Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-12-19 / 50. szám

1993. DECEMBER 24. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 5 Randevú a miniszterrel, útügyben Lapzárta után kerül sor az ünne­pélyes aktusra Szekszárdon az óvármegyeháza dísztermében, ahol dr. Schamschula György köz­lekedési, hírközlési és vízügyi mi­niszter aláírásával hitelesíti a szer­ződést, aminek alapján a város ha­tárában megépül a régóta tervezett új Duna-híd. Szekszárd polgármestere, Ko­csis Imre Antal ezen a napon akar találkozni a miniszterrel, mert a V^MS. érdekében szükségesnek IV, hogy a híd elkészültére a vá­ros is alkalmassá váljon a várha­tóan ugrásszerűen megnövekvő forgalom átbocsátására. Ennek érdekében két útépítés válik indokolttá. Egyik a már épülő tehermentesítő út befejezése, s összekötése a felüljáróval. Ez a vasúttal párhuzamosan indul, s a hajdani Gemenc EXPO mellett el­haladva végül becsatlakozik a del­tához vezető négysávos útba. A következő két-három évben ezt az utat végig el kell készíteni, ugyanúgy, mint a leágazásokat, lepkéket, amivel a felüljáróval összeköthető. Ennek a város központját teher­mentesítő útnak elkészítése után is elengedhetetlenül szükséges lesz a várost elkerülő út megépítése. Kü­lönösen, ha megépül a 9-es főút, ami a létesítendő Duna-hídon ke­resztül kapcsolatot teremt a Du­nántúl és az Alföld települései kö­zött. Akkor már a meglévő útháló­zat nem lenne képes átengedni a városon a megnőtt forgalmat. Hi­szen most, mikor az udvari határál­lomás lezárása miatt a külföldi for­galom minimális Szekszárdon, az utcák zsúfoltak. A miniszter a városba jön. Elvi­leg a találkozónak nem lehet aka­dálya. Valószínű, gyakorlatilag sem lesz, hiszen, amiről a polgár­mester akar vele tárgyalni, nem­csak a városnak fontos, hanem az országnak is. - sz l ­Sikerrel pályáztak A múlt héten értesítette a Munka­ügyi Minisztérium az 505-ös Ady End­re Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskolát, hogy a korábban be­nyújtott pályázata alapján 3,4 millió fo­rint támogatásban részesíti. Ezzel az 1993. évben 7,2 millió forin­tot nyert meg összesen pályázatai alap­ján az intézmény tevékenységének fej­lesztésére. Válasz Tisztelt Szerkesztőség! A lap november 21-i számában ,,-sz 1-" jelzéssel, „Az alapítvány" címmel megjelent cikk személyemre vonatkozó azon részének, mely szerint „...néhány doktor, Kelemen Endre sebészfőorvos... (...és még páran...) saját pénzüket tették az alapítványba." Szíves helyreigazítá­sát kérem. Magam nem tettem pénzt a Tolna Megyei Baleseti Alapít­ványba, csupán felkérésre az alapítvány kuratóriumának elnöki tisztét vállaltam. 1993. november 21. Tisztelettel: DR. KELEMEN ENDRE ny. kórházi főorvos Ez év tavaszán is - már hagyo­mányosan - a Goethe Intézet pá­lyázatot hirdetett a németül tanuló l^fcpiskolások számára, ^^z aktuális témára - „A külföl­diek helyzete Németországban és Magyarországon" - rövid német nyelvű dolgozatot és 2 kollázst kel­lett készíteni. A pályaművek elbí­rálása után beszélgetés követke­zett Josef Proksch budapesti né­met szaktanácsadóval. Ennek alapján dőlt el, hogy juta­lomként a szekszárdi Garay gim­náziumból 1 tanuló 4 hetes, 3 diák­társa pedig 3 hetes németországi úton vehet részt. A 4 hetes köruta­zást Ferkelt Balázs, a 3 hetes kölni tartózkodást Vadász Judit, Zaják Enikő, Iker Szilvia és Leposa Zsó­ka nyerték el. Ez a pályázat a világ számos or­szágában megjelent, így Ferkelt Balázs és öt magyar társa többek között perui,japán, chilei, ecuado­ri, egyiptomi középiskolásokkal került egy csoportba. Utazásuk so­rán Bonnban, Nürnbergben, Ber­linben és Münchenben jártak. A 4 szekszárdi lányt Kölnben családok várták, akik a 3 hét alatt otthont és ellátást nyújtottak. Mi­vel az iskolaév Németországban nyár közepéig tart, a családok ve­lünk egyidős gyermekeivel együtt egy kölni gimnáziumban tanul­tunk. A tanulás mellett persze maradt idő a szórakozásra és a kirándulá­sokra is. Az iskola által szervezett közös programok mellett a csalá­dok egyénileg is segítettek az ott­tartózkodást színesebbé tenni. így jutottunk el Bonnba és hajóztunk a Rajnán. Esti programjaink is érdekesek voltak, meglátogattunk egy blues­kocsmát és az éppen Kölnben fel­lépő Oregon jazzegyüttes koncert­jét. A három hét gyorsan eltelt, s bár a végén már hiányzott a család, az otthon hagyott barátok, hazaér­kezvén mégis örömmel gondolok az ott töltött időre. Kerstin ven­déglátó barátnőmmel azóta levele­zünk, s talán a jövő nyáron meglá­togat. LEPOSA ZSÓKA IV. E osztályos tanuló Evangélium „Az Úr szolgálóleánya vagyok: történjék velem szavaid szerint." (Lk. 1., 38.) Advent 4. vasárnapjának főszereplője Mária, a názáreti szűz. Isten őt létének első pillanatától fogva arra választotta ki, hogy a Megváltónak édesanyja legyen. Megóvta őt az áteredő bűntől, ezért nevezi Máriát az angyal kegyelemmel teljesnek (v. ö. Lk. 1., 28.). Isten tervében már a kezdet kezdetén benne volt Mária, de amikor elérkezett az idpk teljessége (v. ö. Gal. 4., 4.) akkor valósággá vált Izaiás próféta jövendölé­se: „íme a Szűz fogan és fiút szül, Emmanuelnek nevezi el" (Iz. 7., 14.), ami any­nyit jelent: Velünk az Isten. Márián keresztül, az Ő igenjén keresztül ölt testet az Ige, a második isteni személy, Jézus Krisztus. Mária szabadon vállalkozott az Istentől neki szánt feladatra. Az igazán nagy dolgokat mi is akkor visszük végbe, amikor szabadon mondunk IGEN-t Isten akaratára. Miben kell nekünk, a XX. század hívő emberének igent mondani? Igent kell mondani az életre, a hitre és a szeretetre. IGEN az ÉLETRE: Amikor lassan eltelik egy év, hogy a parlament megsza­vazta a „liberális" abortusztörvényt; vagyis elég a „nő válsághelyzete", hogy a szíve alatt lévő életet kioltsa, akkor nekünk IGEN-t kell mondani az életre, ahogy Mária is igent mondott és vállalta az anyaságot. IGEN a HITRE: Mária teljesen rábízta életét az Istenre: „Történjék velem szavaid szerint." (Lk. 1., 38.) Ez a feltétlen bizalom kell, hogy meglegyen bennünk Isten iránt. Az embe­rek a közelmúltban sok mindenben hittek és sok mindenből kiábrándultak. Az emberi lelkek mélyén ott tátong az üresség és ezt kellene, hogy betöltse az Is­tenbe vetett hit, amely egyszemélyes elkötelezettségben realizálódik. IGEN a SZERETETRE: Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy Isten annyira szeretett minket, hogy Egyszülött Fiát adta értünk (v. ö. Jn. 3., 16.). Isten meg­ajándékozott minket az 0 szeretetével azáltal, hogy elküldte nekünk Jézust. Nekünk is ki kell fejeznünk szeretetünket Isten iránt azzal, hogy igyekszünk az Ő parancsai szerint élni. Másrészt ki kell fejeznünk szeretetünket embertár­saink felé is, de nemcsak most, a karácsonyi ünnepnapokon, hanem a szürke hétköznapokban is, amikor a szeretet áldozattal és lemondással jár. Legyen példaképünk Mária, aki miután részesült az isteni kinyilatkoztatás­ban, útra kelt és elment, hogy szolgálja rokonát, Erzsébetet. A mi feladatunk is ez, szolgálni embertársainkat olyan alázattal, ahogyan Ö tette. Amen. BACSAMAI LÁSZLÓ rk. káplán

Next

/
Thumbnails
Contents