Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)
1993-12-19 / 50. szám
1993. DECEMBER 24. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 9 Szekszárdi történetek Téli percek A Zöld Asz az egy büfé. Utazókat szolgál, enni-inni lehet benne. Este hatig. Utána bezár. A Zöld Ász éjjel alszik. Általában alszik, de van, hogy még este tíz után is nyitva van a hátsó bejárata, ég bent a villany, de amúgy zárva van. Pár méterre tőle parkot egy fehér duplavés kocsi, égnek parkoló fényei. Két szolgálatot teljesítő utasa a Zöld Ászban van. Bementek. Biztosan ellenőrizni. Jó negyedórát tart a dolog. Kijönnek és elhajtanak a városközpont felé. Ellenőrizni máshol is kell. Igen este is, meg máshol is, ilyen a világ, jobb az elővigyázatosság. * A hó nem tett jót a csatornáknak. Sok helyen lehet látni. Rácsúszott a sok vizes hó és bizony sok elgörbült, elhajlott, egyáltalán nagyon vacakul néz ki most a hó után. Igaz nem hóra méretezték őket, hanem esőre, esővízre, de hát most itt járt a tél és havat hozott, ami valljuk be, az utóbbi időkben nem megszokott dolog. Enyhébb, hómentesebb telekhez szoktunk. Majd visszaszokunk a rendes télhez és erős csatornákat készítünk, melyek a vizes hónak is ellenállnak. * Láttam egy Ladát. Tüskés volt. Ezt úgy értse a kedves olvasó, hogy öt antenna volt rajta. Elöl, meg hátul, meg oldalt és hát középen is. Furcsa volt. Többször láttam már a Béla téren. Mindig magányos volt. Éppen állt, amikor láttam, nem ült benne sofőr, mint valamikor, amikor még az volt a divat. Ebben sem utas, sem vezető nem volt, de hát állt. Alló kocsiba meg nem kell egyik sem, nem írja elő semmilyen szabály ezt. Mégis arra gondolok, hogy kell, hogy legyen legalább az egyik az előbb említettek közül. Talán még fontos is az illető. De öt antenna? Azért az nagyon sok. Vagy annyira fontos ember a tulajdonosa, hogy öt kelt neki?Ki tudja? A barátom azt mondja, ő szerinte gyűjtő lehet. Antennagyűjtő. Kétségtelen, a látszat ez. - tiike Tenyérben tartott történelem Vannak hobbik, amik annyira személyesek, hogy a hasonló édeklődésű emberek is inkább csak egymás mellett, s nem együtt űzik. Ilyen az éremgyűjtés is. A numizmatika, az éremtan a történelem egyik segédtudománya, s tulajdonképpen minden éremgyűjtő maga is „tudósa" a történelemnek, a történelem egy-egy szeletének. Hiszen ezek a vert vagy öntött lapocskák oldalaikon domborműves ábrázolással és felirattal hiteles dokumentumai a kornak, amelyben születtek. - Hogyan lesz valaki éremgyűjtő? - kérdezem Király Józsefet, a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete Tol• megyei szervezetének titkárát, országos választmány tagját. - Majdnem mindenkinek van otthon egy-két régi pénze, egy-egy régi veretű, patinás emlékérme. Aki egy kicsit érdeklődő, utánanéz a feliratnak, az ábrázolásnak. Aztán ha egy régi pénze van, már szeretné hozzá megszerezni a másodikat is, és így lassan szenvedélyévé válhat. Nekem a feleségem történelem szakos tanár, a gyerekek sokszor vittek be az iskolába régi pénzeket. Segítettem megfejteni a korukat, az eredetüket, s így kezdtem magam is egyre inkább az éremtan és -gyűjtés felé fordulni. - Ez az egyesület más, mint az általában megszokott klubok. Milyen közösségi élet folyik itt? - Havonta egyszer összejövünk a művelődési házban, katalógusokat, külföldi szakfolyóiratokat böngészünk, cserélgetünk, adunkveszünk, alkuszunk, megbeszéljük az újdonságokat. A MEE évente kiad 14-15 érmét, ebből a tagok számára van úgynevezett kötelező átvétel. Érmet egyébként bárki adhat, ha elegendő, több száz ezerforintos tőkéje van hozzá, de az egyesület országos választmánya pályázatok alapján dönti el, melyik 15-höz adja a nevét. Vannak országos egyesületi programok, vándorgyűlések, cserenapok, sőt Numizmatikai Nyári Egyetem is. Mi itt szombatonként nagyon sokat tanulunk egymástól, hiszen az érmék meghatározása, értékelése, besorolása művelődéstörténeti, művészeti, de akár gazdasági, jogi ismereteket és ilyen búvárkodásra hajlamos lelket kíván. A numizmatika szerteágazó terület, nem lehet mindent gyűjteni. Mindenkinek tematikus gyűjteménye van, lehet az római pénz, osztrák-magyar pénzek vagy a sport az érméken vagy „nagy emberek" emlékérmei vagy gúnyérmek. Ahány gyűjtő, szinte annyi téma. - Önök is adtak már ki érmet. Mit kel! tudni erről? - Babits Mihály halálának 50. évfordulóján a MÉE pályázatát elnyerve jelentettünk meg egy emlékérmét. Fritz Mihály tervezte, a Király József: „Lassan szenvedéllyé válik... szokásos tallér méretben, 42,5 mm-es átmérő nagyságban készíttettünk belőle 300 ezüst és 500 bronzpéldányt. - Mitől értékes egy éremgyűjtemény? - Ez változó, egyetlen darab esetleg érhet annyit, mint másból egy zsáknyi. A gyűjtők egyébként nem szoktak dicsekedni értékes kollekciójukkal, de komoly értékű gyűjtemények vannak Tolnában is. - Aki „ezüstpénzt" gyűjt, miért nem gyűjt inkább ékszert?Meghatározható-e, hogy kit mi motivál a gyűjtésben? - Sokféle szempont elképzelhető. Az biztos, hogy kell hozzá érdeklődés, emellett történelemszeretet, művészetszeretet, motiválhatja az értékmentő szándék, sőt talán némi kapzsiság is. Nekünk ez az „ékszer", a kincs. - Kik az egyesület tagjai? - Életkorban és foglalkozásban széles a skála. A 17-18 évestől a nyugdíjasig, a gimnazista diáktól a vállalkozón át a főorvosig sokfélék vagyunk, de mind férfiak. Országos rendezvényeken láthatók néha nők, „fehér hollóként", itt a megyében egyetlen hölgy tagja sincs az egyesületnek. - Mi lehet ennek az oka? - Én nem tudom. Talán ők gyűjtik az ékszereket. ... , Udud Terez Fotó: - ka -