Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-04-24 / 16. szám

24 SZEKSZÁRDI 1994. ÁPRILIS 17. A Tolna Megyei Honismereti Egyesület nevében Kac/Ján János helyezett el koszorút Sándorként fellépő Pe­tőfiről. Ki gondolta volna akkor, hogy negyven évvel később ötfelvonásos színdara­bot láthat a költő életé­ről a szekszárdi közön­ség, s hogy az 1891 -ben megalakuló Színpárto­ló Egylet jeles szemé­lyei között Petőfi diák­társát, barátját, Sass Istvánt is ott találjuk. A Szegzárd Szálló emeletén 1893-ban megnyitott színházte­rem az előadások ál­landó otthonává vált. Tíz sor földszinti zárt­szék, földszinti álló­hely, két sor karzati ülőhely, és ugyanott állóhely, kedvezmé­nyes diák-és katonahely várta a közönsé­get. A megnyitó legszebb pillanata Jászai Mari játéka volt, aki Arany János egy víg­balladáját és a jelenlévő Kiss József ver­seit szavalta. Dr. Kerényi Ferenccel együtt a megje­lentek Szekszárd megíratlan színháztör­ténetének későbbi szereplőire is emlé­keztek. Olyan neves művészekre, mint a kétyi születésű és Szekszárdon tanuló Hegedűs Gyula, s a műkedvelőkre: az ál­talános ipartestület, a katolikus le­gényegylet és olvasókör, az evangélikus­református énekkar színjátszóira. A Kis Ildikó és Fusz György iparmű­vészek által készített emléktábla avatása után a színházbarátok Moliére TarttJ^ Av jét tekintették meg a Független Színpw előadásában. - ujt ­Fotó: -ka­M ögöttem ülnek az autóbuszon. Hetven kö­rüli mindkét férfi. - Nem hagyom levágni a lábamat. Kenegetem, áz­tatom. Van rá orvosság. Az utcánkban egy fiatalem­ber is ezt csinálta három évig. Most megint a saját lá­bán jár. - Nem is szabad hagyni. Ha már nincs lába az em­bernek, megette a fene. Akkor már nem üzemel. Nem tud vécére menni, semmit nem tud csinálni. - Észnél kell lenni, mert nagyon összevissza men­nek most a dolgok. Sokat hazudnak. - Sokat. Az se igaz, hogy a külföldi adósság hu­szonkétmiiliárd. Egy ügyvédtől tudom, hogy több mint negyvenmilliárd dollár. Nem merik bevallani, mert akkor nem menne el szavazni a nép. - Arról is milyen számokat mondtak, hogy mennyi a tehénkivágás. Sokkal többet kivágtak. Még fizettek is érte, hogy vágják le a tehenet. Aztán behozatják külföldről a tejet. - Meg a sajtot, meg a mindenfélét. A magyar terme­lő nem boldogul. - Ezekkel nem. - Zsidók ezek mind. A pápa is zsidó. - Az hát. Lengyel zsidó. - Utaznak a világban mindenfelé, a mi pénzünk­ből. Két lábbal - A mi zsebünkre. - Megint úgy van, mint a kommunista rendszerben. Az egyetemen előre eldöntik, ki hányas osztályzatot kap. Jeles csak egy lehet, meg néhány négyes, a többi csak közepes lehet. Ismerősöktől tudom. - Ezt mondják demokráciának. Hol itt a demokrá­cia? - A Torgyán mondja meg az igazat, de nem engedik érvényesülni. - Összefognak ellene, persze, hogy többen vannak. De majd elválik, ki az erősebb. A választáson kiderül. - Én nem tudok elmenni a szavazásra. A lábom nem bírja. Ott sorba kell állni, én azt nem tehetem meg. - Vitesse oda magát autóval. Ott meg majd adnak széket, ha várni kell. - Minek csúfkodjak? Inkább nem megyek el. - De akkor mások szavaznak maga helyett! Ezt nem szabad engedni. Menjen csak el nyugodtan! - Majd meglátom. A gyerekek tudnának segíteni, de azok is mindig el vannak foglalva. - Kenegesse a lábát. Ha azt irta föl az orvos, az használ. - Azt írta föl, mert mondtam neki, hogy az a jó. -Akkor meg is gyógyul. Azafontos, hogynehagyja magát az ember. Vigyázni kell. Nagyon észnél kell most lenni... GEMENCI JÓZSEF Thália első szekszárdi otthona A volt Szegzárd Szálló épületében 1893. július 6-án Jászai Mari, a Nemzeti Színház nagy hírű tragikája, Hilger­mann Laura, a Magyar Királyi Opera­ház tagja és Polonyi Elemér zongora­művész, zeneszerző részvételével megnyitották Szekszárd első színhá­Szekszárd „új nevezetessége' zát. E száz évvel ezelőtti eseményre emlékezve a Tolna Megyei Honisme­reti Egyesület, a Babits Mihály Műve­lődési Ház és a Deutsche Bühne kez­deményezésére április 19-én emlék­táblát helyeztek el a hajdani szálló épü­letén. Az avatás ünnepi per­ceiben dr. Kerényi Ferenc színháztörténész a város­hoz kötődő színházi em­lékeket idézte. Szólt a százhatvannégy esztende­je, 1830-ban tartott első színielőadásrói, amelyen Balog István vándortársu­lata a Hamlet rövidített, látványos élőképekkel ki­egészített változatát adta elő. Megemlékezett Tolna leghíresebb vándorszíné­széről, az 1841-ben a me­gyében még Petrovics Az emléktábla alkotói, Kis Ildikó és Fusz György gyermekeikkel <

Next

/
Thumbnails
Contents