Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-12-12 / 49. szám

1993. DECEMBER 24. , SZEKSZÁRDI fASARNAP 3 siker alatt - egy oszt­rák gondolkodó szerint - nagyon különböző, esetenként ellentétes dolgokat értünk. Ez a siker céljá­nak értékelésével függ össze, de a legfőbb jellemzője, hogy az ember defmiáljalEgy elégséges dolgozat az egyik tanulónak éppoly siker lehet, mint kudarca a másiknak. - Valóban mikor beszélhetünk sikerről? - fordulok Adorján Zsu­zsanna pszichológushoz. - Sikerről csak akkor beszélhe­tünk, ha érdekében egy célirá­nyos tevékenység zajlott le, ha ér­dekében erőfeszítés történt. - Teljes egészében osztom ezt a véleményt - kapcsolódik a be­» élgetésbe Sz. N. magánfuvarozó, :/' egy ócska IFA gépkocsival ala­pozta meg szállítmányozási válla­latát, majd így folytatja: vásári fu­varozással kezdtem, majd álta­lánydíjas lettem egy szövetkezet­nél. Éjjel-nappal ment a hajtás. Hamarosan újabb autót vettem, sőt segítséget is szerződtettem. Az én célom az volt, hogy minél előbb jussak jó kocsikhoz, s hogy a magam ura lehessek. - Ennek közel egy évtizede már. - Igen. Rázós időszak volt. Ezt csak igazán az érti, aki benne élt. Jómagam voltam a pilóta, a szere­lő, a könyvelő, no persze a főnök is! Az exportjáratok számának megnövekedésével léptem ki a nemzetközi porondra. A nemzet­közi tapasztalatokat Ausztriában l^zereztem. - Távol álljon tőlem a hírverés, a reklám, de elárulná kérem, jelenleg hol tart? - Világbanki hitelből vásárolt Mercedeseim egész Európát jár­ják. Az alkalmazottaim elégedet­tek és elégedett vagyok magam is. Persze az ember mindig tele van ötlettel, tervekkel. - Azok nélkül talán nem is bol­dogulna az ember, legfeljebb csak „végrehajtói" szerepben - veszi át a szót 0. L. grafikusművész, aki legutóbb egy szomszédos falucska Kálváriájának megfestésével hívta fel magára a figyelmet. Sokadik elképzelésemet ál­modtam rajzkartonra, majd a stá­ciók falába, míg alkotásaim kivív­ták az elismerést. Krisztus szen­vedésein túl, a feltámadás, az örök élet momentumát is meg kí­vántam jeleníteni, szemléletessé téve a hívek (ők voltak a megbí­zóim is!) előtt. Azután ott volt az ár is. Bizonyára az is szerepet ját­szott a pályázat elnyerésében, hogy árajánlatom reálisabbnak bizonyult a többinél, noha művé­szeti színvonalban azonos nívón álltunk. A többi pedig szerencse dolga volt. Anélkül elég ritka a si­ker. - így lenne valóban? - A sikert az ember csak előse­gítheti, de nem hozhatja létre tel­jesen, a fáradozás önmagában még nem feltételezi az ered­ményt, ehhez szerencse is kell ­tartja A. Zs. „Legalább egyet!" - Én nem igen bízom a szeren­csében - szól hozzá Cs. Ilona, aki egy egész nyomtatvány-üzletháló­Kényszere: elbizonytalanít SIKER, nagybetűs Sikeresnek lenni, korunknak jelenleg legkívánatosabb ál­lapota. Érdemes tehát (legalább egyszer!) utánanézni, milyen feltételek között keletkezik és mit jelent tulajdonképpen. írá­sunkban megszólaltatjuk a sikeres magánfuvarozót éppúgy, mint egy üzlethálózat vezetőjét, de szót kap a mérnök, a mű­vész, sőt a pszichológus is. zatot vezet és háziasszonyból lett üzletasszonyá, majd így szövi to­vább a gondolatot: nem tagadom, néha meg-meg legyintett (már­mint a szerencse!) de csak kis ré­sze volt a sikerben. A szorgalmas munka, az élettapasztalat, a kitar­tás sokkal fontosabb ennél. - így igaz - bólintanak rá a fiúk valódi siker záloga az, hogy ará­nyos mennyiségű fáradtságot fejtsünk ki anélkül, hogy a sikertől függővé tennénk. Majd a többi el­válik. A valódi eredményhez ­ahogy ezt Ilona is mondta -, a dol­gokkal való elmélyült (kitartó) foglalkozáson keresztül vezet az út. - Hadd mondjak el egy idevá­gó történetet! - kéri A. Zs. Vala­mennyien érdeklődéssel tekin­tünk rá. „Egy rabbi aki sikertelen­sége miatt nehéz anyagi helyzet­be került és nem tudta, hogyan tartsa el számos gyermekét, két­ségbeesésében arra kérte Istent, hogy tegyen vele csodát a lottójá­tékban. Miután a lottónyereség több hét után sem következett be, a templomba ment és szidalmaz­ta Istent. Uram nem kértelek ele­get, hogy segíts nekem és éhező gyermekeimnek? Ekkor megszó­lalt az Úr: Rabbi, látom szüksége­det, de adj nekem egy lehetősé­get. Menj és vegyél legalább egy sorsjegyet!" - Hát bizony! - replikázott 0. L. nevetve -, a véletlenek, a „sült galamb várása" aligha tanácsos. Mert az, ha véletlenül, keresés nélkül találunk egy aranygyűrűt, nem tekinthetjük sikernek, csak tiszta véletlennek! Gondolom, az előbbi történet rabbija is ezt ta­pasztalta meg. Az én szerencsém talán abban volt (van) - ragadja magához a szót S. Árpád autógé­pész üzemmérnök, aki egy családi vállalkozásba lépett be és most egy autószalon vezetője -, hogy stabil, kitartó családi háttér van mögöt­tem. Az, hogy a siker nagyon ke­mény munka gyümölcse, magam is elismerem. Főleg a felkészülés időszakában! (Piackutatás, mar­keting, nem szabad, hogy anyagi érdekek vezéreljék az embert.) „Az eredményre való direkt tö­rekvés nem más, mint az ered­mény koldulása" - jut eszébe e so­rok írójának, miközben S. urat hallgatja, s miközben egyetért a fent elhangzottakkal is. De figyel­(Folytatás a 8. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents