Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-01-30 / 4. szám

14 1994. JANUÁR 53. , SZEKSZÁRDI fASARNAP - Ha az a bűne a háznak, hogy a századforduló körül épült, akkor dűljön össze? - ismétli talán ezredszer Szabó József szekszárdi nyugdíjas. Pechje bit, hogy tizenhét évvel ezelőtt, amidkor a megyeszékhelyre költözött családjával, éppen a Babits utca 3. szám alatti ingatlant szemelte ki. Igaz, akkor még nem létezett az a gond az utcában, ami több mint három éve megkeseríti napjait. Sorolja, hogy végigjárt minden lehetséges fórumot, ügyében azonban számára megnyugtató megoldás nem született. Az előzményekről nem többet: 1989-ig célforgalom számára engedélyezták a Babits utcába való behajtást, aztán ezt a korlátozást feloldották és az igazi forgalomdömpinget a Zalka Máté utcában kezdődött építkezés zúdította az utcában lakók nyakára, pontosabban házaikra. A kanyargós és igen-igen meredek kis utcában ugyanis száguldottak lefelé a személyautók és az építkezések által vonzott teherjárművek. A Bokát megélt házak falai pedig elkezdtek mozogni, repedezni, a vakolatokon hajszálvékony, majd egyre vastagodó erek indultak, találtak utat maguknak. A lakosság akkori bejelentésének, panaszának és a Babits-ház megóvásának érdekében akkor egyirányúsították a forgalmat az utcában és egészen 20 km/óra sebességhatárig korlátozták a forgalmat. Az ott lakók azonban továbbra is elégedetlenek voltak a következménnyel - az autók nagy része ugyanis figyelmen kívül hagyva a korlátozást nagy tömegben dübörög végig nap mint nap az utcában, ami most már - állították a tulajdonosok - jelentős állagromlást eredményez házaikon. Szabó József sorolja, fordultak az akkori a városi tanácshoz, aztán a megye illetékes osztályához, ahol forgalomszámlálást is végeztek, városi rendőrkapitánysághoz majd a megyéhez, átalakult helyi önkormányzathoz, míg bíróságra került az ügy. Kezükben a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 1990. majd 1991. évi, városi megrendelésre készített vizsgálati anyagával, mely rögzíti: az épületek szerkezetei egy adott történelmi kor követelményeihez igazodtak, egyben eleget tettek az akkori forgalmi adottságból eredő hatásoknak is. A megnövekedett súlyú és sebességű járművek által keltett rezgések azonban már káros többletterhet jelentenek... és az út teljes lezárását jelölik meg forgalomtechnikai megoldásként. Az ezzel ellenkező, ellentétes okokat, illetve az alperesként megjelenő város felelősségét elvető és cáfoló igazságügyi mérnökszakértői vélemény után egy úgynevezett igazságügyi felülvélemény alapozta meg a bírói döntést, ami mindkét szakértői anyagot megvizsgálta és álláspontja szerint „a forgalom a károk előidézője nem lehetett, de a már más okból sérült falak kisebb mértékű továbbrongálódását elősegíthette. A károk kialakulásában nagy szerepet játszott... az épületek kora, elavultsága, szerkezeti gyengesége, anyaga, továbbá a feltöltésre alapozás ténye." A felperesek kárigényét a legfelsőbb bíróság is elutasította, fellebbezésnek helye nincs. Alig fél évvel a döntés után nézelődünk a házban. Az utcafront felőli szobákat nem használják, keresztbe-kasba repedtek a falak, a tavalyi december pedig a szomszéd ház tűzfalának a beomlását hozta. Szabó úr csak azt vette észre, hogy ázik be a mennyezet, akkor derült ki, hogy a szomszédos fal beomlott. Az udvar felőli, magasabb lakrészen is jól hallani, amint végigdübörög egy-egy autó az utcán. A csillár apró részecskéi pedig minden alkalommal csilingelni kezdenek. Szép otthon volt ez valamikor, OTP-kölcsönnel tatarozta és tette rendbe, jó hat éve a tulajdonosa. Most csomagol, a fiához költözik. * Talán egy fekvőrendőrt, vagy más sebességcsökkentő, arra kényszerítő eszközt egyszer kiérdemel ez az utca, ha már a városi forgalomszervezés, úthálózat nem nélkülözheti. -tzs-kaEvangélium Dávid monda az ö embereinek „Oltalmazzon meg engem az Úr attól, hogy ilyen dolgot cselekedje az én urammal... Sám. 24,7. Saul király életére tört Dávidnak. Az Isten által választott királynak, Dávidnak bujdosnia kellett. A „véletlen" az üldözőt az üldözött kezébe tette. Ekkor hangzik el Dávid szájából a fent idézett ige. így van ez az élet hétköznapjaiban is. Isten találkoztat bennünket ellenségeinkkel. Nem lehet kikerülni őket. Amikor nem is gondoljuk, az Úr elénk hozza őket. így járt ezzel Dávid is, amikor abba a szerencsés helyzetbe került, hogy azt tehette volna ellenségével, amit akar. Kísértés volt számára és úgy érezte, hogy Istennél keres oltalmat, nehogy az emberi indulatok hatalmasodjanak el rajta. Ezért imádkozik így: „... Oltalmazzon meg engem az Úr..." attól, hogy ellenségének ártson. Pedig arról volt szó, hogy Saul őt halálra kereste. Még meg is sajnálta Sault kiszolgáltatott helyzetében. Istenre bízta az igazságszolgáltatást, ő nem emelt kezet ellenségére. Még embereinek sem engedte meg Dávid, hogy bántsák Sault. Mekkora lelki nagyság kell ahhoz, hogy az ellenségemet még másoktól se engedjem bántani. - Erre igazán csak Isten adhat erőt! Krisztus keresztjéről árad felénk ez az erő, csak Ő tudott úgy imádkozni ellenségeiért, hogy Isten bocsássa meg bűnüket, mert nem tudják, mit cselekesznek. Erre azóta is csak azok voltak képesek, akik számára Krisztus nemcsak elmélet, hanem élet és valóság. Csak Őáltala lehet még az ellenséget is szeretni, áldani azokat, akik átkoznak bennünket, jót tenni azokkal, akik gyűlölnek bennünket. Ez nem dogma, ezen nem lehet vitatkozni, ezt csak élni lehet. Jézus vérében nagy erő, csodás erő van. Kérd ezt az erőt, hogy te is ekképpen cselekedhess. J. Gy. Szekszárdi történetek Háborús hírek A régmúlt időkben megjelenő szekszárdi újságok rendszeresen közöltek háborús híreket. Ezek között találtam a következő, nem mindennapi hírt. Akasztás Belgrádban. Gonda Henrik dr. haditudósító írja: „Eddig Belgrádban egyetlen embert akasztottak fel. Egy szerb pék volt, ki el akarta árulni nehéz tüzérségünkállásait. Katonáink épp akkorfogták el, amikor - lámpával a kezében - fényjeleket adott. A mi gyalogsági egyenruhánkba öltözött. Kezdetben tagadott, később megtört és beismert mindent. A hadbíróság kötél általi halálra ítélte. Belgrád főterén akasztották fel, a Moszkva és a Balkán szállók előtt. A bitót a katonaság és a nagyközönség vette körül. A halálraítélt mellett az utolsó percig ott állott egy görög keleti lelkész. A főhadnagybíró felolvasta az ítéletet és intett a hóhérnak, hogy hajtsa végre az ítéletet. A hóhér tiszteleg, a pribékek megragadják a halálraítéltet, hátrakötözik a kezét, és a bitófa előtt kis székre állítják. Majd nyakába teszik a hurkot, néhányat vonaglik. A hóhér és utána az orvos konstatálják a halál beálltát. Kendövei lekötik a meghaltnak arcát és a mellére egy már előre elkészített táblácskát tűznek ki a következő német, magyar és szerb nyelvű (cirillbetűs) felírással: „Halálra ítéltetett, mivel állásainkat az ellenségnek elárulta". Elrettentő például déltől másnap reggelig a bitón lógott. Az akasztás alatt igen szeles idő volt. A szél erősen lóbálta a holttestet. A Koszovószél fújt, mely tavasszal és ősszel szokott a délvidéken dühöngeni. A hóhér munkáját egy budapesti villamos ellenőr látta el, ki most mint őrmester teljesít katonai szolgálatot. Megkérdezték tőle: hol tanulta ezt a mesterséget, mire bajusza alatt mosolyogva szerényen csak ennyit válaszolt: Faddon születtem." És még egy háborús hír: Ólmot a hadseregnek. A hadsereg ólomkészletének gyarapítása végett a belügyminiszter elrendelte, hogy a lövészegyesületek lövőházuk golyófogóiból szedessék ki az ólmot és szolgáltassák be a legközelebbi katonai parancsnoksághoz. A lakosság utasítandó, hogy amennyiben a lőgyakorlatok után ólmot vagy egyéb lövőszert, töltényhüvelyt stb. találnak, ezeket gyűjtsék össze és szolgáltassák be a közigazgatási hatóságokhoz, vagy a legközelebbi parancsnoksághoz. (1915) tüke Reped § .aztán omlik?