Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-01-30 / 4. szám

14 1994. JANUÁR 53. , SZEKSZÁRDI fASARNAP - Ha az a bűne a háznak, hogy a szá­zadforduló körül épült, akkor dűljön össze? - ismétli talán ezredszer Szabó József szekszárdi nyugdíjas. Pechje bit, hogy tizenhét évvel ezelőtt, ami­dkor a megyeszékhelyre költözött csa­ládjával, éppen a Babits utca 3. szám alatti ingatlant szemelte ki. Igaz, akkor még nem létezett az a gond az utcában, ami több mint három éve megkeseríti napjait. Sorolja, hogy végigjárt minden lehetséges fórumot, ügyében azonban számára megnyug­tató megoldás nem született. Az előzményekről nem többet: 1989-ig célforgalom számára engedé­lyezták a Babits utcába való behajtást, aztán ezt a korlátozást feloldották és az igazi forgalomdömpinget a Zalka Máté utcában kezdődött építkezés zúdította az utcában lakók nyakára, pontosab­ban házaikra. A kanyargós és igen-igen meredek kis utcában ugyanis szágul­dottak lefelé a személyautók és az épít­kezések által vonzott teherjárművek. A Bokát megélt házak falai pedig elkezd­tek mozogni, repedezni, a vakolatokon hajszálvékony, majd egyre vastagodó erek indultak, találtak utat maguknak. A lakosság akkori bejelentésének, panaszának és a Babits-ház megóvásá­nak érdekében akkor egyirányúsították a forgalmat az utcában és egészen 20 km/óra sebességhatárig korlátozták a forgalmat. Az ott lakók azonban to­vábbra is elégedetlenek voltak a követ­kezménnyel - az autók nagy része ugyanis figyelmen kívül hagyva a kor­látozást nagy tömegben dübörög végig nap mint nap az utcában, ami most már - állították a tulajdonosok - jelentős ál­lagromlást eredményez házaikon. Szabó József sorolja, fordultak az ak­kori a városi tanácshoz, aztán a megye illetékes osztályához, ahol forgalom­számlálást is végeztek, városi rendőr­kapitánysághoz majd a megyéhez, át­alakult helyi önkormányzathoz, míg bíróságra került az ügy. Kezükben a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 1990. majd 1991. évi, városi megrende­lésre készített vizsgálati anyagával, mely rögzíti: az épületek szerkezetei egy adott történelmi kor követelményeihez igazodtak, egyben eleget tettek az akkori forgalmi adottságból eredő hatásoknak is. A megnövekedett súlyú és sebességű járművek által keltett rezgések azonban már káros többletterhet jelentenek... és az út teljes lezárását jelölik meg forga­lomtechnikai megoldásként. Az ezzel ellenkező, ellentétes okokat, illetve az alperesként megjelenő város felelőssé­gét elvető és cáfoló igazságügyi mér­nökszakértői vélemény után egy úgy­nevezett igazságügyi felülvélemény alapozta meg a bírói döntést, ami mindkét szakértői anyagot megvizsgál­ta és álláspontja szerint „a forgalom a károk előidézője nem lehetett, de a már más okból sérült falak kisebb mértékű továbbrongálódását elősegíthette. A ká­rok kialakulásában nagy szerepet ját­szott... az épületek kora, elavultsága, szerkezeti gyengesége, anyaga, továbbá a feltöltésre alapozás ténye." A felperesek kárigényét a legfelsőbb bíróság is elutasította, fellebbezésnek helye nincs. Alig fél évvel a döntés után nézelő­dünk a házban. Az utcafront felőli szo­bákat nem használják, keresztbe-kasba repedtek a falak, a tavalyi december pe­dig a szomszéd ház tűzfalának a beom­lását hozta. Szabó úr csak azt vette ész­re, hogy ázik be a mennyezet, akkor de­rült ki, hogy a szomszédos fal beom­lott. Az udvar felőli, magasabb lakré­szen is jól hallani, amint végigdübörög egy-egy autó az utcán. A csillár apró ré­szecskéi pedig minden alkalommal csi­lingelni kezdenek. Szép otthon volt ez valamikor, OTP-kölcsönnel tatarozta és tette rendbe, jó hat éve a tulajdono­sa. Most csomagol, a fiához költözik. * Talán egy fekvőrendőrt, vagy más sebességcsökkentő, arra kényszerítő eszközt egyszer kiérdemel ez az utca, ha már a városi forgalomszervezés, út­hálózat nem nélkülözheti. -tzs-ka­Evangélium Dávid monda az ö embereinek „Oltalmazzon meg engem az Úr attól, hogy ilyen dolgot cselekedje az én urammal... Sám. 24,7. Saul király életére tört Dávidnak. Az Isten által választott királynak, Dá­vidnak bujdosnia kellett. A „véletlen" az üldözőt az üldözött kezébe tette. Ekkor hangzik el Dávid szájából a fent idézett ige. így van ez az élet hétköznapjaiban is. Isten találkoztat bennünket ellensé­geinkkel. Nem lehet kikerülni őket. Amikor nem is gondoljuk, az Úr elénk hozza őket. így járt ezzel Dávid is, amikor abba a szerencsés helyzetbe ke­rült, hogy azt tehette volna ellenségével, amit akar. Kísértés volt számára és úgy érezte, hogy Istennél keres oltalmat, nehogy az emberi indulatok hatal­masodjanak el rajta. Ezért imádkozik így: „... Oltalmazzon meg engem az Úr..." attól, hogy el­lenségének ártson. Pedig arról volt szó, hogy Saul őt halálra kereste. Még meg is sajnálta Sault kiszolgáltatott helyzetében. Istenre bízta az igazság­szolgáltatást, ő nem emelt kezet ellenségére. Még embereinek sem engedte meg Dávid, hogy bántsák Sault. Mekkora lelki nagyság kell ahhoz, hogy az ellenségemet még másoktól se engedjem bántani. - Erre igazán csak Isten adhat erőt! ­Krisztus keresztjéről árad felénk ez az erő, csak Ő tudott úgy imádkozni ellenségeiért, hogy Isten bocsássa meg bűnüket, mert nem tudják, mit csele­kesznek. Erre azóta is csak azok voltak képesek, akik számára Krisztus nemcsak el­mélet, hanem élet és valóság. Csak Őáltala lehet még az ellenséget is szeret­ni, áldani azokat, akik átkoznak bennünket, jót tenni azokkal, akik gyűlöl­nek bennünket. Ez nem dogma, ezen nem lehet vitatkozni, ezt csak élni le­het. Jézus vérében nagy erő, csodás erő van. Kérd ezt az erőt, hogy te is ek­képpen cselekedhess. J. Gy. Szekszárdi történetek Háborús hírek A régmúlt időkben megjelenő szekszárdi újságok rendszeresen közöltek háborús híreket. Ezek kö­zött találtam a következő, nem mindennapi hírt. Akasztás Belg­rádban. Gonda Henrik dr. haditu­dósító írja: „Eddig Belgrádban egyetlen em­bert akasztottak fel. Egy szerb pék volt, ki el akarta árulni nehéz tüzér­ségünkállásait. Katonáink épp ak­korfogták el, amikor - lámpával a kezében - fényjeleket adott. A mi gyalogsági egyenruhánkba öltözött. Kezdetben tagadott, később meg­tört és beismert mindent. A hadbí­róság kötél általi halálra ítélte. Belgrád főterén akasztották fel, a Moszkva és a Balkán szállók előtt. A bitót a katonaság és a nagykö­zönség vette körül. A halálraítélt mellett az utolsó percig ott állott egy görög keleti lelkész. A főhadnagybíró felolvasta az ítéletet és intett a hóhérnak, hogy hajtsa végre az ítéletet. A hóhér tisz­teleg, a pribékek megragadják a ha­lálraítéltet, hátrakötözik a kezét, és a bitófa előtt kis székre állítják. Majd nyakába teszik a hurkot, né­hányat vonaglik. A hóhér és utána az orvos konstatálják a halál beáll­tát. Kendövei lekötik a meghaltnak arcát és a mellére egy már előre el­készített táblácskát tűznek ki a kö­vetkező német, magyar és szerb nyelvű (cirillbetűs) felírással: „Halálra ítéltetett, mivel állá­sainkat az ellenségnek elárulta". Elrettentő például déltől másnap reggelig a bitón lógott. Az akasztás alatt igen szeles idő volt. A szél erő­sen lóbálta a holttestet. A Koszovó­szél fújt, mely tavasszal és ősszel szokott a délvidéken dühöngeni. A hóhér munkáját egy budapesti villamos ellenőr látta el, ki most mint őrmester teljesít katonai szol­gálatot. Megkérdezték tőle: hol ta­nulta ezt a mesterséget, mire baju­sza alatt mosolyogva szerényen csak ennyit válaszolt: Faddon születtem." És még egy háborús hír: Ólmot a hadseregnek. A hadse­reg ólomkészletének gyarapítása végett a belügyminiszter elrendelte, hogy a lövészegyesületek lövőházuk golyófogóiból szedessék ki az ólmot és szolgáltassák be a legközelebbi katonai parancsnoksághoz. A la­kosság utasítandó, hogy amennyi­ben a lőgyakorlatok után ólmot vagy egyéb lövőszert, töltényhüvelyt stb. találnak, ezeket gyűjtsék össze és szolgáltassák be a közigazgatási hatóságokhoz, vagy a legközelebbi parancsnoksághoz. (1915) tüke Reped § .aztán omlik?

Next

/
Thumbnails
Contents