Szekszárdi Vasárnap 1994 (4. évfolyam, 1-51. szám)

1994-04-24 / 16. szám

1994. ÁPRILIS 24. , SZEKSZÁRDI VASARNAP 9 Munka, becsület, hit A mérföldkő szerepe Dr. Latorcai János Ipari és Kereskedelmi Miniszter a KDNP megyei szervezete és Pósta Péter képviselőjelölt meghívására Szekszárdra is ellátogatott. Nem gondoltam volna 8-10 évvel ezelőtt, hogy a miniszterrel fogok egy gyékényen értékeket árulni, mondta bevezetőjében Pósta Péter, így talán érthető, hogy saját mikrokozmoszomban mekkora jelentősége van a rendszerváltozásnak. Történelmi felelősségünk, hogy az ország azon az úton menjen tovább, amelyen elindult, az európai egyesülés felé, és ne ékelődhessenek a folyamatba olyan erők, amelyekből a nemzetnek már elege lett. Ma versenyfutás van Közép-KeletEurópában és mi jó előnyökkel rendelkezünk. Baj lenne, ha e pozíciót elveszítenénk, ezért azt kívánjuk, hogy a gondolkodás érv- és eszmerendszerének irányultsága ne változzon a demagógjai fegyver ellenében sem. Latorcai János a mérföldkő szerepének hasonlatával kezdte beszédét, ami jelzi a megtett utat és a hátralévő távot, amely felé törekszünk, ez esetben azt a közeget, amelyből az ország erőszakosan kiragadtatott, Európát. A visszatekintés pedig igenis szükséges azért, hogy a történelmi jó- és rossz példákból tanulni lehessen. A sok nehézséget és áldozatvállalást hozott 4 év eredméalfa MIISZAKI DISZKONT Extra ajánlatunk: Funai videolejátszó 18900 Ft Ne egyszerre költsön, vásároljon részletre! Televíziók, videók, magnók, rádiók, vasalók, hajszántók, kávéfőzők, kenyérpirítók, porszívók, takarítógépek, hűtők, mosógépek, audio-videokazetták. Ez egy igazi diszkont, amely gondol Önre! Ezt ne hagyja ki! Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 8-18-ig, szombaton 8-12-ig. Tel.: 06-60/360-790 nyeiről kevesett lehetett olvasni és hallani a médiákban, mert azok nem voltak hírértékűek, így úgy tűnik, ahogy ezt sokszor hangoztatják ma, hogy a jövő korábban kiszámíthatóbb volt, mint ma. Igen ám, de a KGST-re szakosodva, '90-ben a magyar ipar és gazdaság csak így volt működőképes. Már 1980ban jelentkezett a külpiaci eladósodás, amelynek akkoriban a belső vitákon hangot is adtak. 1989-ben Grósz Károly kijelentette, hogy olyan mélyponton van az ország, hogy 10-15 év kell, amíg onnan kimozdulhat. Békési László pedig 20%-ra tette a kapukon belüli munkanélküliséget. Ezt követően az állampárt kivonult a hatalomból, '91-re összeomlott a KGST, maga alá temetve a rendszert is. '92-ben pedig már nem volt behajtható termékek ellentételezése. Ennek ellenére megállt az ipari termelés csökkenése és '93-ra már 4%-os növekmény keletkezett a privatizáció és tulajdonosi váltás következtében. Voltak ugyan nehézségek, mert túl szigorúnak bizonyult a csőd- és felszámolási törvény, ennek ellenére megsokszorozódott a vállalkozások száma, 7,5 milliárd dollár tőkebefektetés áramlott az országba, és az új technológiák bevezetésével már 57%-ban az európai közösség országaiba exportáltunk. Jelenleg az ipar 35°/o-a privatizált, ami a termelés 50%-át adja. További cél az, hogy a vállalati szerkezet átalakításokkal újabb kis- és közepes vállalkozások jöhessenek létre. Ehhez mindenképpen befektetésösztönző magatartást kell tanúsítani, nyomást gyakorolni a bankokra kedvező hitelek kikényszerítésével. A minimáladót el kell törölni, az áfát pedig 6%-ra csökkenteni. Munka, becsület, hit, mondta zárszavában Latorcai János. A KDNP csak azt vállalja magára, amit kemény, következetes munkával lehet elérni. Bírálatot pedig csak attól fogad el, aki mindent megtett azért, hogy jobb legyen az élet. N. J. A Veti) mag Kereskedőház Rt. kedvezményes vásárlási akciót hirdet: Kerti rotációs gépekre - ROBI - több változatban 15% árengedménnyel, amíg a készlet tart! Ballagásra, esküvőre: porcelán étkészletek, mokkáskészletek, teáskészletek, ajkai kristályok, porcelántányérok minden méretben, darabonként is, kedvező áron, valamint igényes műanyag áruk. Viszonteladókat nagyker. áron kiszolgálunk! a Vetőmag Kereskedőház Rt. Mezőgazdasági Szolgáltatóházában, Szekszárd, Hunyadi u. 5. Csányi László 1922-1994 „Reggel van, innen az ablakból nézem, a harmadik emeletről, must fordul be a sarkon, megy a vidéki napilap szerkesztőségébe, ahol kéziratokat fog olvasni, jókat és gyatrákat is, termelékenységről, elhagyott gyerekekről, vagy épp a pazarlásról, az úrhatnámságról, de sajnos a harcias szerző, aki halált kiált a söröző hektikás díjnokra, soha nem tudja meg az ikes igék fondorlatos titkát, még azt sem, hogy a papagáj j-vel, vagy ly-nal íija-e a nevét." A fenti sorokat Csányi László írta Szekszárdi Naplójába, mintegy kívülről szemlélve önmagát. Évtizedekig láthatták a Hunyadi utcai járókelők, ahogy kora reggel, télen-nyáron bandukolt a szerkesztőség felé. írásai is vezető helyet foglaltak el a lapban. Tévékritikái egyszerre voltak ismeretterjesztő, az olvasónak újat nyújtó írások és az éles szemű kritikus figyelmeztetései. írás közben született gondolatai pedig kitennének egy újabb szekszárdi naplót. De ezeket nyomda alá szerkeszteni, előkészíteni már másnak lesz feladata. Mert Csányi László nincs többé. Sajnos akik ismertük, számunkra nem volt meglepő a halálhír. Hónapok óta küzdött a gyógyíthatatlan betegséggel és közben írt, szinte az utolsó pillanatig küldte kéziratait már a betegágyból. Halála előtt néhány héttel kapta meg az újságírók egyik legnagyobb kitüntetését, az életművét jutalmazó Aranytollat. Itt élt közöttünk, ebben a városban, ahol mint írta: „a véletlen néhány négyzetmétert juttatott a tejútrendszer százezer fényéves végtelenségéből". Legutoljára is ebben a hetven négyzetméteres lakásban beszélgettünk. Laci bácsi halkan, minden szót megfontolva, tűnődve beszélt. A világról, Olaszországról, amit annyira szeretett és az írás, az olvasás szépségéről. Most mégis visszagondolva a szerkesztőségben együtt-töltött évek jutnak eszembe. Több évig egymással szemben volt az íróasztalunk, így tanúja voltam, hogy bárki bármilyen problémával, gonddal jött, Laci bácsi letette a kéziratot, amit épp olvasott és máris segített. „Tudom, hogy ez a hetven négyzetméternyi terület csak átmeneti otthonom - írta szintén a Szekszárdi Naplóban -, egy napon mindent itt kell hagynom, könyveimet, képeimet, a téli tájat, s nemcsak ezeket, gondolataimat, emlékeimet, önmagamat is... Hozzátartozóim tétován állnak a lakásban, ahol a tárgyak testvérisége egyelőre csak rólam akar tudni, bár veszendő hűségük már lemondás és reménytelenség." Laci bácsi! Sajnos eljött a perc. Búcsúzunk Tőled és sokáig nem felejtünk, mert itt vannak a könyveid, megsárgult újságlapok őrzik gondolataid és ma, akik tanítványaid voltunk, az ikes igékkel küszködve is felidézzük bölcs, mindig segítőkész alakodat. Nyugodj békében!