Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-06-12 / 23. szám

8 , SZEKSZÁRDI fASARNAP 1994. JÚNIUS 12. műterembe lépve embernagyságú - kerámia nőalak - istenség. Évezredekkel korábbi termékenységszobrok mai megjelenése, a modern ember kínjaival, törekvéseivel. Számtalan lábával, mintegy hatalmas gyökérzettel tapad a földhöz, sok melle, minden irányba forduló arca - nem engedi el a tekintetet. - A kerámia teljesen véletlen volt. A gimnáziumi évek alatt kövekkel próbálkoztam, kisebb művésztelepeken töltöttem a vakációt. A Garay gimnáziumban végeztem, aztán lekéstem ajelentkezést a főiskolára. Nem akartam fogtechnikus, sem autóvillamossági szerelő lenni, asztalostanulónak meg nem vettek fel, mert érettségim volt. Csatáron tanultam két. évig, bár akkor nem különösebben vonzott a kerámia - vallja Fusz György. - Soha nem kisértette meg más anyag? - Próbálkoztam viasszal, bronzzal, de most már annyira ismerem a kerámiát, hogy a kő, a fém hideg számomra. Ha megtalálnám az alkalmas formát, megszűnne a táErre mondják: a hely szelleme. Az Ady Endre utca hallgatag fái között, a csendes udvaron „ottfelejtett" kőszobor, kerámiaalak, mind egy-egy adalék a házigazda életéhez. Növényzet és élettelen környezet harmóniában olvad egymásba, mintha valóban a földből nőttek volna ki az emberi kéz alkotásai. A természethezvisszanyúló, a környező világot, mint egészet átfogó látásmód határozza meg Fusz György életét és kerámiáit. Feleségével, a szintén keramikusművész Kiss Ildikóval él, dolgozik ebben a miliőben. volság, de nem biztos, hogy lesz erre időm. Néhány nap múlva, június 17-én Budapesten, a Vigadóban nyílik kiállítása, ottjártunkkor éppen erre készült az alkotó. . - Bennem van, szeretnék még néhány munkát elkészíteni. Kicsit későn láttam hozzá, mint mindig. Két éve kezdtem ezt a sorozatot Kecskeméten. Akkor Európa Tanácsi ösztöndíjat kaptam fél évre, amit a Nemzetközi Kerámia Stúdió ítélt oda, hat európai keramikusnak. Az ott született anyagból kiállítás, katalógus készült és megjárta Budapestről indulva Németországot, Kentet. De most a Vigadó nagy lehetőség, borzasztó nehéz helyet kapni, rengeteg a jelentkező. Azzal, hogy a neves szakmai zsűri úgy döntött: Geszler Máriával és Nagy Mártával kiállíthatunk, az év folyamán több kerámia nem lesz a Vigadóban - halljuk a műhelytitkokat. - Hogy születnek ezek a legrosszabb énünket feltáró kerámiaszobrok? Az anyag viszi a képzeletet vagy aprólékosan tervezett alkotásokról van szó? - Hosszú ideig foglalkoztat egy

; egy téma, több vázlatot rajzolok, ezeket alakítom egyik, másik irányba. A végeredmény soha nem lesz ugyanaz, mint az első rajzok. - Mit enged a fantázia, egyáltalán játékos alkotónak tartja magát? - Mire egyvalamit megszülök, addig nagyon sok tudatos dolog alakítja a munkám. Garantálom, még jobb lenne, ha mernék játszani, de alapvetően nem vagyok játékos típus. Tudja, nagyon sokan a szakma azon részén maradnak^ amikor bármelyik pillanatban dát tudnának létrehozni. Azt nF szem, egy-egy részletben, megoldásban én is csináltam csodát. De ennek a szobornak a megépítése, a kaposvári 3 méteres világháborús emlékmű felállítása, vagy az embernagyságú Corpus, amit egy budapesti templomba készítettem, olyan feladat; az embernek el kell jutnia arra a szintre, hogy ne befolyásolják a technikai problémák. Ha az anyag, a szerkezet kérdéseivel kínlódik, az lenyomja, tükröződik az alkotáson. A kő, a bronz túl hideg számomra" Kerámia-látomások * Leleplez bennünket, egyik kritikusa úgy fogalmazta meg, kellemetlen tükörkép, amit anyagba formál. Behúzott nyak, leszegett fej, meghunyászkodó tekintet, deformált, torzult arc, megrepedezett anyag. Harmóniát hazudó hétköznapjainkban levetkőztetett t