Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-07-24 / 29. szám

SZEKSZÁRDI 1994. JÚLIUS 24. VASÁRNAP „A zene azért van, hogy megosszuk egymással Még a francia testvérvárosba, Bezonsba is eljutott a Rock Maraton híre. Olyannyira, hogy egy öttagú rockegyüttes, a Heteroclytes is ott volt, zenélt a Csörge-bulin. Név szerint Victor (szintetizátor), Nelio (dob), Didier (gitár), Sylvain (basszus) és végül, de nem utolsósorban Virginie, az énekes. Egyébként ő az együttes szóvivője is. - Nehéz elhatározás volt, hogy részt vegyetek ezen a fesztiválon? - Egyáltalán nem. Miután Jacque Amblard úr a Bezons ^^tvérvárosi bizottság részéül felajánlotta a lehetőséget, rögtön igent mondtunk. Szokásunkhoz híven belevágtunk az ismeretlenbe, de nem bánjuk. Két éve játszunk együtt, már a zeneiskolában egymásra találtunk és rájöttünk, nekünk valamit együtt kell alakítanunk... így is lett. Először csak „reprises"-eket, azaz másoktól úgymond ellopott dalokat játszottunk, aztán kialakítottuk a saját stílusunkat. Már jó ideje, hogy Sylvain és Didier íiják a szövegeket és a zenét is ők szerzik, bá'r én gyakran besegítek. - Milyen lehetőségeik vannak Franciaországban az amatör zenészeknek? - Az indulás mint mindenütt, nálunk is nehéz, de örömmel mondhatom, most már kezdenek elfogadni minket. Játszottunk már több értelemben, piano-bárban és koncerteztünk is, ez utóbbit különösen fontosnak tartjuk. Aminek legjobban örülünk: kaptunk egy ajánlatot egy bezonsi kávéház tulajdonosától, ott lépünk fel hetente kétszer-háromszor. - Nagy a konkurencia? - Természetesen, de jobban zavarnak az irigyek, féltékenyek..., belőlük van éppen elég. - Magyarországon hogy érzitek magatokat? - Budapest gyönyörű város, de Szekszárd is szép, tetszik. Különösen, ahogy fogadnak bennünket... ...És a magyar lányok nagyon szépek, a sör is kitűnő - adták hozzá a magukét az interjúhoz a fiúk is. A fesztiválról annyit mondtak: Bezons környékén hasonló rendezvény nincsen, az ötlet remek. Végül mindenki egy-egy mondatban a zenéről: Nelio: - Éljen a zene. Virginie: - Én csak buzdítani tudom a fiatalokat, hogy zenéljenek, mert szerintem a zene a kommunikáció legjobb eszköze. Victor: - Éljünk. Sylvain: - A zene azért van, hogy megosszuk egymással, remélem ez itt is így lesz. Didier: - Végigcsináljuk. Sok sikert srácok! TAM CSILLA Fotó: -kafiDumák a tóból Igen, a tóból, itt mindenki tóról beszél, ahol a színpad épp a meder közepén áll. Amiben víz persze egy csepp nincs. Duma viszont bőven, s ha sikerül némi jószándékkal szelektálnunk az elhangzó kommersz szövegek - de leginkább szövegpótló kifejezések - tömegében, nagy gyűjteményre tehetünk szert. Egy szőke (nem „alaptalanul"), jókedvű srác például már tíz perce ácsorog tétlenül a sörosztó pult előtt, majd megunva irdatlan hangerővel öleli mellkasára az egész világot: „Miiindenkinek a vendége vagyok!!!" A pult mögött konszolidált óriás szemléli a tömeget és bár lehet vagy négymázsás pofonja, figyelmező nyugalmáról messzire süt: az önkéntes vigyázók nem túl népes táborának tagja. Stimmel is. A szíve fölött hagyományos módon kis műanyag tábla fityeg, ám a girbe-gurba felirat megrendítő közleményt hordoz: A BAJKEVERŐ. Az írott közlendők egyébiránt a legelképzelhetetlenebb dolgokra hívják fel figyelmünket. Magas srác táncol valahol a színpad előtt és bár szemmel láthatóan az égvilágon sehova nem óhajt távozni - biztos, ami biztos alapon nyakában tábla lóg: „RÖGTÖN JÖVÖK!" Nyilván Godot-hoz van szerencsénk. Egy hátul sörözgető srác személye viszont végre nem rejtély. Mostantól nem hal meg hülyén egyikünk sem, hiszen a pólón öles betűk hirdetik: I killed Laura Palmer. Vagyis: Én öltem meg Laura Palmert. A legemlékezetesebb mindenképpen az a világoskék trikó marad, mely tulajdonosának már-már irigylésre méltó, megingathatatlan életérzését hirdeti szerte a világnak: NO SCHOOL, NO JOB, NO PROBLEM. -ógyé *