Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-12-12 / 49. szám

1993. DECEMBER 24. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 3 siker alatt - egy osztrák gondolkodó szerint - nagyon különböző, esetenként ellentétes dolgokat értünk. Ez a siker céljának értékelésével függ össze, de a legfőbb jellemzője, hogy az ember defmiáljalEgy elégséges dolgozat az egyik tanulónak éppoly siker lehet, mint kudarca a másiknak. - Valóban mikor beszélhetünk sikerről? - fordulok Adorján Zsuzsanna pszichológushoz. - Sikerről csak akkor beszélhetünk, ha érdekében egy célirányos tevékenység zajlott le, ha érdekében erőfeszítés történt. - Teljes egészében osztom ezt a véleményt - kapcsolódik a be»

élgetésbe Sz. N. magánfuvarozó, :/' egy ócska IFA gépkocsival alapozta meg szállítmányozási vállalatát, majd így folytatja: vásári fuvarozással kezdtem, majd általánydíjas lettem egy szövetkezetnél. Éjjel-nappal ment a hajtás. Hamarosan újabb autót vettem, sőt segítséget is szerződtettem. Az én célom az volt, hogy minél előbb jussak jó kocsikhoz, s hogy a magam ura lehessek. - Ennek közel egy évtizede már. - Igen. Rázós időszak volt. Ezt csak igazán az érti, aki benne élt. Jómagam voltam a pilóta, a szerelő, a könyvelő, no persze a főnök is! Az exportjáratok számának megnövekedésével léptem ki a nemzetközi porondra. A nemzetközi tapasztalatokat Ausztriában l^zereztem. - Távol álljon tőlem a hírverés, a reklám, de elárulná kérem, jelenleg hol tart? - Világbanki hitelből vásárolt Mercedeseim egész Európát járják. Az alkalmazottaim elégedettek és elégedett vagyok magam is. Persze az ember mindig tele van ötlettel, tervekkel. - Azok nélkül talán nem is boldogulna az ember, legfeljebb csak „végrehajtói" szerepben - veszi át a szót 0. L. grafikusművész, aki legutóbb egy szomszédos falucska Kálváriájának megfestésével hívta fel magára a figyelmet. Sokadik elképzelésemet álmodtam rajzkartonra, majd a stációk falába, míg alkotásaim kivívták az elismerést. Krisztus szenvedésein túl, a feltámadás, az örök élet momentumát is meg kívántam jeleníteni, szemléletessé téve a hívek (ők voltak a megbízóim is!) előtt. Azután ott volt az ár is. Bizonyára az is szerepet játszott a pályázat elnyerésében, hogy árajánlatom reálisabbnak bizonyult a többinél, noha művészeti színvonalban azonos nívón álltunk. A többi pedig szerencse dolga volt. Anélkül elég ritka a siker. - így lenne valóban? - A sikert az ember csak elősegítheti, de nem hozhatja létre teljesen, a fáradozás önmagában még nem feltételezi az eredményt, ehhez szerencse is kell tartja A. Zs. „Legalább egyet!" - Én nem igen bízom a szerencsében - szól hozzá Cs. Ilona, aki egy egész nyomtatvány-üzlethálóKényszere: elbizonytalanít SIKER, nagybetűs Sikeresnek lenni, korunknak jelenleg legkívánatosabb állapota. Érdemes tehát (legalább egyszer!) utánanézni, milyen feltételek között keletkezik és mit jelent tulajdonképpen. írásunkban megszólaltatjuk a sikeres magánfuvarozót éppúgy, mint egy üzlethálózat vezetőjét, de szót kap a mérnök, a művész, sőt a pszichológus is. zatot vezet és háziasszonyból lett üzletasszonyá, majd így szövi tovább a gondolatot: nem tagadom, néha meg-meg legyintett (mármint a szerencse!) de csak kis része volt a sikerben. A szorgalmas munka, az élettapasztalat, a kitartás sokkal fontosabb ennél. - így igaz - bólintanak rá a fiúk valódi siker záloga az, hogy arányos mennyiségű fáradtságot fejtsünk ki anélkül, hogy a sikertől függővé tennénk. Majd a többi elválik. A valódi eredményhez ahogy ezt Ilona is mondta -, a dolgokkal való elmélyült (kitartó) foglalkozáson keresztül vezet az út. - Hadd mondjak el egy idevágó történetet! - kéri A. Zs. Valamennyien érdeklődéssel tekintünk rá. „Egy rabbi aki sikertelensége miatt nehéz anyagi helyzetbe került és nem tudta, hogyan tartsa el számos gyermekét, kétségbeesésében arra kérte Istent, hogy tegyen vele csodát a lottójátékban. Miután a lottónyereség több hét után sem következett be, a templomba ment és szidalmazta Istent. Uram nem kértelek eleget, hogy segíts nekem és éhező gyermekeimnek? Ekkor megszólalt az Úr: Rabbi, látom szükségedet, de adj nekem egy lehetőséget. Menj és vegyél legalább egy sorsjegyet!" - Hát bizony! - replikázott 0. L. nevetve -, a véletlenek, a „sült galamb várása" aligha tanácsos. Mert az, ha véletlenül, keresés nélkül találunk egy aranygyűrűt, nem tekinthetjük sikernek, csak tiszta véletlennek! Gondolom, az előbbi történet rabbija is ezt tapasztalta meg. Az én szerencsém talán abban volt (van) - ragadja magához a szót S. Árpád autógépész üzemmérnök, aki egy családi vállalkozásba lépett be és most egy autószalon vezetője -, hogy stabil, kitartó családi háttér van mögöttem. Az, hogy a siker nagyon kemény munka gyümölcse, magam is elismerem. Főleg a felkészülés időszakában! (Piackutatás, marketing, nem szabad, hogy anyagi érdekek vezéreljék az embert.) „Az eredményre való direkt törekvés nem más, mint az eredmény koldulása" - jut eszébe e sorok írójának, miközben S. urat hallgatja, s miközben egyetért a fent elhangzottakkal is. De figyel(Folytatás a 8. oldalon.)