Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-12-19 / 50. szám

1993. DECEMBER 24. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 5 Randevú a miniszterrel, útügyben Lapzárta után kerül sor az ünnepélyes aktusra Szekszárdon az óvármegyeháza dísztermében, ahol dr. Schamschula György közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter aláírásával hitelesíti a szerződést, aminek alapján a város határában megépül a régóta tervezett új Duna-híd. Szekszárd polgármestere, Kocsis Imre Antal ezen a napon akar találkozni a miniszterrel, mert a V^MS. érdekében szükségesnek IV, hogy a híd elkészültére a város is alkalmassá váljon a várhatóan ugrásszerűen megnövekvő forgalom átbocsátására. Ennek érdekében két útépítés válik indokolttá. Egyik a már épülő tehermentesítő út befejezése, s összekötése a felüljáróval. Ez a vasúttal párhuzamosan indul, s a hajdani Gemenc EXPO mellett elhaladva végül becsatlakozik a deltához vezető négysávos útba. A következő két-három évben ezt az utat végig el kell készíteni, ugyanúgy, mint a leágazásokat, lepkéket, amivel a felüljáróval összeköthető. Ennek a város központját tehermentesítő útnak elkészítése után is elengedhetetlenül szükséges lesz a várost elkerülő út megépítése. Különösen, ha megépül a 9-es főút, ami a létesítendő Duna-hídon keresztül kapcsolatot teremt a Dunántúl és az Alföld települései között. Akkor már a meglévő úthálózat nem lenne képes átengedni a városon a megnőtt forgalmat. Hiszen most, mikor az udvari határállomás lezárása miatt a külföldi forgalom minimális Szekszárdon, az utcák zsúfoltak. A miniszter a városba jön. Elvileg a találkozónak nem lehet akadálya. Valószínű, gyakorlatilag sem lesz, hiszen, amiről a polgármester akar vele tárgyalni, nemcsak a városnak fontos, hanem az országnak is. - sz l Sikerrel pályáztak A múlt héten értesítette a Munkaügyi Minisztérium az 505-ös Ady Endre Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskolát, hogy a korábban benyújtott pályázata alapján 3,4 millió forint támogatásban részesíti. Ezzel az 1993. évben 7,2 millió forintot nyert meg összesen pályázatai alapján az intézmény tevékenységének fejlesztésére. Válasz Tisztelt Szerkesztőség! A lap november 21-i számában ,,-sz 1-" jelzéssel, „Az alapítvány" címmel megjelent cikk személyemre vonatkozó azon részének, mely szerint „...néhány doktor, Kelemen Endre sebészfőorvos... (...és még páran...) saját pénzüket tették az alapítványba." Szíves helyreigazítását kérem. Magam nem tettem pénzt a Tolna Megyei Baleseti Alapítványba, csupán felkérésre az alapítvány kuratóriumának elnöki tisztét vállaltam. 1993. november 21. Tisztelettel: DR. KELEMEN ENDRE ny. kórházi főorvos Ez év tavaszán is - már hagyományosan - a Goethe Intézet pályázatot hirdetett a németül tanuló l^fcpiskolások számára, ^^z aktuális témára - „A külföldiek helyzete Németországban és Magyarországon" - rövid német nyelvű dolgozatot és 2 kollázst kellett készíteni. A pályaművek elbírálása után beszélgetés következett Josef Proksch budapesti német szaktanácsadóval. Ennek alapján dőlt el, hogy jutalomként a szekszárdi Garay gimnáziumból 1 tanuló 4 hetes, 3 diáktársa pedig 3 hetes németországi úton vehet részt. A 4 hetes körutazást Ferkelt Balázs, a 3 hetes kölni tartózkodást Vadász Judit, Zaják Enikő, Iker Szilvia és Leposa Zsóka nyerték el. Ez a pályázat a világ számos országában megjelent, így Ferkelt Balázs és öt magyar társa többek között perui,japán, chilei, ecuadori, egyiptomi középiskolásokkal került egy csoportba. Utazásuk során Bonnban, Nürnbergben, Berlinben és Münchenben jártak. A 4 szekszárdi lányt Kölnben családok várták, akik a 3 hét alatt otthont és ellátást nyújtottak. Mivel az iskolaév Németországban nyár közepéig tart, a családok velünk egyidős gyermekeivel együtt egy kölni gimnáziumban tanultunk. A tanulás mellett persze maradt idő a szórakozásra és a kirándulásokra is. Az iskola által szervezett közös programok mellett a családok egyénileg is segítettek az otttartózkodást színesebbé tenni. így jutottunk el Bonnba és hajóztunk a Rajnán. Esti programjaink is érdekesek voltak, meglátogattunk egy blueskocsmát és az éppen Kölnben fellépő Oregon jazzegyüttes koncertjét. A három hét gyorsan eltelt, s bár a végén már hiányzott a család, az otthon hagyott barátok, hazaérkezvén mégis örömmel gondolok az ott töltött időre. Kerstin vendéglátó barátnőmmel azóta levelezünk, s talán a jövő nyáron meglátogat. LEPOSA ZSÓKA IV. E osztályos tanuló Evangélium „Az Úr szolgálóleánya vagyok: történjék velem szavaid szerint." (Lk. 1., 38.) Advent 4. vasárnapjának főszereplője Mária, a názáreti szűz. Isten őt létének első pillanatától fogva arra választotta ki, hogy a Megváltónak édesanyja legyen. Megóvta őt az áteredő bűntől, ezért nevezi Máriát az angyal kegyelemmel teljesnek (v. ö. Lk. 1., 28.). Isten tervében már a kezdet kezdetén benne volt Mária, de amikor elérkezett az idpk teljessége (v. ö. Gal. 4., 4.) akkor valósággá vált Izaiás próféta jövendölése: „íme a Szűz fogan és fiút szül, Emmanuelnek nevezi el" (Iz. 7., 14.), ami anynyit jelent: Velünk az Isten. Márián keresztül, az Ő igenjén keresztül ölt testet az Ige, a második isteni személy, Jézus Krisztus. Mária szabadon vállalkozott az Istentől neki szánt feladatra. Az igazán nagy dolgokat mi is akkor visszük végbe, amikor szabadon mondunk IGEN-t Isten akaratára. Miben kell nekünk, a XX. század hívő emberének igent mondani? Igent kell mondani az életre, a hitre és a szeretetre. IGEN az ÉLETRE: Amikor lassan eltelik egy év, hogy a parlament megszavazta a „liberális" abortusztörvényt; vagyis elég a „nő válsághelyzete", hogy a szíve alatt lévő életet kioltsa, akkor nekünk IGEN-t kell mondani az életre, ahogy Mária is igent mondott és vállalta az anyaságot. IGEN a HITRE: Mária teljesen rábízta életét az Istenre: „Történjék velem szavaid szerint." (Lk. 1., 38.) Ez a feltétlen bizalom kell, hogy meglegyen bennünk Isten iránt. Az emberek a közelmúltban sok mindenben hittek és sok mindenből kiábrándultak. Az emberi lelkek mélyén ott tátong az üresség és ezt kellene, hogy betöltse az Istenbe vetett hit, amely egyszemélyes elkötelezettségben realizálódik. IGEN a SZERETETRE: Karácsonykor azt ünnepeljük, hogy Isten annyira szeretett minket, hogy Egyszülött Fiát adta értünk (v. ö. Jn. 3., 16.). Isten megajándékozott minket az 0 szeretetével azáltal, hogy elküldte nekünk Jézust. Nekünk is ki kell fejeznünk szeretetünket Isten iránt azzal, hogy igyekszünk az Ő parancsai szerint élni. Másrészt ki kell fejeznünk szeretetünket embertársaink felé is, de nemcsak most, a karácsonyi ünnepnapokon, hanem a szürke hétköznapokban is, amikor a szeretet áldozattal és lemondással jár. Legyen példaképünk Mária, aki miután részesült az isteni kinyilatkoztatásban, útra kelt és elment, hogy szolgálja rokonát, Erzsébetet. A mi feladatunk is ez, szolgálni embertársainkat olyan alázattal, ahogyan Ö tette. Amen. BACSAMAI LÁSZLÓ rk. káplán