Szekszárdi Vasárnap 1993 (3. évfolyam, 1-51. szám)

1993-12-12 / 49. szám

4 ~ SZEKSZÁRDI VASARNAP 1993. DECEMBER 5. 4 Indoklás nélkül leválthatok... (Folytatás a 2. oldalról.) A többszöri tárgyalás során az az érzet alakulhat ki, hogy a három embert a munkaügyi bíróság simán visszahelyezi eredeti munkakörébe. Azzal nem számolt senki, hogy ez egyáltalán nem lehet per tárgya. Egyszerűen arról van szó, hogy a köztisztviselői törvény értelmében őket indoklás nélkül le lehet váltani, akkor is, ha nincs ellenük fegyelmi tárgyalás. A köztisztviselői törvény kimondja, hogy INDOKLÁS nélkül leváltható bárki, de ugyanúgy lemondhat köztisztviselői állásáról bárki. Amikora Szekszárd Városi Munkaügyi Bíróságon elhangzott a fenti tény, megállt a levegő a teremben. Hiszen arról van szó, hogy ezután bármi is legyen a bíróság döntése, a három vezető erkölcsileg óriási veszteséget szenvedett el. A bíróság azt is megállapította, hogy a Tolna megyei igazgató, Haász László esetében jogos volt a fegyelmi büntetés, mivel a vele szemben felhozott hat vádpontból több elfogadható. Megállapította a bíróság, hogy Haász Lászlónak kötelessége lett volna közölni feletteseivel, hogy megválasztották alpolgármesternek, mivel az igazgatói beosztása és a társadalmi megbízatása összeférhetetlen. Egy másik vádpontban is elmarasztalták: elmulasztotta az iktatási rendszer ellenőrzését, így a vele szemben hozott fegyelmi határozat jogos. Ennek ellenére az APEH lett a pervesztes, mivel a fegyelmi tárgyalás után Haász László felfüggesztését meg kellett volna szüntetni. Ezt nem tették meg így számára 559 759 forint elmaradt munkabért kötelesek megfizetni. Kimondták azt is, hogy december 1-jével munkába kell állnia - jelentősen kisebb fizetéssel az új igazgató által megszabott munkakörbe. A két igazgatóhelyettes esetében is érvényes volt - vagyis nem tartozott a per tárgyához - a leváltás. Őket azonban felmentették a fegyelmi büntetés alól, mivel nem bizonyosodott be, hogy Vilii János elmulasztotta volna az adótitok kiadására vonatkozó felelősségrevonást. Arról van szó, hogy éppen ő kezdeményezte a vizsgálatot a beosztottja ellen, aki nagy mennyiségű adatot hívott le a számítóközpontból, csak azt nem tudták rábizonyítani végül, hogy ő azokkal visszaélt. A vád között az is szerepelt, hogy olyan munkatársakat foglalkoztatott, akik nem feleltek meg a köztisztviselői normáknak. A bíróság szerint ez sem bizonyosodott be. Ugyancsak nem követett el fegyelmi vétséget Tüttő József sem, mert véNyílt tér Meddig még? Hetek óta zsúfolt a Szekszárdi Vasárnap Nyílt tér rovata. Szakértői anyagok, mm tr< BIZTOS KOTES. HUNGARIA S ÉLETBIZTOSÍTÁSOK vállalkozói vélemények, cáfolatok és ellencáfolatok töltik meg azokat az oldalakat. amelyek normális körülmények közt szekszárdi lakossági észrevételek megjelenítésére szolgálnak. Nincs irigylésre méltó helyzetben az a szekszárdi polgár, aki az utóbbi néhány év sajtóban és városi televízióban megjelent kábeltelevíziós anyagaiból kíván megbízható, teljes képet kialakítani a kábelrendszer tulajdoni viszonyairól és műszaki állapotáról. Ebben nem a sajtó és különösen nem az állampolgár a hibás, hiszen az elmúlt évtized kábeltelevíziós történései meglehetősen kusza helyzetet eredményeztek. A kialakult állapot kizárólag szakértői vizsgálatsorozattal tisztázható, az eredmény pedig a szakértői vélemények ütköztetése által születhet meg. Ennek terepe azonban nem lehet a sajtó, s nem történhet olyan színvonalú írásokban, amelyekben nem a szakértői vélemény cáfolata jelenik meg, hanem a szakértő képességeinek vagy a szakértői anyag felépítésének megkérdőjelezése. így válhat a lakosság számára teljességgel érdektelen vita vég nélküli, eredménytelen hadakozássá. Jól példázzák ezt a legutóbbi napok történései: a pécsi Hírközlési Felügyelet hivatalos mérései a Nagyvilág Kft. szakvéleményét erősítették meg, szemben a szintén Tarr János által felkért szakértő véleményével. De van-e bármilyen jelentősége szekszárdi polgárok számára ennek a ténynek? Nincs, hiszen mindenki számára egyetlen szempont létezik: a rendszeren található csatornák jó minőségű vétele. Ezért szükséges a szakértői vélemények higgadt, tárgyszerű ütköztetése. gül az bizonyosodott be, hogy ellenőrizte a revizori munkát, és a közérdekű bejelentések iktatásának elmulasztása „nem szárad a lelkén", mert az nem az ő feladata volt. Ennek alapján a bíróság Vilii János részére 434 458 forint és Tüttő József részére - aki többnyire táppénzen volt 70047 forint elmaradt munkabért ítélt meg a bíróság. Kimondta azt is, hogy az alperes, vagyis az APEH a pervesztes, így őt terheli a felperesek ügyvédjének költsége is. Jó lenne valamiféle konklúziót levonni. Először is: többen azt mondják, hogy ezek után az is hülye, aki vezető beosztást vállal, mint köztisztviselő. Másodszor: nem szabad olyan esetben is bűnöst keresni, amikor nyilvánvaló, hogy nincsen. A legfőbb kérdés: vajon valaki bocsánatot kér-e a hivatal részéről a három meghurcolt embertől? ^HazafiJ^pf megfelelő írásos formák és tárgyalásos keretek között. (Nem az ügyvezető által testületi ülésen felolvasva.) Nem kívánok vitapartnerként a szakértői vélemények summázata előtt megnyilvánulni, de megbízatásomból adódó kötelességem a legutóbbi Szekszárdi Vasárnapban megjelent Tarr János-vélemény két - valószínűleg feledékenységből vagy téves forrásból szerzett információ alapján tett - megállapítására reflektálni. Az önkormányzat igazából a készbe akar beleülni, ahelyett, hogy kiépítené s^ját rendszerét - szól az állítás. Az önkormányzat (elődje, vállalata, szervezetei révén is) könyv szerinti értéken 16 millió forintnál többet ruházott ebbe a rendszerbe. (Ez ójra-előállítási értéken jóval magasabb összeg.) Ha a lakossági hozzájárulásokon túl - amelyek a J^fc erősítőktől a készülékig terjedő szflP szok lakossági tulajdonjogát kétségtelenné teszik - más vállalkozói befektetések is történtek a rendszerben, akkor ez a téma a szakértői vitákon eldöntésre kerül. Tarr János teszi ebben az írásban azt a közvélemény hangulatát jogosan borzoló állítást is, hogy a szakértők 450 000 Ft-ért megbízást kaptak, végezzék el ugyanazt külön pénzért, amit már korábban Tarr János által kötött szerződésben 800000 Ft-ért elvállaltak. Ilyen megbízást az önkormányzat nem adott, a szakértőkkel semmilyen szerződést nem írt alá. Sok szó esik mostanában az etikáról. Szerencsés lenne, ha üzleti, közéleti viszonyainkban nem csupán a természetes érdek, hanem ez a kissé háttérbe szorított tudatforma is szerepet kapna. E közeg résztvevői pedig tudjanak egy asztal köré leülni, és ott megtárgyalni vitás kérdéseiket, hogy a sajtó a megoldásról, és nem az indulatok különböző megnyilvánulásairól adhasson híradást. KOCSIS IMRE ANTAL