Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-12-19 / 50. szám

8 , SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. DECEMBER 24. A kiebrudalt humorista (Folytatás a 3. oldalról.) - Lehet egy kabaré kormánypár­ti? - Meggyőződésem, hogy a kaba­ré ellenzéki műfaj, hisz mindig a kisembert, az átlagpolgárt védi, szórakoztatja. No most egyes kor­mányok megpróbálnak az embe­rek ellenében politizálni, de azt so­káig úgysem tudják csinálni. Amit a kabaréban el lehet intézni legyin­téssel, letiltással vagy kitiltással, de az a probléma amit a kabaré eszkö­zeivel megjelentettünk, akkor is lé­tezik, megoldásra vár. Mi egy-egy fellépés során pontosabban fel tudjuk mérni, hogy mi foglalkoz­tatja az embereket, mint a Gallup Intézet bármilyen felmérése. - Hol az a határ, amit a kabaré­szerző sem léphet át? - Nem tudom. Minket az előző rendszerben is rúgdostak, felje­lentgettek, néha betiltottak, ez most is így van. Emlékszem egy­szer egy igazi altábornagy, a sereg politikai főcsoportfőnöke feljelen­tette a Rádiókabarét, mivel „egyol­dalú kritikai hangvétele kiúttalan­ságot, a szocialista társadalom iránti bizalmatlanságot sugall." Később egy másik tábornoktól „Kiváló határőr" kitüntetést kap­tam néhány elmondott viccért. Selmeczi is megkapta, pedig ő tényleges határőrként ott volt az árvíznél, értékeket, embereket mentett, akkor még három nap ju­talomszabadságot se kapott. Visszatérve a lényeghez, a határt azt hiszem szintén a közönség szabja. A Hofi Gézának sincs ak­kora hatalma, hogy eladjon, meg­szerettessen valakit, aki a nézők­nek nem szimpatikus. Van egy idő, ami után már nem lehet jópofákat mondani. Koltai Róbert illetékes elvtársa 1987-ben azért vonult nyugdíjba, mert az emberek el­kezdtek felkiabálni a színpadra, hogy arról beszéljen miért nem tudnak megélni a fizetésükből. Er­re már nem lehetett jópofát vála­szolni. Elérkezett az a határ, ahol az ember széttárja a kezét, mert nem tudja feloldani, humorral elütni a gondokat. - Téijünk vissza kirúgatásához. Nem hiszem, hogy az ezerötszáz elégséges indok volt. Mást nem mondtak? - Dehogynem, hogy döntsem el, politizálni akarok vagy pedig köz­szolgálati rádiózok. Persze a kér­dést csak hétfőn teszik fel. Azt fo­gom válaszolni, hogy a politizálást természetesen abbahagyom, de abba belemegyek, ha ki akarnak nevezni az MTI vezérigazgatójává. - Gondolom ezzel a Demokrati­kus Chartában betöltött szerepére céloztak... - Persze, pedig az nem politikus szerep. Valahogy úgy alakult, hogy színpadhoz szokott emberként szóvivőnek választottak. De mi hangoztatjuk leginkább, hogy a Chartának minden tagja egyben szóvivője is. Mostanában többen vissza vonják az aláírásukat. Na és? - mondom én erre. Ez is természe­tes, amikor aláírt abban a dologban egyetértett, ha most nem, ne jöjjön velünk, minek kell itt bármit is visszavonni? - Azt mondta egy ponton túl nem lehet humorizálni, előbb pe­dig arról beszélt, hogy napjainkban van a leg­több témája. Mi a dolga manapság a humoris­tának? - Van egy nagyon szép mondás, sajnos nem én találtam ki. Egy régi orosz mon­dás, hogy a humor a reménytelenség udva­riassága. Nagyon kife­jezte azt, amit az előző időszakban mi csinál­tunk. Most megfordí­tanám a dolgot és azt mondom, hogy a humor ma a remény udva­riatlansága. - Ez tényleg szép gondolat, azt hi­szem végszónak is megfelelő. Kö­szönöm a beszélgetést. Tamási János Fotó: - kall ­A beszélgetés során többször is em­legetett hétfő azóta eljött és meghozta „gyümölcsét": „Az igazgatótanács egyebek mellett megállapította, hogy a Rádiókabaré szerkesztőségének pénzügyi gazdálko­dásában súlyos hibák, hiányosságok, szabálytalanságok nem fordulnak elő. A továbbiakban az igazgatótanács egy­hangúlag javasolta, hogy külső szak­emberek bevonásával hozzanak létre szerkesztőbizottságot, így biztosítva a politikai kabaré többszólamúságát, to­vábbá azt, hogy Farkasházy Tivadart átmenetileg mentesíteni kell a műsor készítése alól, annak biztosításával, hogy ez idő alatt más, nem politikai jel­legű műsort készíthessen... ...Kiszivárgott hírek szerint az igaz­gatótanács ülésén Farkasházy Tivadar Charta-tagságának kérdését Csúcs alel­nök levette a napirendről, miután szó­ba kerültek más, jobboldali pártoknál szerepet vállaló rádiós munkatársak nevei." (Részlet a Népszabadság 1993. de­cember 14-i tudósításából) A, Szekszárdi Német Nemzeti­ségi Egyesület közös sajtótájékozta­tót tartott a város földrendező bi­zottságával, amelyet Kővári László elnök képviselt. Elöljáróban Józan Mihály ügyve­zető elnök beszámolt a Magyaror­szági Németek Szövetségének de­cember 10-11-en zajlott országos közgyűléséről, ahol örömmel üdvö­zölték a nemzetiségi törvény sokat vajúdott életbe lépését, amelyben élni lehet a lehetőségekkel és felnő­ni azokhoz, bízván a többségi nem­zet támogatásában és megértésé­ben. Ezért is szükséges, hogy a né­metség megszabaduljon végre iden­titási problémáitól, hogy többen be­széljék nyelvüket, hogy a kisebbségi kéttannyelvi oktatás felvirágozzék, hogy a felsőoktatásban ne csak a nyelvtanároknak, hanem a nemzeti­ségi szakon végzetteknek is kellő elismertsége legyen, hiszen ezek a pedagógusok a nyelvoktatáson kívül az egyéb tantárgyakat is németül ta­nítják. „Egy zakó, amibe bele lehet nőni..." Elhangzott az is, hogy a németség számára fontosak lesznek a helyi ön­kormányzati választások is, ahol kel­lő létszám esetén kisebbségi kultu­rális önkormányzatot hozhatnak lét­re, s olyan területeken dolgozhat­nak, ahol reális lehetőségeik vannak, amelyben kompetensek. A jövő évi országgyűlési választásokon pedig vagy egypártra vagy egy kisebbségi képviselőre szavazhatnak a népcso­portok, köztük a németek is. A tör­vény egy nagy zakó, mondta Józan Mihály, amibe természetes módon bele lehet nőni. E példával végered­ményben összegezve a hazai német­ség egyenes tartású céljait is. A továbbiakban arról esett szó, hogy Szekszárdon és környékén az állami tartalék földalap terhére kije­lölendő termőföldek kárpótlási jeggyel történő privatizációjához kapcsolódóan a Tolna megyei né­met szervezet a helyi földrendező bizottsággal igényfelmérést készít, tehát, hogy hányan akarnak kárpót­lásijegyükért termőföldterületet vá­sárolni. Elhangzott az is, högy azon németek és magyarok, akik valami­lyen ok folytán eddig egyáltalán nem jelezték kárpótlási igényeiket, február közepétől - ha az országgyű­lés is megszavazza - egy hónapon át még megtehetik azt. Az ügyek inté­zéséhez segítséget ad folyamatosan Krémer György a németek informá­ciós irodájában (Mártírok tere 10. Tel./fax: 319-948), valamint kedden és szerdán a polgármesteri hivatal­ban Csigei István. A Magyarországi Német Vállalko­zók Szövetsége is kínál egy lehetősé­get a kárpótlási jegyek hasznosításá­ra: kamattal megemelt értéken ­140-150%-on - ad ki részvényt, amelyet a Magyarországi Német Va­gyonkezelő és Kereskedelmi Rt. bo­csát ki. Akik ez iránt érdeklődtek, szintén Krémer Györgynél kaphat­nak jelentkezési lapot. * A sajtótájékoztató előtt kegyelet­tel emlékezett meg Antall József ha­láláról és munkásságáról Józan Mi­hály. Meghalt a magyar Adenauer, mondta. Az az ember távozott közü­lünk, aki arra a feladatra vállalkozott, hogy Magyarország hajóját biztos ki­kötő felé vigye. Úgy, ahogy Konrád Adenauer is tette, amikor a háború utáni Németországot kiemelte a depresszióból és az Atlanti kikötőbe kormányozta. A sors tragédiája, hogy amíg Ade­nauernek erre 5 év adatott, minisz­terelnökünknek még 5 sem. A szek­szárdi németség mélyen gyászolja ö t- Németh J.

Next

/
Thumbnails
Contents