivétel nélkül átiratok voltak. S mint ilyenek, a legtökéletesebb formában is „műanyag" jellegűek. Gyakorlásra, technikai bravúrra kiválóan alkalmasak ugyan, de nem koncertanyagnak valók. A darabok idegenné válnak a szerző elképzelésétől, s nem is biztos, hogy az adott instrumentum technikája lehetővé teszi az igényelt előadásmódot. | Ez zavart végig, hiszen a nagy igyekezet, a kiforrott játék sem feledtette, hogy a klarinét valahol a bécsi klasszicizmus idején nyert polgárjogot, s hangszínével, intonációs lehetőségével, kamarazenében összehangolhatóságával nem alkalmas a barokk játszására. A program java részét pedig Bach darabjai jelentették. A feszes ritmika ellenére így komoly problémák jelentkeztek, hisz a hangszer alkalmatlan a barokk frazeálásra. Az átiratok sem voltak egyértelműen sikeresek - akár a Bach Christ lag in Todesbanden korálfeldölgozásra, akár az Olasz koncert önkényesen kezelt kitartott hangjaira gondolok. (Előadási probléma egyedül a baszszusklarinétnál volt, ahol ritmikai gondok is akadtak, a lassú tételekben igen zavaró „levegős" hangképzés mellett.) Az együttes akkor talált igazán magára, s hangszerük akkor kezdett el élni, amikor a bécsiek világába érkeztünk. Igen! Mozart stílusában a hangszer otthon van, színben, tartalomban azt tudja nyújtani, amire szánták. Kuriózum volt tehát a hétfő esti muzsikálás a Művészetek Házában - kérdőjelekkel. Mindennek ellenére azonban szép, s tartalmas estét tölthetett el a jelen lévő közönség. harkály Katona elődeink - a BM-klubban