Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-07-24 / 29. szám

10 , SZEKSZÁRDI ' VASARNAP 1994. JÚLIUS 24. Senki Házy Jelky Jóska Autóstoppos naplója (I.) Kedves gyerekek! Az olimpia történetét gondolom ismeritek, most néhány érdekességet mesélek el. Nem is az újkori olimpiák történetéből, hanem sokkai-sokkal régebbről: ókori bajnokokról fennmaradt történetekből szemelgettem. Euriidamasz (Küréné). Olimpiai győzelmének időpontja ismeretlen, azt azonban feljegyezték róla, hogy az ökölvívó-mérkőzésen ellenfele kiverte a fogait, de ő lenyelte azokat, hogy vetélytársa ne vegye észre. Hérodórosz (Megara). A 113-122. olimpián (i. e. 328-292 között) a trombitálóversenyben vitte el a díjat. Amikor trombitált, nehéz volt a közelébe menni, úgy felkavarta maga körül a levegőt. Az a hír járta róla, hogy medvebőrön feküdt, oroszlánbőrrel takarózott, és hat ember napi kenyéradagját ette meg. Kleomedész (Asztüpalaia). A 72. olimpián (i. e. 492-ben) az ökölvívásban agyonütötte ellenfelét, az epidauroszi Ikkoszt. A versenybírák tisztességtelen küzdelem miatt elvették tőle az elsőséget. Bánatában eszét vesztette. Melankomasz (Karia). A 207. olimpián (i. sz. 49-ben) győztes ökölvívó versenyéről azt jegyezték fel, hogy senki sem tudta testét megütni, és valamennyi ellenfele már a kísérletektől kifáradt. Polüdamasz (Szkotussza). A 93. olimpián (i. e. 408-ban) a pankrationban győztes versenyző igen erős ember hírében állt. Azt mondták róla, hogy puszta kezével fojtott meg egy oroszlánt. Ugye nem lehettek valami biztonságosak a régi olimpiák?! A sok durvaságot záijuk egy kellemes dologgal: Püthokritosz (Sziküón). Olimpiai bajnokság nem fűződik a nevéhez, de az i. e. 6. sz. közepén hat olimpián ő kísérte fuvolájával a pentatlonverseny alatti ugrásokat. Sztélét, vagyis emlékoszlopot is állítottak neki Olümpiában. Fejtörő Minden feladványhoz két meghatározást adtam, válasszátok ki, melyik a helyes! Ha van kedvetek, ti is küldhettek be hasonló feladványokat. VUK a) Vadászom Utamból Kotródj b) Veled Ugatok Keddenként BÖLÖMBIKA Nyerteseink Múltkori rejtvényünkre rengeteg megfejtés érkezett, nagyon ügyesek voltatok! A helyes megfejtők közül PADDI PÉTERKE, Szekszárd, kendergyár, nyerte a a) bömbölő bika rövidítve b) kismadár PÖTTYÖS KÖNYVEK a) ifjúsági sorozat b) bárányhimlős olvasnivalók BARBIE a) kislányok kedvenc játéka b) szülőbosszantó drágaság COCA-COLA a) üdítőital b) a COCA-COALA MACI unokatestvére filckészletet, amit a szerkesztőségben, szerda délután vehet át. VAGYÓCKI HELGA jutalma egy gyümölcskosár, melyet a PRIVÁT MINI ABC-ben, Szekszárd, Béri Balogh A. u. 102. sz. alatt, vehet át, szintén szerdán. A nyerteseknek gratulálunk! Az ajándékozónak köszönjük felajánlását! Tisztelettel és alázattal köszöntöm az olvasót, aki remélem megbocsátja, ha e pár mondattal megzavarom a nyugalmát. Lehet, hogy Ön is került hasonló helyzetbe, mikor más viselkedésű, illetve más kasztba tartozó emberekkel találkozott, ami talán az általam nagyrabecsült Márai-féle érzéseket keltette fel bensőjében. „Bevallom a ritka alkalommal, mikor egy valódi gazdag a megszólításával tüntetett ki, magam is éreztem hasonló zavart és elfogódottságot; legszívesebben letérdeltem volna, vagy valamilyen más módon, szapora főhajtással vagy középkori ájtatos dalok éneklésével adtam volna kifejezést megrendülésemnek..." Bizony úgy kerültem a fent említett viszonyba, hogy itthoni számtalan könyörgő unszolás után a találmányommal (amit a Szekszárdi Vállalkozói Központ szponzorált és jegyeztetett be) itthoni partner hiányában Ausztriába indultam, hogy ott talán valakinek átadhatom. A felszerelésem: 1 db kis rúd szalámi, 6 db vajas-sonkás zsömle, 2 db műanyag flakon, a találmány modellje és műszaki leírásának német fordítása, Biblia, német szótár, Nyugat-Európa térképe, 10 zacskó kávétejpor, 1 csomag negró, 1 db hálózsák, 1 db csővázas hátizsák és határtalan önbizalom. Reménykedtem, hogy a Gondviselés sem nézi tétlenül az ajándékba kapott tehetség tékozlását. 1. nap x A szegénységgel (mely hajtja a magyart), ami együtt jár a szellemi-lelki bénulással, egyfajta savanyúsággal és mégis keserédes reménységgel vágtam neki Ausztriának egy villamossági újdonsággal. Az első stop mindjárt a Kölesd-Nagydorog elágazásig repített, ahol a repcék végeláthatatlan hada vett körül. Reménykedve és alázatosan, kérő mosollyal integettem az arra járó autók felé. Már dél körül járt az idő, mikor levetettem hátizsákom és csavargó mintájú kalapommal lelkesen integettem, ha néha arra jött egy jármű. A válasz forró, villámló tekintet vagy fanyar mosoly volt. Kiáltottam volna: hé, emberek, hát nem ölni vagy rabolni akarok, hanem elvergődni addig, amíg lesz valami a kis szerkentyűmből. Tudom, magyar átok a tehetség becsülete, de azt is tudom Szent Györgytől, hogy a tehetség a legérzékenyebb lélek. Mársóhajtozok, már-már kiáltanák llylyésként; „A süket vén Istenét..., hát nem hall itt senki" ...és eszembe jut a „Meglőtt madár", ki már nem mer leszállni, hanem csak köröz egészen a halálig. Végre megállt egy autó, amiben egy intelligencia ült és jópofáskodva elpolitizálgattunk egészen Székesfehérvár végéig. Természetesen szem előtt tartva az először kitapintott nézeteit. Újabb próbálkozások, elfogy az utolsó zsemlém is, rettentő napsütés közben, hűtlen szemmel néztem arrafelé, amerről jöttek és szomorúan gondoltam arra, ennek a szerkezetnek itthon lenne a helye. De ingyen mindenkinek kellene. így hozunk mi áldozatot fejlődésünkért „az első éjszaka jogán", joga és lelke van a tehetősebbeknek akár egy falat kenyérért ^^ orozni a cselédsorsú ember találmánymj erejét, munkáját. Miközben csak annyiba kerülne az egész, amennyit egy jobb kocsmában hét végén költene. Végre megállt egy magyar autó. Meglepetésemre a magnóban angol lecke kazettája bömbölt. A sofőr meg németül értett. De olyan Lauda-módon vezetett, hogy alig vártam már, hogy Győrbe érkezzünk, így az angol óráknak is vége szakadt. Ezután gyalogoltam, egy-két dudaszó közepette, mely azt jelezte, az az út csak az autóban ülőké. Abda uián felvett egy csoda Audi és elvitt Mosonmagyaróvárig, ahová érve lassan sötétedetf. Majd egy Zastavás vállalt magára és a szerencsémre(?) Bécsig vitt. Ide este 10 órára érkeztünk meg. Éjszakára a Duna-parti bokrok tövében húztam meg magam a hálózsákban. 2. nap A 2. napot a Siemens-gyárban kezdtem, ahol kiderült, hogy egészen Észa^^ Ausztriáig kell majd bumliznom a doUU zommal. Hát nem repestem a boldogságtól. Megnéztem a térképet és úgy döntöttem, inkább hazajövök. Mivel azonban Bécs belvárosában is autópályáktól hangos a környék, a sok felüljáró miatt eltévedtem. Végül úgy határoztam, nincs visszaút. Kisebb pihenőkkel gyalogoltam tovább, miközben számtalan ajkbiggyesztett tekintet nézett. Volt, aki titokban irigykedve szemlélte hátizsákos szabadságomat. Lassan rám esteledett, s le nem vettem a szemem a St. Pölten felé vezető autópályáról, amely mellett a gizgazban bukdácsoltam előre. Már jócskán fenn járt a hold, mikor valami belement a cipőmbe, aztán egy fél óra múlva már alig tudtam lépni. Ekkor megálltam és egy kis csigát találtam összetörve a lukas cipőmben, a lábamon pedig egy vízhólyagot. Összeszorított foggal folytattam utam kb. hajnali 1/2 3-ig. Ekkor holtfáradtan befészkeltem magam a kölcsönhálózsákba. (Folytatás a következő számunkban)