Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-12-12 / 49. szám

1993. DECEMBER 12. , SZEKSZÁRDI VASARNAP Szekszárdi vállalkozók és az SZDSZ-program A szekszárdi gazdálkodó cégek, vál­lalkozók képviseletében negyvenen vettek részt azon a célratörő beszélge­tésen - a múlt hét végén a Gemenc Szállóban -, amelynek vendége Kuncze Gábor volt, az SZDSZ parla­menti frakcióvezetője, miniszterelnök­jelöltje. Eszmecserét folytattak a gaz­daság mai helyzetéről, s még inkább ar­ról, miként lehetne kilábalni a mély­pontról, működő pályára állítani a gaz­daságot. A gemencbeli eszmecserét követő sajtótájékoztatón meg is említette be­« etőként a frakcióvezető, hogy szek­rdi látogatása ahhoz a munkához tartozik, amit december végéig akar el­végezni: igyekszik minél több telepü­lésre eljutni, hogy megismertesse a gazdasági szakemberekkel, vezetők­kel, de másokkal is az SZDSZ prog­ramját és erről szót váltsanak. Úgy fo­galmazott, hogy kikéri a különböző tár­sadalmi csoportok véleményét a vá­lasztási programról. A legfőbb célok, teendők: olcsóbb, de hatékonyabb ál­lam, stabil adórendszer, eltüntetni a bürokratikus akadályokat a vállalkozá­sok útjából, a külföldi működő tőke be­lépésének elősegítése az eddiginél eredményesebb módon, a magyar gaz­daság erősödése javára. A Szekszárdi Vasárnap kérdésére válaszolva elmondta Kuncze Gábor, ogy az országos témák mellett helyiek izóba kerültek a vállalkozókkal való eszélgetés alkalmával. Például bemu­tattak neki egy kistérségi fejlesztési programot, ezt örömmel vette, mert hasonló kérdésekkel az SZDSZ-prog­ram is foglalkozik. Megállapodtak a be­mutatott tervezet készítőivel, hogy ké­sőbb még találkoznak és tárgyalnak er­ről a témáról. Szóba került a sajtótájékoztatón az ország külföldi adósságának várható növekedése. Kuncze Gábor, aki köz­gazdász, közölt néhány számadatot és a véleményét is kifejtette a létfontossá­gú kérdésről. Elmondta, hogy a nettó adósságállomány némileg csökkent, de az év végéig még várhatóan kétmilliárd dollárral növekszik a külső adósságál­lomány. Részben azért, mert a rendkí­vül nagy költségvetési hiány miatt föl kell venni egymilliárd dollár hitelt. Ilyen körülmények között hogyan jellemezhető az ország és benne a gaz­daság helyzete, stabilitása? A válasz: Magyarországon politikai stabilitás van, de a gazdaság pozíciója rosszabb JgÉ oes mint évekkel ezelőtt. A gazdaságban egyetlen pozitív változás ment végbe, ami viszont döntő jelentőségű, ez az átalakulás a magántulajdonon alapuló gazdaság létrehozására. Kuncze Gábor leszögezte, hogy ezeknek a gazdasági viszonyoknak a stabilizálása, a magán­vállalkozások erősödésének támogatá­sa révén lehet majd elindulni azon a pá­lyán, amelyik a fölemelkedés, a műkö­dőképesség irányába vezet. A Szabad Demokraták Szövetsége éppen ennek a nehéz feladatnak a meg­oldására vállalkozik, amikor meghirde­ti választási programját. A program, a gazdasági terv mögött sok hozzáértő szakember áll és akar tevékenykedni a jövőben is, bízva abban, hogy az SZDSZ kormányzati szerephez jut a jövő évi választásokkal. Ezzel kapcso­latban bejelentette a párt miniszterel­nök-jelöltje, hogy elfogadhatónak tart­ják a májusi választást, de ha a kor­mányzás stabilitása veszélybe kerülne, akkor előbbre kell hozni a választások időpontját. . (gemenci) ŐK) BANK Értesítjük minden Kedves Ügyfelünket, hogy az ünnepek miatt nyitva tartásunk a következők szerint változik: december 17. (péntek): pénteki nyitva tartás december 18. (szombat): pénteki nyitva tartás december 24. (péntek): zárva december 31. (péntek): bankszünnap - zárva Minden kedves jelenlegi és jövőbeni ügyfelünknek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk. Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. Tolna Megyei Igazgatósága és fiókhálózata Heti levél Vásár Rövid tépelődés után nekilendültünk az össznépi vásár­lásnak. A motfondír oka kettős, egyrészt mit is kéne venni ­mi lenne kedves ajándék - másrészt a szándékot némiképp szinkronba kell hozni a pénztárcával, magyarul ott a csóró­ság mint behatároló faktor. A népség kisebb hányadának a másik oldalon van gondja; eladni szeretne, szabadulni az árutól, kaszálgatni egy kicsit a karácsonyi réten. Bódésorok közt araszol, teletömött kirakatokat szemléz, utcai áruso­kat kerülget az ember hetekig. A Korzó oldalához négy vidékies eleganciájú ember ér­kezik, lehuppantják testes utazótáskájukat. Cipzár zizzen, az egyik csomagolópapírt terít le, előkerül az áru. Rögtön megjelenik néhány vevő. Ezek középkorú és idősebb höl­gyek, prémgalléros télikabátban, kötött sapkában... Ahogy megérkeznek, rögtön odatalálnak, és szó nélkül az áru fölé hajolnak. Azok az értő tekintetek és a kezek, amelyek az árut forgatják, anyagát, minémüségét vallatják! S közben egyetlen lényegre törő kérdés: Mennyi?! Már indul is a kágéesté-seft. Egy idje, ha három-négy ilyen asszonyt látok egy kupac­ban, automatice a bukszámhoz kapok és odalejtek a közel­be, mint Pavlov kutyája, vételi szándékot indukál bennem a látvány. Nyilván azért van, mert tudom, hogy ezeknek az asz­szony oknak olyan a szaglásuk minta keselyűnek, szemük a sasé, anyagismeretük egy profié. En rossz vásárló vagyok, pontosabban amatőr. Ha kelt valami, bemegyek az első boltba, megveszem és márkeccsölök is kifelé. Örömöm nem tarthat soká mert előbb-utóbb összetalálkozom a fent jel­zett asszonyok aktuális egyedével, s az megkérdi mit vet­tem? Megmondom. Ha nem figyelek, még meg is mutatom. Aztán az ára. Megmondom. Ekkor kapom azt a választ, hogy az itt és itt olcsóbb. Ettől paff leszek. Honnét a bánat­ból tudják? Hogy a hús a Terinél a legolcsóbb a piacon... Az ember érzékeli, hogy kimaradt az életből, nem látja, hogy mi folyik körülötte, nincs benne. Egy időben úgy védekeztem, hogy hazudtam, bocsánat csúsztattam, természetesen lefelé, mármint az árak bevallá­sánál, de nem tudtam olyan keveset mondani, hogy ne az lett volna belőle, hogy itt és itt ez olcsóbb. Sőt sokkal ol­csóbb! Az ember megsemmisülten bámul a cekkerébe. Föl­adom, kész, passz, ez nem az én pályám. Hogy miket találnak asszonyok turkálás közben a bá­lás-butikokban... Egyszer én is bementem. Átforgattam két, uszkve három mázsa kacatot, de egy nekem való leesett gombot nem találtam. A kágéesté-piac az más, ott még én is lehetek okos. Száz­tíz egy pamuting, háromszázért öt pár zokni. Vastag, pa­mut. Vesznek az asszonyok, veszek én is. Közben egy férfi ­még csak nem is rendőr - tatán az áruház rendésze? - zar­gatja az árusokat, hogy itt nem lehet, menjenek máshová. Közben öt is küldik valahová, de annak sincs foganatja. Si­mítjuk a százasokat, markoljuk a zsákmányt. Az ember gyanítja, hogy ha ilyen olcsó, akkor lehet, hogy lopták. Vagy rabolták. Hogy a zokni fog és fekete- vagy sárgalábú tesz az ember, netán az orra az első nap kidurran és nagyujjával szemez a vásárló. Közben hátralépek, figyelem a fejlemé­nyeket. Nincs itt semmi baj, miértünk, a vásárlókért folyik a harc. Semmi kétség, maholnap győzünk. - st ­1

Next

/
Thumbnails
Contents